Századok – 1964

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 863

KRÓNIKA 863 1938-ban jelent meg nagy egyháztörténeti műve: ,,A magyar református •egyháztörténet" első kötete. A felszabadulás után jelentős politikai és közéleti tevékenysége mellett a marxizmushoz való közeledése megmutatkozott egyre inkább történetírói módszerében és munkásságában is. „Társadalmi és politikai eszmék a magyar puritanizmusban" (1948) című tanulmányában elsőnek látta meg és tárta fel, hogy a magyar puritanizmus nem pusztán az egyházi áramlatok egyike, hanem egyben kifejezetten politikai irányzat volt. Az 50-es évektől kezdődően történetírói munkássága már döntően társadalom- és kultúrtörténeti. Kitűnő ilyen munkája a „Fejezetek a Bach-korszak egyházpolitikájából" (1957), a protestáns pátensről cs az ellene kibontakozó küzdelemről, valamint a XVIli. századi társadalomtörténetnek és ideológiatörténetnek rendkívül jelentős gazdagodását eredményező nagy monográfiája: „Sinai Miklós és kora" (1959), amelyben mesteri kézzel rajzolja meg hőse ellentmondásos tudományos és politikai pályáját, elénk állítva a századfordulón Debrecen társadalmi képét, a haladó és konzervatív erők Sinai körül zajló küzdelmét. De nemcsak itt említett munkái, hanem sok kisebb tanulmánya, értékes recenziója mutatja a hetvenötéves Révész Imre sokoldalú érdeklődését, töretlen munkakedvét, történetírásának újabb és újabb gazda -godását. A szép évfordulón valamennyi magyar történész őszinte szívből kíván jó egészséget és további sikeres munkát Révész Imrének. A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT HÍREI A szolnoki országos történész vándorgyűlés A Magyar Történelmi Társulat a Művelődésügyi Minisztérium közoktatási főosztályával, az Országos Pedagógiai Intézettel és a TIT-tel együttesen 1964. május 25 — 27. között Szolnokon országos történész vándorgyűlést rendezett. A vándorgyűlés első napján Erényi Tibor kandidátus, a Párttörténeti Intézet osztályvezetője, Otta István, a Hadtörténelmi Intézet parancsnoka, Borús József kandidátus, aTársulat titkára, Szabolcs Ottó főiskolai docens, Honfi József, a TIT orsz. titkára és Zagyi János, az MSzMP Szolnok megyei PB titkára foglalt helyet az elnökségben. Erényi Tibor elnök nyitotta meg az ülést, majd Zagyi János üdvözölte a vándorgyűlés résztvevőit, rámutatva arra, hogy a vándorgyűlés tematikája politikai szempontból is fontos kérdéseket ölel fel és mrltó befejezése a május hó folyamán tartott szolnoki kulturális heteknek. Ezután Balázs József alezredes, a Hadtörténelmi Intézet munkatársa tartotta meg „Az első világháború" címmel előadását. Bevezetőül rámutatott arra, hogy az első világháború az imperializmus korának első általános háborúja, a teljesen kifejlődött monopolkapitalizmus szülötte volt, melynek kirobbantásában valamennyi nagyhatalom érdekelve voit, s amely a hadviselés gépi korszakának több milliós hadseregekkel több éven át folytatott háborújaként zajlott le. Előadásában két kérdéscsoportot kívánt alaposan bemutatni: a háború koalíciós jellegéből fakadó kérdéseket és a korszerű haditechnika tömeges alkalmazásának szerepet. A régebbi egyoldalú koalíciós háborúkkal szemben az eLső világháború tényleges (kétoldalú) koalíciós háború volt, a kitörését előkészítő szerződésekben a hadászati szempontok fontos szerepet játszottak a két egymással szembenálló koalíció kialakulásában. A központi hatalmakat létrehozó szerződések konkrét katonai célja Franciaország elszigetelése, az antanté a központi hatalmak stratégiai bekerítése (s ezzel Németországra a két arcvonalon folyó háború rákenyszerítése) volt. Az antant kialakulása után a német nagyvezérkar által kidolgozott Schlieffen-terv a „gyors lefolyású háború" segítségével előbb Franciaországot akarta térdrekényszeríteni, majd azután Oroszországot legyőzni. Az előadó, áttekintve a központi és az antant-hatalmak katonai együttműködését a háború általános lefolyása alatt és különösen egyes kritikus szakaszaiban, aria a megállapításra jutott, hogy a központi hatalmak közti érdekellentét, és nem a katonai vezetők szubjektív magatartása volt végső oka a gyenge és hatástalan együttműködésnek. Az antant is csak akkor tudta a koalíciós hadvezetés tökéletesebb formáját, a közös főparancsnokságot megteremteni, amikor az imperialista politika kérdéseiben — úgy ahogy — megegyezést értek el, s amikor a keleti front kiesése után ez volt az egyetlen kiút. „Az imperialista koalíciók éppen hódító és rabló törekvéseik, politikájuk miatt nem képesek tartó-