Századok – 1964
Tanulmányok - Mickun; Nyina: A Mesta a XVIII. században 74
A il ESTA A XVIII. SZÁZADBAN 77« foglalkozó szakaszokban térnek néha újból vissza az elnéptelenedés okainak kérdésére, s ezt többnyire a latifundium-rendszerrel hozzák kapcsolatba. A földtulajdon megoszlásával foglalkozó részben a szerzők kijelentik, hogy az lényegében minden tartományban hasonló, és azt rendszerint a latifundiumok határozzák meg,1 4 mely utóbbiakat az ország sorscsapásának tekintik. A nagybirtokos-francoista Spanyolországban a latifundiumokkal kapcsolatos effajta állásfoglalás kétségtelenül a szerzők haladó gondolkozásáról tanúskodik, állításukat azonban bizonyítani is kellene. A szerzők viszont ahelyett, hogy tételüket bármivel is bizonyítanák, ebbe erőszakolják bele, mint valami Prokrusztesz-ágyba, a spanyolországi agrárviszonyok egész történetét. Közben pedig a források vizsgálata azt mutatja, hogy a latifundiumok távolról sem voltak az egész országban elterjedve. így pl. az asturiai származású Jovellanos, ismert felvilágosult közgazdász és közéleti személyiség tanúsága szerint Asturiában a kisparaszti gazdaságok voltak túlsúlyban.1 5 Hasonló volt a helyzet a baszk földön, Galíciában és Valenciában is. A tanulmányunk fő tárgyát képező tartományról, Estremaduráról, az említett kollektív munka szerzői azt írják, hogy ott napirenden volt a kizsákmányolás, bérmunka vagy aratásidőre összeszedett napszámosokkal megműveltetett latifundiumok formájában. „Ennek folytán némely esetben attól lehetett tartani, hogy e tartományokból a lakosság tömegesen elmenekül."1 6 (Estremadura és Mancha tartományokról van szó — Ny. M. ) Amint látjuk, a szerzők a lakosság Estremadurából való menekülésének okaként kifejezetten a latifundium-rendszert jelölik meg. Az általunk talált kivételesen érdekes és alább még részletezendő forrás tanulmányozása azonban azt mutatja, hogy abban Estremadurával kapcsolatban latifundiumokról egyáltalán nem tétetik említés. Ehelyett állandóan földbérletekről van szó, ami nyilvánvalóan az uralkodó agrártípus volt ebben a tartományban. S ami a leglényegesebb, kifejezett utalás történik benne arra, hogy a parasztság főleg a Mesta által történt kisajátítása következtében menekült. Az igazság érdekében meg kell mondanunk, hogy a szerzők Estramadurával kapcsolatban a Mestáról is említést tesznek. A XIII—XIV. század történetének tárgyalása során azt írják, hogy Estramadurát katonai rendek és néhány egyházi és világi mágnás foglalta el, akik nem voltak érdekelve ennek a tartománynak a benépesítésében, hanem azt a Mesta juhainak legelőjeként hasznosították.17 Csatlakoznak néhány történész véleményéhez, akik azt tartják, hogy a tartomány hanyatlását lakosainak „lustasága" és a Mesta zsarnoksága idézte elő.1 8 Abban viszont megegyezik a véleményük, hogy a Mesta lakatlan földeket foglalt el. A lakosság menekülését tehát, amint láttuk, más okokkal magyarázzák. A korabeli források tanulmányozása egészen más képet ad az Estremadurában végbement folyamatokról. De ahhoz, hogy ezeket megértsük, ismerkedjünk meg röviden a .spanyol történelem leglényegesebb mozzanataival, azzal, milyen is volt Spanyolország a XVTIL században. * 14 Uo. 21. 1. 15 O. M. Jovellanos : de „Cartas", a Biblioteca de Autores espanoles-ben, t. 50., 290-294. 1. 16 História social 2G. 1. Uo. t. II. 20-21. 1. 18 Uo. t. IV., 1. 1., 147. 1.
