Századok – 1964

Történeti irodalom - Munkásmozgalomtörténeti tanulmányok (Ism. Mucsi Ferenc) 818

TÖRTÉNETI lliODALOM 819 Lapja szakaszát, a háború alatti antifasiszta és németellenes küzdelmek elvi-politikai problémáit stb.), a kommunisták és más baloldali erők küzdelmét a második világháború időszakában ; ha hű képet nyújtanának e baloldali erők, mindenekelőtt a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek 1919 utáni történetéről; ha részletesebb, sokoldalúbb képet rajzolnának népi demokratikus fejlődésünkről, továbbá arról is, hogyan tudta a párt — a nehézségeket legyűrve — győzelemre vinni a szocialista építést Magyarországon. Az említett kérdések s nyilván még több más kérdés újszerű, történelmietlen felfogástól ós dagmatizmustól mentes szemléletű feldolgozásával a magyar párttörténetírás még adósa történetírásunknak, a magyar nép legújabbkori története iránt érdeklődő olvasónak. A magyar párttörténeti tananyagok 1957—1960. évi kiadása* a magyar párttörtónetírás első kísérlete volt arra, hogy — rövid összefoglalás formájában — a személyi kultusz lerakódásaitól megtisztított marxista történetszemléletet érvényesítse a magyarországi munkásmozgalom történetének vizsgálatában. Ezek a tananyagok azonban — a párttörténészek kollektív önbírálat ára** támaszkodva — csupán a legkirívóbb hibákat távolították el; a munkásmozgalom történetének minden részletét nem tudták alávetni valóban objektív marxista—leninista elemzésnek ésértékelésnek. Atananyagok szemlélete még nem szabadult meg teljesen a történelmietlen felfogástól; kísértett még a szociáldemokrácia történeti szerepének helytelen értékelése; nem kaptak kellő kritikát a kommunista mozgalomban jelentkező jobb- illetve „baloldali" elhajlások, főként az esetben, ha ezek a pártvezetésben is jelentkeztek. A jelenlegi tanulmánysorozat újabb lépést tesz előre a magyarországi munkásmozgalom valódi történetének: az üldöztetéseken és bukásokon, a saját hibáin és tévedésein egyaránt győzedelmeskedő forradalom történeti útjának megrajzolásában. Megállapításai nem „véglegesek", erre nem is tartanak igényt ; továbbfejlesztésük, alapos kimunkálásuk még a párttörténetírás nagy ós megtisztelő feladatai közé tartozik. Ami a sorozat műfaji jellegét illeti: a kiadó szemmel láthatólag nem törekedett arra, hogy műfajilag egységes tanulmánysorozatot jelentessen meg; az egyes füzetek között ebben a tekintetben nagy különbségek vannak. Elemző tanulmányok, új tényanyagot ismertető közlemények, konzultációk egyaránt megtalálhatók közöttük. Ez a műfaji tarkaság — bár az egyes munkák között elég nagy fajsúlybeli különbségekre vezet — megőrzi a szerzők egyéni stílusát, s a sorozatot is megóvja a történetírásunkban korábban oly gyakori műfaji ós stílusbeli szürkeségtől, uniformizálástól. $ s * A sorozatot — időbeli sorrendben haladva — S. Vincze Edit: Küzdelem az önálló proletárpárt megteremtéséért Magyarországon. 1848—1890 című tanulmánya nyitja meg. A szerző — világos tömörséggel megírt tanulmányában — újszerűen rajzolja meg a magyarországi munkásmozgalom 1867 utáni fejlődésének gazdasági ós társadalmi-politikai feltételeit, számba veszi az objektive szükséges kiegyezésnek a munkásmozgalom fejlődósét előmozdító és azt hátráltató tényezőit. Felhasználva és továbbfejlesztve történetírásunk újabb eredményeit, érdekes és új mozzanatokkal gazdagítja a kialakuló magyarországi munkásosztály rétegződésére, nemzetiségi összetételére vonatkozó eddigi ismereteinket, különösen hangsúlyozva a magyarországi ipari struktúra fontos szerepét abban, hogy Magyarországon a proletariátus viszonylag kisszámú maradt, hogy a proletariátus összetételében a kisipari munkásság a múlt század végéig túlsúlyban volt, hogy csak lassan alakult ki állandó ós egységes jellegű gyáripari munkásság. Az önálló marxista párt létrejöttének politikai akadályai között a szerző a polgári forradalom Magyarországon megoldatlanul maradt feladatait sorolja fel mint olyan tényezőkét, amelyek súlyosan gátolták a munkásosztályt abban, hogy önálló ideológiai, politikai és szervezeti erőként lépjen fel a magyarországi társadalmi-politikai harcok küzdőterén. Röviden vázolva a polgári-liberális befolyás visszaszorulását a lassalleánus irányzattal szemben, majd az utóbbi vereségét s a marxizmus győzelmét a magyarországi munkásmozgalomban, a szerző főfigyelmét a marxista irányzaton belüli harcokra, az osztályharcos és megalkuvó csoportok közötti küzdelmekre összpontosítja. Figyelmet érdemlők azok az új elemzések, amelyeket -— ezzel összefüggésben — a létrejövő munkás*. Első kötete: A magyarországi munkásmozgalom 1848-1917-ig. Tananyag a Magyar Szocialista Munkáspárt Magyar Munkásmozgalom Története tanfolyama számára. Párttörténeti Intézet. Bpest. 1957 — 1958. Kossuth Kiadó Utolsó, hatodik kötete: A magyar munkásmozgalom. 1944-1948. 1960 — 1961. Bpest. Kossuth Kiadó. •• Lásd: Az SzKP XX. kongresszusának útmutatásai és a magyar párttörténetírás. Párttörténeti Közlemények. 1956. 3. sz.