Századok – 1964

Történeti irodalom - Gombár József: Debrecen agrárviszonyai és agrártársadalma a XIX. század első felében (Ism. Vörös Károly) 830

TÖRTÉNETI lliODALOM 831 •és ismét teljességet biztosító elemzésnek lehetőségei. Olyan előnyök ezek, melyek nagymértékben alkalmasak arra, hogy azoknak figyelmét is a helytörténeti kutatómunka irányába fordítsák, akiket a korábbi helytörténeti ircdalem sokszor sajnos leplezel 1er. ül lapcs provincializmusa és helyi szempontú korlátoltsága az ilyenfajta kutatásoki ól távoltartott. Világos ugyanis, hogy a helytörténeti kutat ás az országos szintű kutat ássál nem csupán közvetlenül, vagyis annyiban kapcsolhat ó össze, amennyiben a vizsgált terület fejlődése és eseményei az országos viszonyokkal összefüggenek, s amennyiben annak egyes eseményeit vagy fejlődésének részletkérdéseit konkrétan, adatszerűen jobban megértetik ós megvilágítják, — hanem közvetve is. A forrásfelhasználás olyan teljességére ós feldolgozásukban olyan analitikus módszerek alkalmazására gondolunk itt, amilyent az országos történet, vagy bármely jelenség országos méretekben vizsgálódó kutatója a maga szükségképpen kiterjedtebb kutatási területén alkalmazni soha nem tud, melyek nélkül azonban az országos fejlődés képe ós belső lefolyása is sokban érthetetlenné válhat — s melyek a területileg ugyan nagyobb perspektívájú, de ennek érdekében nem egy ponton csupán az általános történeti törvényszerűségekre támaszkodni kénytelen országos képnek (s ugyanakkor, az általános törvényszerűség alkalmazása helyességének) mintegy konkrét, s néha újabb elméleti tanulságok leszűréséhez is elvezető ellenőrzésére is szolgálnak. Magától értetődik azonban, hogy a helytörténeti kutatás ezeket az eredményeket csak akkor érheti el, ha adott területi keretei között valóban mindkét említett igénynek eleget tesz, s lehetőségeit valóban kihasználja: a forrásfelhasználásnak legalább bizonyos szempontú teljességére törekszik, és feldolgozási módszerei országos szempontból is alkalmasak helytálló, sőt •esetleg újszerű következtetések levonására. Gombár József tanulmánya, amely a kapitalizmus megjelenését és kifejlődését vizsgálja egy adott területen s a magyar feudalizmus utolsó évtizedeiben, a problémát nem annyira gazdasági, hanem elsősorban társadalmi vonatkozásában : a társadalmi struktúrára gyakorolt hatásában kutatja. Azt a folyamatot igyekszik meghatározni, melynek során a Debrecen vezetőrétegét jelentő korábbi, elsősorban iparos és kereskedő társadalmat a XIX. század első felében a Kamarától zálogba bírt földek kiosztása ill. kiárendálása agrárburzsoáziává alakított át. A tanulmány, miután a város határának a XIX. század közepére, a Kamarától váltott földeknek a város gazdaságába történt végleges beillesztósé•vel befejeződött kialakulását röviden bemutatta, ismerteti a határbirtoklás különböző, a XIX. század elején a megváltott földek kiosztásakor Debrecenben létező típusait, majd a megváltott földek kiosztásának lebonyolítását (s ennek kapcsán a kisebb földű polgároknak a mezőgazdaságból való lassú kihúzódását). Ezután több fejezetben a szántó-, kaszáló-, kert-, legelő- és erdőbirtokos réteg így előállott differenciálódásának konkrét változásait (illetve a közösben tartott művelési ágak esetén a részesülés alakulását) elemzi 1818— 1854 között. A kép egyrészt az egyénileg kiosztott szántók ós rétek esetén a birtokosok számának csökkenését (sőt a kertgazdálkodás általános hanyatlását), másrészt ezen belül a differenciálódás erősödését mutatja. A tanulmányt függelékben nagy szorgalommal készült, terjedelmes statisztikai összeállítás zárja le, amely 1818—1819-, illetve 1854-ben részletesen bemutatja a debreceni földbirtokviszonyok differenciálódását, illetve ennek változását a földek jogi természete, illetve a művelési ágik szerint, s mely tulajdonképpen minden, a differenciálódásra vonatkozó megelőző fejtegetések alapanyaga. Végeredményként szerző kimutat ja, hogy Debrecenben a kapitalista fejlődés a lakosságnak csak egy viszonylag szűk rétegén belül zajlott le, s éppen szűk vclta miatt e réteget, a cíviseket nem is lehet a város egész társadalmára jellemzőeknek tekintetni Ám mégis e réteg reális gazdasági-társadalmi problémái alakították ki azt a sajátos társadalmi-politikai magatartást, mely lehetővé tette, hogy Dobrecen 1849-ben egyszerre legyen ,,a szabadság őrvárosa és a megalkuvás fővárosa". Gombár munkájának főerőssége, az e differenciálódást bemutató, gondosan összeállított tábl.xanyag, bizonyítja azt, hogy szerző élni tudott a vizsgilati anyag méretei folytán még teljességében is részletesen feldolgozható voltával. Csak sajnálhatjuk azonban, hogy maguknak az így kialakított táblázatoknak továbbfejlesztésére már nem vállalkozott. így főleg azt hiányoljuk, hogy részint a feldolgozott, földet birtokló rétegeknek a város egész népességében való elhelyezését nem kísérelte meg, s így kissé indokolatlanul és kihasználatlanul maradt az a nyilván forrásaitól átvett csoportosítás, mely a városnak a négy utca körül csoportosult négy kerülete szerint mutatta ki a földtulajdonosok megoszlását. (Pedig ennek a szempontnak az elemzés körébe való bevonása kétségkívül konkrétan is közelebb vihette volna a földbirtoklásban résztvevő rétegeket a város társadalmának egészéhez.) Másrészt — ha az ezzel járó munka abnormis nehézségei t i- tán legalább csak reprezentációval is, de mindenképpen — helyes lett volna megkísérelni kimutatni egyazon személyek az egyes földtulajdoni kategóriákban, illetve művelési ágakban fennálló birtoklásának összefüggéseit is: azt, hogy a szántó köré hogyan szerveződik meg a