Századok – 1964

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 838

842 FOLYÓIRATSZEMLE MAGYAR KÖNYVSZEMLE. 79. évf. (1963)4. sz.— M. PÁ3zroa JÓZSEF Szibad írás. Irodalmi lap 1931-ben c. cikke a Müller Lajos kommunista nyomdász által kiadott, két számot megért (utána ui. Müller ellen vádat emeltek felforgató tevékenység címén) kommunista irodalmi folyóiratot ismsrteti. A folyóiratban, amely beleilleszkedett a korszak kommunista irodalmi-ideológiai lapjainak ( 100%, Társadalmi Szemle, Gondolat) sorába, közreműködött többek közt Gereblyés László, Darvas József, Fejtő Ferenc, K. Havas Géza, Forbáth Károly. — Sz. M. ETHNOGRAPH!A. LXXIV. évf. (1963) 4. sz.—SCHRAMM FERENC a (legalábbis jelen közlés esetén elég indokolatlan) Népköltészeti töredékek a X VI — X VIII. századból c. alatt egy, a Temesvári Pelbárttól a XVIII. század végéig terjedő magyar prédikációirodalmat néprajzi szempontból feldolgozni tervező közleménysor első részekónt, Pázmány 1636-ban kiadott prédikáció-gyűjteményének néprajzi vonatkozásként is tekinthető részleteit közli anyagi, szellemi ós szociális kultúra főcsoportok s azokon belül több alcsoport (így pl. az anyagi kultúrában a földművelés, állattartás, halászat-vadászat, ház-bútorzat, táplálkozás, viselet, közlekedés alcsoportok) szerinti bontásban. — V. K. DEMOGRÁFIA. 6. évf. (1Э63) 4. sz. — SZABADY EGON A magyar halandóság társadalmi gazdasági tényezőinek legújabb alakulása c. tanulmánya a magyar társadalom 3 nagy rétege (mezőgazdasági fizikai foglalkozású — nem mezőgazdasági fizikai foglalkozású — szellemi foglalkozású) halandósági különbségeinek alakulását vizsgálja (részben 1900-at is bevonva) az 1930 — 31. és az 1959 — 60. évek vonatkozó adatainak összevetésével: megállapítja, hogy bár az egyes rétegek között a társadalmi gazdasági helyzetből eredő halandósági differenciák jelenleg is fennállnak, a különbségek a legutóbbi években mégis jelentősen csökkentek, az egyes rétegek halandósági sorrendje pedig — eis "isorban a mezőgazdasághoz tartozók életkörülményeinek jelentős javulása következtében — megváltozott. — DÁVID ZOLTÁN A történeti demográfiai források értékelésének kérdései e. cikke a demográfiai viszonyoknak a politikai gazdasági és társadalmi helyzettel való kölcsönös összefüggéseit hangsúlyozva, egyrészt а XIX. századot megelőző demográfiai kutatásoknak még csak kezdeti stádiumban létét állapítja meg, majd részint e hiányosság okát, részint a megszüntetéséhez szükséges megfelelő forrásokat kísérli meg kielemezni, ill. bemutatni. A hiányosság okát az egyáltalán meglevő forrásokkal szembeni kellő* forráskritika hiányában látja: itt a rendelkezésre álló források összehasonlítását, a vizsgálandó adatok megfelelő kiválasztását és a legkisebb egységig lehatoló aprólékos, részletes feldolgozásuknak fontosságát emeli ki. Majd felsorolja a felhasználandó elsőrendű forrásokat, főleg az anyakönyveket, majd az egyházi és az állami lélekszámösszeirásokat, népmozgalmi jelentéseket és népszámlálásokat, utalva a feldolgozásuknál alkalmazandó módszerekre is. — TAMÁSY JÓZSEF Az 1784—1787. évi első magyarországi népszámlálás család- és háztartásstatisztikai vonatkozásai с. cikke a népszámlálás vonatkozó adatainak elemzéséből odakövetkeztet, hogy egyrészt a több családból álló háztartások aránya 12—13%nál nem lehetett nagyobb; másrészt a családban élő gyermekek száma egyáltalán nem volt magas (hiszen az átlag 5,28 főnyi háztartásokban legfeljebb 3 gyermekre lehet következtetni); harmadrészt a városokban a háztartások létszáma már akkor is kisebb volt, mint a falvakban, s népsűrűség ós a háztartások átlagnagysága között a megyék kb. y4 részében látszik bizonyos öszszefüggés; végül (számtani úton következtetve) 1787-ben a nagyobb létszámú háztartások dominálnak: az 5 tagú háztartások vannak túlsúlyban, míg az egyszemélyes háztartások száma még jelentéktelen. — V. K. STATISZTIKAI SZEMLE. 42. évf. (1964) 1. sz.—SÁNDOR PÁL Az agrárkérdés földbirtokstatisztikai vizsgálatához Magyirországon c. tanulmánya kifejti, hogy az 1848-as jobbágyfelszabadítás idején meglevő birtokmegoszlás-vizsgálatok eddig általában nem tettek különbséget a földtulajdon és a földbirtoklás között, azaz nem vették figyelembe, hogy a nemesi tulajdonban levő irtás- ós maradványföldek zöme bérlet formájában a jobbágyok kezében volt. Az eddigi vizsgálatok az úrbéri telekre korlátozódtak, és forrásul az adóösszeírásokat, urbáriumokat stb. használták. A szerző szerint fel kell használni a II. József-kori kataszteri összeírásokat, amelyek községenként feldolgozták a teljes földterületet; továbbá az úrbéri perek iratait. Utal saját kutatásaira, amelyekben a kétféle adatot több községben összevetette. Végkövetkeztetése: tarthatatlan az az álláspont, amely szerint 1848-ban a jobbágyság 60%-a föld nélkül szabadult fel. — Sz. M. PEDAGÓGIAI SZEMLE. XIII. évf. (1963) 12. sz.—JÁRÓ MIKLÓS Adalékok a hazai ggermekvédelem történetéhez a második világháború küszöbéig e. tanulmánya (miután elöljáróban megállapítja, hogy a gyermek-