Századok – 1964

Történeti irodalom - T. Mérey Klára: Somogy megye mezőgazdasága 1790–1848 (Ism. Szendrey István) 829

TÖRTÉNETI lliODALOM 829 szakaszában sem egységes; a társaságok nagy fellendülései idején, az 1830-as évek első felében, s az 1840-es években különösen nem); a könyv tárgyánál ti. éppen ezek a hatások a leglényegesebbek. S még valami: a társaságok működésének ismertetése, 1848/49-iszerepük vázolása, tagnévsoraik okot adhatnak egy perspektivikus tévedésre: hogy ti. a kor egész magyar haladásának vezérkara a társaságokból nő ki. De hát —a reformkort és 1848 — 49-et végigharcoló liberális vezérkarból csak Szemere Bertalan .s Pulszky szerepel ezekben, Petőfiék 1848 előtti gyakorlati politikai szerepe mégiscsak kevés (s 1848/49-i szerepük megítélésénél is tartózkodnunk kell a túlzásoktól). A diáktársaságok valóban számos értékes harcosát adták a reformkori magyar haladásnak s 1848/49-nek — de annak a nagy nevelődési folyamatnak, amely a vezetőgárdát létrehozta, voltak más, részben még fel nem tárt útjai is. Leszögezzük: mindez nem változtat azon, amit előbb a könyv értékéről elmondottunk. Komoly értékről, maradandóan hasznos alkotásról beszélhetünk. TRÓCSÁNYI ZSOLT T. MÉKEY KLÁRA: SOMOGY MEGYE MEZŐGAZDASÁGA 1790-1848 (A Somogy megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának kiadványa. Kaposvár 1962. 120 1.) T. Mórey Klára tanulmánya abban a korban vizsgálja a somogyi mezőgazdaság történetét, amidőn a török pusztítás okozta nagy veszteségek után mér új, virágzásnak induló élet bontakozott ki a tájon. A falvak benépesedtek, a föld szorgalmas népe új és új földterületet vont művelés alá, s a már konszolidált körülmények között mutatkoztak a mezőgazdaság kapitalizálódásának csírái is. A mezőgazdaság fejlesztése éppen a szerző által tárgyalt korszakban indulhatott meg komolyabb méretekben, hiszen a napóleoni háborúk miatt előállt helyzet kedvező értékesítési lehetőséggel kecsegtetett ; a gabonakonjunktúra, majd a háborúk lezáródása után a gyapjúkonjuktúra új lehetőségeket biztosított a mezőgazdaság fejlődése számára, s T. Mórey Klára tanulmánya jól mutatja be, hogy e kedvező körülményeket csak a birtokos nemesség, ezek közül is elsősorban a nagybirtokos réteg tudta valamelyest saját javára kihasználni. A XIX. század elején a megművelt föld java része a majorsági birtokokhoz tartozott. A szántógazdálkodás a 2, illetve 3 nyomásos rendszerben folyt mind a jobbágyok, mind a birtokosok gazdaságaiban. A főtermény a rozs, de emellett egyre jobban nyomulnak előre az új mezőgazdasági termékek: a kukorica, a burgonya, a repce ós különösen a német lakosságú vidékeken a dohány. A jobb terméshozam elérése céljából egyre rendszeresebben trágyázzák a földet, s az eredmény nem is marad el : az elvetett szem hamarosan négyszeresét hbzza. A trágyázás mellett — különösen a nagyobb uradalmak — kezdenek nagyobb gondot fordítani a talaj művelésre. Általában háromszori szántásba vetnek, s elsősorban a birtokos nemesség minden törekvése arra irányul, hogy minél több mezőgazdasági termékre tegyen szert, amit piacra vihet. S míg a birtokos rétegnek ezt a törekvését siker koronázta a gabonakonjunktúra idején, a jobbágyság az árutermelésbe nem tudott bekapcsolódni. A jobbágyságnak ilyen irányú törekvését az egyre fokozódó terhelés — robot, hosszúfuvar stb. — tette lehetetlenné. A hagyományos ós újabb mezőgazdasági termékek mellett kiterjedt Somogy megye területén a gyümöks termesztése is, s gyümölcsöt már a jobbágy lakosság is bővebben tudott termelni, azonban ennek nem sok hasznát látta, mert ezeknek a termékeknek nem volt piacuk. Emiatt olykor még az is előfordult, hogy a jó termést a lakosság kénytelen volt a fán hagyni. Ilymódon a gyümölcs értékesítésének szinte csak egy módja volt adva: pálinkának kifőzve értékesítették azt. A szőlő a XIX. század eleji Somogyban gyenge minőségű, s elsősorban a jobbágylakosság foglalkozik a szőlőtermesztésével. A birtokosok a majorsági szőlők jelentékeny részét is bérbe adták. így érthető, hogy az uraságok elsősorban a dózsmabor révén tettek szert cseppet sem megvetendő jövedelemre. Például a gróf Széchenyiek marcali uradalmában az 1800-as esztendőben 5209 akó dózsmabor mellett csupán 723 akó volt a majorsági szőlő jövedelme. Az erdőgazdálkodás — noha Somogy rendkívül gazdag erdőségekben -— igen fejletlen. Úgyszólván csak a makkolás, a gubacs-szedés szempontjából játszanak az erdők