Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 847

848 FOLYÓIRATSZEMLE kezett ez a vita teljes súlyával, mint 1958 után. A vitában voltak bizonyos alaptételek, amelyekben mindenki megegyezett, így elsősorban abban, hogy az emelkedő és hanyatló szakasz megkülönböztetésének a kritériuma az, mikor válnak a termelési viszonyok a termelőerők fejlődésének az akadályává. Oroszország nagy parasztfelkelései, a Bolotnyikov vezette felkeléstől kezdve, a szerző szerint már a hanyatló szakaszhoz tartoznak, amikor a termelési viszonyok már gúzsba kötötték a termelőerők fejlődósét. Csakhogy Nyecskina ezzel kapcsolatban rámutat: egyáltalában nincs még módszertanilag tisztázva, milyen kritériumok alapján állapíthat juk meg, hogy a termelési viszonyok a termelőex'ők fejlődósének gátjaivá váltak. A hanyatló szakaszt nem vizsgálták a történészek egészében, hanem pusztán a kapitalizmus csíráinak a megjelenését keresték. Túlságosan nagy volt az érdeklődés a termelési viszonyok fejlődése iránt, a termelőerők fejlődését, s a kettő összefüggését alig vizsgálták meg. Nyeeskina a manufaktúra példáján mutatja meg a jelenségek kimolex voltát: a jobbágymunkát alkalmazó manufaktúra a termelőerők oldaláról tekintve tőkés, míg a termelési viszonyok oldaláról tekintve feudális jelenség. Az emberben éppen ez a két aspektus, a termelőerők és termelési viszonyok aspektusa egyesül, csakhogy ezt eddig a történészek kevéssé vették figyelembe. Tisztázatlan probléma, vajon a feudalizmus bomlása és hanyatló szakasza azonosnak tekintendő-e. A szerző igenlő választ ad, hiszen a feudalizmus bomlása a kapitalista! elemeknek a feudális kötöttségekből való fokozatos kiszabadulását is jelenti, tehát az első csírák megjelenésétől számítandó. Miután Nyecskina így bemutatta, hogy a látszatra egységes állásfoglalás is sok tisztázatlan problémát rejt magában, röviden áttekinti az időpontra vonatkozó elméleteket, ti. arra,hogy Oroszországban mikortól számíthatjuk a feudalizmus hanyatló szakaszát. Erre nézve a legkülönbözőbb javaslatok születtek, a XV. század végétől a XVII. század második feléig tartó időszakon belül. Maga a vitaindító szerző a XVI—XVII. század fordulójára teszi a feudalizmus emelkedő szakaszáról a hanyatló szakaszba való átlépést. A hanyat ló szakasz kezdetét ugyanis a tőkés viszonyoknak egyáltalában a jelentkezése szabja mgg, nem pedig az, hogy gyengék-e vagy már erősek, mert ez csak fejlettségük fokára utal, de megjelenésükkel már elkezdődik a feudalizmus hanyatlása. Ha nem így értelmeznénk a jelenségeket, akkor ez azt jelentené, hogy egyidőben lennének fejlődő, haladó tőkés elemek a gazdasági-társadalmi életben, s ugyanakkor fejlődő, haladó feudális elemek, termelési viszonyok (hiszen a feudalizmus emelkedő szakaszában a termelési viszonyok még progresszívak, elősegítik a termelőerők fejlődését). A jobbágyok röghözkötése világosan már a hanyatló szakaszhoz tartozik. A termelőerők és a termelési viszonyok közötti konfliktus nem a köztük levő ellentét kezdetét, hanem kiteljesedését jelenti. Végső konklúziókónt a szerző újból hangsúlyozza, milyen fontos a termelési viszonyok egyoldalú vizsgálata helyett a termelőerők fejlődésének elmélyült kutatása. — V. G. TRUHANOVSZKIJ AZ angol—szovjet kapcsolatok a Nagy Honvédő Háború előestéjén (52 — 70. 1.) az 1940 májusa és 1941 áprilisa közötti időszakot tárgyalja, amikor az angol uralkodó körökön belül éles harc folyt a Szovjetunióhoz való közeledés hívei és ellenfelei között, s az ingadozó magatartás világosan tükröződik Stafford Cripps kiküldetésében, akit először csak külön megbízottként indítottak útnak, s csak később nevezték ki nagykövetté. Anglia ezen az egész időszakon keresztül arra törekedett, hogy a Szovjetuniót bevonja a háborúba, semlegessége feladására késztesse. A mai nyugati történetírás állításait cáfolva Truhanovszkij megállapítja, hogy 1940 októberében a Szovjetunió nem fogadta el a német ajánlatot, amely Európa felosztását javasolta, sőt világosan helytelenítette a németek készülő balkáni agresszióját. Igaz, hogy a Szovjetunió ekkor nyersanyagot szállított Németországnak, de ennek fejében hadianyagot, katonai szabadalmakat kapott, ami katonailag megerősítette, s ez a szovjet semlegesség idején Anglia érdeke is volt, hiszen bizonyos német erőket is lekötött. S nem szabad megfeledkezni arról, hogy a háború előtti angol szállításokból építették fel a németek a maguk hadigépezetét. A nyugati történetírás és publicisztika erre a korszakra vonatkozólag nem szovjet semlegességről,, hanem szovjet—német szövetségről beszól, hogy ezáltal igazolja a Szovjetunió megtámadására szőtt angol terveket. Az angol munkásosztály az egész időszakon keresztül világosan állást foglalt a Szovjetunióval való megértés mellett. Amikor az angol kormány tudomást szerzett a Szovjetunió ellen irányuk) német csapatösszevonásokról, ez rendkívül nyugtalanná tette, mert nem tudta, mi történik majd a támadás után a Szovjetunióban, hiszen az angol hivatalos propaganda szinte évtizedeken át a szovjet állam belső nehézségeiről, törékeny voltáról beszélt. Churchill április 3-án figyelmeztette Sztálint a készülő német támadásra, Cripps pedig 12 — 13-ra virradó éjjel átadott levelében sürgette a Szovjetunió átállását Anglia oldalára, semlegességének feladását.