Századok – 1964

Történeti irodalom - Varga József: Ady útja az „Új versek” felé (Ism. Stier Miklós) 833

834 TÖRTÉNETI lliODALOM 834 amelyek csak a nagy költővé érést elősegítő élmények felszabadító hatására vártak, hogy kiteljesedjenek a költő lírájában (8. 1.). Ady költővé fejlődósének útját elemezve, a szerző számbaveszi filozófiai, világirodalmi műveltségének valamint a Léda-szerelemnek —mint élményeknek —jelentőségét az Űj versek felé vezető út kibontakozásában. A mélyreható elemzést olvasva, önkéntelenül eszünkbe jut az Ady körüli vitákból az a sokat hangoztatott vád, amely Adyt műveletlennek, kávéházi értesült.ségűnek nevezi. (Ld. Kosztolányi: Az írástudatlanok árulása.) Varga könyve most fényes bizonyítók a hamis vádak ellen, s annál is inkább jelentős, mert pontosan kimutatja Ady prózájában és későbbi verseiben egyaránt a korai Comte-olvasást, majd az átalakító Nietzsche, Ibsen, Hauptmann-ólményt, s az ehhez járuló Schopenhauer, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Spencer-olvasmányok hatását. Ezután tömören s igen gondolatébresztő módon a Léda-szerelem ihlető erejét, Léda egyéniségét jellemzi Varga József — megint elsősorban Ady „vallomásos nyelvén" keresztül, abból a szempontból, hogy mit jelentett Ady költői kibontakozásában, „hogy ébresztette rá igazi művészi hivatására". Ezek az élmények alapvető jelentőségűek voltak Ady költővé fejlődésében, de még nem jelentették azokat a döntő hatásokat, azokat a páratlan, elhatározó szerepű élményeket, melyeknek következtében a nagy költőből „nemzete sorsával magát életre-haIáira elkötelező művész vált" (20. 1.), s a kezdetben a sablonos századvégi, divatos szalonköltészet módján író, kurucos-függetlensógi meggyőződésű, protestáns műveltségen felnőtt if jú tehetségből a korszak egész közéletének középponti alakja, sugárzó erejű vezetője, a magyar költészetnek Petőfi óta legnagyobb alkotója, tudatos forradalmi költője : az igazi Ady. Itt válik Varga József munkája is fokozottabban érdekessé, történészeket is érdeklővé, itt forrósodik át a szerző hangja is, s az ezután következő fejezetek válnak a tanulmány középpontjává, mert itt kerülnek tárgyalásra azok az 1905-ben valósággal egymásba fonódó nagy történelmi események, melyek „ráeszméltették Adyt vulkánikus mivoltára", melyek őt forradalmi demokratává nevelték: „az 1905-ös forradalom, s mindenek előtt az ezzel egyidőben zajló hazai politikai válság élménye" (21. 1.). Miközben részletesen bemutatja az első orosz forradalom hatását Ady gondolkozására és művészetére, jó pár Ady verset és cikket tesz vizsgálat tárgyává, s ajándékoz meg bennünket azok nagyszerű elemzésével (ld. a Vörös szekér a tengeren, a Vízió a lápon, a Margita élni akar egy-egy strófája, s a Turgenyev leányai, A moszkvai rekviem, A mukdeni lángok, s mindenekfelett a Földindulás c. prózai cikkek pompás elemzését.) Meggyőzően bizonyítja Ady történelmi tisztánlátását és ítélőerejét. (Gondoljunk csak arra, bogy mennyire valódi összefüggésében látta az első orosz forradalmat és a eárizmusnak a japán imperializmussal való mérkőzését, hogy milyen világosan felismerte az orosz forradalom világtörténelmi jelentőségét, s ahogy a világraszóló nagy eseményt a hazai .gondok felől szemlélte.) A tanulmány legterjedelmesebb (III.) fejezete irodalomtörténetünkben elsőnek bontja ki Ady „darabontságának" értelmét. Bemutatja, hogy került Ady a Budapesti Naplóhoz, felvázolja a lap irányát, képet ad arról, hogyan lett darabonttá a lap, portrét rajzol a szerkesztőkről: Veszi Józsefről, Biró Lajosról, Kabos Edéről. Ady „darabontsága" nem azonos a Budapesti Napló és szerkesztői, valamint a kormány darabontságával: ő a Budapesti Napló adta megszabott kereteket alkalmas pozíciónak tekintette a továbbélő magyar feudalizmus, klerikalizmus és nacionalizmus elleni harcra (36. 1.). Az 1905-ös év ugyanis a magyar valóságot egyre tisztábban látó költő érésének, látóköre tágulásának, valóságérzóke finomulásának időszaka. 1905-re fordul el végleg attól a liberalizmustól, melynek jegyében mint újságíró indult, amelyhez valamikor fűzték még —- az egyházpolitikai harcok idejéből — bizonyos illúziók. Ekkorára a liberalizmus még látszatát is elvesztette eredeti értelmének, s a Budapesti Naplóhoz kerülő polgári radikális újságíró Ady — végleg megszabadulva minden illúziójától —- már a polgári demokratikus átalakulás legsürgetőbb, legtisztább programjával léphet fel cikkei egész sorában. Sőt ez az az esztendő, amikor már „a polgári világon is túllátni kezdő Ady készülődik". (Ld. „Két meggyőződésű emberek" c. cikkét.) Összefoglalva tehát : a darabont-idő nagy szerepe éppen az Ady életében, hogy rádöbbenti arra, hogy a polgári demokrácia „megvalósítására saját korában is vannak reális erők : az orosz forradalom nagy tanulságai mellett épp ez viszi a forradalmi demokrat izmus útjára, amelynek gondolatai már darabont-korszakában felvillannak", sőt ezen időszak végére, 1906 tavaszára egyre világosabban bontakozik ki forradalmi demokrata világnézete. (Lásd Úri földrengés c. cikkét.) Ady világnézetének alakulását vizsgálva Varga József rengeteg cikket elemezidóz, melyekből meggyőzően kitűnik Ady tisztánlátása, lényeglátása a korszak Magyar-