Századok – 1964

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 838

FOLYÓIRATSZEMLE 83& tanulmánya (referátum az 19G2. évi Összehasonlító Irodalomtörténeti Kongresszuson) megállapítja, hogy az osztályharc fogalmának bevezetése nélkül soha nem •derülhet ki, hogy a humanizmus ugyanazon társadalmi osztály, a polgárság értelmiségének ideológiája, amely osztály kulturális és életmegnyilvánulásának tekinthető a renaissance. Vitázva a már a korai középkorban is renaissance-szerü periódusokat kereső polgári kutatókkal, Kardos azt is leszögezi, hogy Európa történetének egyetlen döntő renaissance-korszaka van: ez a XIV—XVI. századra terjed ki, s ideológiája a humanizmus. A továbbiakban szerző e kor szubjektív tudatában vizsgálja a renaissance és humanizmus fogalmak összefonódását: mindebből kiderül, hogy a XV. század közepére Itáliában a renaissance történeti jelentősége már nemcsak a legnagyobbak, de szélesebb élvonalbeli rétegek előtt is világos: benne a földi, emberi világnézet követelése egybefonódik az új életlendület bámulatával. Renaissance és humanizmus útja ezután lassan szétválik: a francia forradalom után kialakuló polgári humanizmusból a renaissance már hiányzik. Magyarországon Kardos szerint a két jelenség szinte szótbonthatatlan egységben jelentkezik, s fejlődésük lényegében nem tér el az itáliai, angol, francia, német és lengyel fejlődéstől. — HERCZEG GYULA A Quattrocento politikai prózája c. cikke Cl. Varese öt XV. századi firenzei történész ill. prózaíró munkásságával foglalkozó könyvét mutatja be, ill. fűz hozzá megjegyzéseket. A portrék s a vizsgált művek mögött valójában a kor olasz történetének döntő kérdései is meghúzódnak: a firenzei ipari, kereskedelmi tőke visszahúzódása és a földbirtokszerzés felé fordulás, — ezzel együtt a köztársaság politikai vezetőszerepének hanyatlása, mely megakadályozta, hogy az olasz állami egység Firenze vezetésével jöjjön létre, — s végül a nemesség és polgárság különböző rétegei közötti ellentét áthidalására alkalmas úi államforma, a signoria előkészítése. Varese módszere, mellyel a művek stilisztikai tényeit szerzőik egyéniségével, emberi és politikai magatartásával, életszemléletével igyekszik összekapcsolni, különben is igen érdekes kísérlet. — BÓNIS GYÖRGY Az Ars Notaria mint retorikai és joai tankönyv c. tanulmánya Uzsai János XIV. századi Ars Notariájáról a folyóirat 1961: 7. számában közölt tanulmányát egészíti ki: a mű célját és jellegét tisztázza. Az AN mint retorika egyben jogi tankönyv is volt (hazánkban az első ismert ilyen mű), bírósági és hiteleshelyi jegyzőket, szentszéki és talán városi bírákat készített elő szakmájukra. Mindez részint az értelmiségi pályák nálunk is megkezdődő kialakulását, részint az írástudó-jogtudó réteg elvilágiasodását is megsejtteti; e folyamatot a tanulmány részletesen be is mutatja. Ami az AN jogi tartalmát illeti, Bónis megállapítja, hogy bizonyos részében az egyházjogot, de főként (mindenütt, ahol az egyházjog nem kötötte) a hazai jogot közvetítette olvasóihoz (e szempontból a hazai szokásjog rendszerezésének előfutáraként is tekinthető). A római jog csak ezeken a szűrőkön keresztül hatott: elég korlátozottan, mert Uzsai, bár annak alapintézményeit ismerte, mélyebb megértéséig még nem jutott el s így ç, magyar korahumanizmus képviselőjének még nem tekinthető. Az a körülmény, hogy a mű jogi tartalmát zömében hazai jog tette ki, annak lehetőségét cáfolja, mintha az AN a pécsi egyetem jogi tankönyve lett volna: hazai jogot akkor — s még sokáig — sehol Európában nem tanítottak. Egri eredete nyilvánvaló s az is, hogy az AN üti meg az izig-vérig gyakorlati magyar feudális jogtudomány alaphangját. — KUNSZERY GYULA Európai seregszemle című cikke az egyes európai népeket egymás mellé állítva, jellegzetes tulajdonságaikkal jellemz- tt sajátos költői műfajt, s annak alakulását vizsgálja a XI. századtól szinte napjainkig, számos versrészlet bemutatásával, külcnös tekintettel a magyarok szereplésére : az a korai lenézettségtől és gyűlölsógtől kezdve a közönyös, de jóindulatú megemlítettségen át 1848 elragadtatott magasztalásáig emelkedik, hogy utána teljesen elhalványuljon ; — a hazai hasonló költői termékeket a XVI. századtól kezdve bizonyos nacionalizmus jellemzi, melytől csak a Nyugat nemzedékénél találunk elfordulást. — CSONGRÁD Y BÉLA Apor Péter és Jon Neculce eszmei rokonsága cím alatt Apor művét a kortárs moldvai bojár 1661 —1743 közötti moldvai krónikájával veti össze: kiemeli a hasonló történelmi körülmények között természetesen adódó közös szemléleti eszmei vonásokat — ha írói módszereik sokban eltérőek is. — BOTKA FERENC A szovjet irodalom visszhangja a csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista sajtóban című közleménye (egy, a folyóirat korábbi számában megjelent közlemény második fele) rámutatva a csehszlovákiai magyar sajtónak arra a jelentős szerepére, melyet 1919 —1938 között a szovjet irodalom alkotásainak magyar közvetítésével és propagálásával játszott, a Barta Lajos 1929 —1933 között összesen 22 számban megjelent (1930 — 1931-ben szünetelő) Űj Szó című lapjában található vonatkozó cikkeket elemzi, jegyzéküket közlése végén adva. — V. K. 14 Századok 1964/4.