Századok – 1964

Történeti irodalom - A budapesti Eötvös Loránd tudományegyetem állam- és jogtudományi karának Actái (Ism. Varga Endre) 835

TÖRTÉNETI lliODALOM 835 •országára vonatkozóan. Magas művészi fokon, nagy precizitással boncolta Magyarország súlyos társadalmi bajoktól beteg, lázas testét, s valósághű képet festett a darabont kormányzás idejéről. „Lényeglátó zsenialitással" tapintott rá később megfogalmazott ítéle-tére : a darabont idők marakodása „az úri Magyarország belső, családi ügye volt". Pontosan meghúzta a korabeli osztályerők vonalát, csodálatos nyelvi kifejezőeszközeivel — előbb prózában, majd versben — festette meg a századelő fojtó légkörét, az „úri politika kultúra-ölését", a magyar társadalmat majdan megrázó, eljövendő „igazi, nagyszerű, népi földrengést". A kor ós a társadalmi háttér megrajzolása mellett a tanulmány középpontjában végső fokon -— s ez természetes is — irodalmi probléma áll: a Magyar Ugar és a Magyar Messiások motívumának születése. A záró fejezet éppen ezzel a folyamattal foglalkozik, felvázolván az Ady korai publicisztikájának érett hangja s lírájának elvontsága közötti ellentétet. Ady maga is érezte ezt, s szenvedett is amiatt, hogy a kor válságáról nem tudort még versben is ,,igazán" beszólni (76. 1.). Varga József — itt már taposottabb utakon járva, inkább összefoglaló jelleggel — a fentebb említett két szimbólum lírai kibontakozását kíséri figyelemmel, egyben kitűnő elemzést adva a korábbi jelentősebb — s ebből a szempontból döntő jelentőségűvé vált — Ady verseknek (Vízió a lápon, Áldomás, Elűzött a földem). A tanulmány befejezéseként egészen tömören a polgári radikalizmus 1905 körüli feltörésének, s képviselői közül különösen Jászi Oszkárnak Adyra gyakorolt hatását mutatja be, majd Ady magyarságát értékeli és foglalkozik a költő szimbolizmusával. Az értékes munka színvonalát — szerzőjének alapos felkészültsége mellett — nagyban emeli a gördülékeny, színes, élményszerű, lendületes stílus. Gondolatainak soclra azonban olykor elhamarkodott, nem eléggé átgondolt mondatokat eredményezett. (Ld. pl. a 20. oldal mondatkígyóját.) — A tanulmány szerkesztésével lenne kapcsolatos a második megjegyzésünk: kissé túlságosan mozaikszerűen kapcsolódnak egymáshoz az egyes gondolati-tartalmi egységek (pl. a II—III. és a III—IV. fejezet) valahogy nem kellően olvadtak össze az író alkotótógelyében. STIEB MIKLÓS A BUDAPESTI EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KARÁNAK ACTÁI V. kötet, I. füzet (Budapest, Tankönyvkiadó. 1963. 173 1.) A budapesti egyetem jogi karának Acta-sorozata, melynek a szerkesztését intéző tudományos és módszertani bizottság a közelmúltban már az ötödik — itt ismertetendő — kötetét adta ki. 1959-ben indult meg. A sorozat, mint Kádár Miklósnak az I.kötethez írt bevezetése hangsúlyozta, többek között azt a célt szolgálja, hogy publikációs lehetőséget adjon a Kar oktatóinak, s nyilvánossághoz segítsen a jogtudomány olyan ágai — főleg a jogtörténet — körébe tartozó műveket, mely területekről a szakfolyóiratokban csak kisebb számú vagy korlátozott terjedelmű tanulmányok jelenhetnek meg. A jogtörténet kiemelését bizonyára az I. kötet tartalma is befolyásolta, abban ugyanis kizárólag ily tárgyú tanulmányok gyűltek össze. A sorozat további köteteiben ez a kizárólagosság — természetszerűleg -— nem maradhatott fenn, de a jogtörténetet a későbbiekben is, minden számban, néhány cikk képviselte. A most kiadott V. kötetben ismét több (8 közül 3) történeti tárgyú közlemény jelent meg, ami az indulásnál hangsúlyozott szempontok további érvényesülését mutatja. A cikkek közül első helyen kell foglalkoznunk Hajdú Lajos „A Habsburg-birodalomban 1752—1769 között végrehajtott büntetőjogi kodifikáció jogtörténeti értékelése" c. tanulmányával, mely közvetlenül ugyan a birodalomnak csak az egyik felére, Ausztriára, illetőleg az örökös tartományokra vonatkozik, de az ismertetett anyag s a szerző által alkalmazott feldolgozási módszerek a szűkebb értelemben vett magyar jogtörténeti kutatás számára is igen tanulságosak. Hajdú cikkével kapcsolatban az alábbiak kívánnak említést. A feudális társadalom intézményei ellen a felvilágosodás jegyében megindult ideológiai harc során a kegyetlen és önkényes büntető jogszolgáltatást is heves támadások •érték. Á küzdelem eredményeként az új, haladóbb büntetőjogi eszmék a kor kodifikációs munkálataira — általában —• egyre erősödő befolyást gyakoroltak. Alig vonatkoztatható