Századok – 1964

Történeti irodalom - Tokody Gyula: Ausztria-Magyarország a Pángermán Szövetség (Alldeutscher Verband) világuralmi terveiben (1890–1918) (Ism. Somogyi Éva) 812

812 I TÖRTÉNETI IRODALOM Más esetekben pedig a sztrájkolók segítését szervezik meg, akár országos, akár — s ebben a korszakban ez az új — nemzetközi méretekben. Ez a segítség ölthet olyan formát, hogy a külföldről behozott munkásokat agitáeióval világosították fel a nekik szánt szerepről, s bírták őket visszatérésre (22.1.), de még gyakoribb volt a sztrájkolók anyagi támogatása. 1 867—68-ban ennek nagy szerepe volt a gen fi építőmunkások, a londoni szabók és a párizsi bronzöntők sikerében (58—64, 140. 1.). Ez utóbbinak különösen nagy szerepe volt az Internacionálé tekintélyének megszilárdulásában. A polgári közvélemény ekkor figyelt csak fel rá, s mint Marx írta, az Internacionálé „elismert erő lett Franciaországban" (Marx—Engels: Szocsinyenyija. XXIII. köt. 399. L). Ugyancsak e sztrájkok révén erősö. dött meg az Internacionálé Belgiumban is. Az első szocialista szekciók ugyan már hamarabb létrejöttek, sajtóval is rendelkeztek, de a véres 1868-tavaszi Charleroi-i bányászsztrájkok következtében hatolt be a szocialista gondolat a bányamedencébe, Belgium e bányász-viharsarkába. Az Internacionálé pedig e harcokkal kapcsolatban az egész nemzetközi közvéleményt felrázta és figyelmeztette a belga kormányzat munkásellenes terrorjára (56, 206—207. 1.). A sztrájk, gazdasági harcok irányítása mellett az Internacionálé ez idő tájt fontos politikai döntéseket is hozott. Ezeknek anyagát azonban a nemzetközi kongresszusok jegyzőkönyveiből ismerhetjük meg. A végzett politikai munkára vonatkozólag érdekesebbek azok a kölcsönös tájékoztatók, amelyeket az egyes szekciók állandóan eljuttattak Londonba, s ennek kapcsán állítható össze kép a fontosabb szocialista sajtókiadványokról is. Az egyes országok munkásmozgalmának helyzetéről a folyamatos híradások mellett az évi kongresszusok előtt készült el nagyobb felmérés, amit a Főtanács végzett el. A jelen kötet az 1867-es 1868-as beszámolót közli. Ez különös részletességgel ismerteti az angol munkásmozgalom fejlődósét, problémáit, de betekintést nyújt a belga, francia, német, olasz szekciók életébe is. Ismét viszonylag terjedelmesebb rósz szól az amerikai szervezet munkásságáról (219—232. 1.). Figyelemreméltó, hogy a jelentés elsősorban politikai akadályozó tényezőkre utal: Angliában arra, hogy a politikai reformmozgalom túlságosan sok energiát köt le, amely, ha másfelől serkentő is, az Internacionálé sajátos munkásságát akadályozza. Németország esetében pedig a nemzeti egységmozgalmak térítik el az érdeklődést (212.1.). Többé kevésbé ez állt Olaszországra is, csakhogy ezt az olasz szekció akkori képviselői nem így látták. 1866—7-ben ezek ugyanis Garibaldival éreztek, többször felajánlották közvetítésüket Garibaldi, sőt Mazzini és az Internacionálé között (14. 1.). Előzetes tárgyalásokra sor is került (37. 1.), de ez eredményekre nem vezethetett, hiszen Mazzini a magántulajdon híve volt, elutasította az osztáiyharcot és az Internacionálé vallás iránti közömbösségét. Ugyancsak a nemzeti kérdés súlyára, jelentőségére utaltak az angol—ír problémák vitái, Marx és a Főtanács fellépései ( 119—126, 235—236.1.). A Főtanács megbeszélései közül elméletileg legérdekesebbek azok a viták voltak, amelyek a nemzetközi kongresszusokat előzték meg. A jelen esetben a brüsszeli kongresszus előtti 1868-as vitákat tekinthetjük ilyeneknek, amelyek során a Főtanács a gépesítésnek a munkásság helyzetére gyakorolt hatását vizsgálta meg. Az ülésre Marx készített részletes feljegyzést, amihez többen hozzászóltak. Rámutattak, hogy a gépesítés miként változtatta meg a társadalmi viszonyokat, az életkörülményeket, egyelőre — az adatok és tények fényében — a munkástömegek kárára. A feladatot éppen ebből következően jelölték meg a munkásság megszervezésében, a körülmények megjavításában, elsősorban a munkaidő megrövidítésében (163, 165, 173—174. 1.). A Főtanács jegyzőkönyveit a szerkesztők I. A. Bach vezetésével kiegészítették Marx idevágó kézirataival, a Főtanács publikációival, végezetül pedig kitűnő, 60 oldalnyi magyarázó jegyzetanyaggal, továbbá név- és földrajzi tárgymutatóval. Mindezzel elsőrendű segítséget nyújtottak az Internacionálét megismerni akaróknak. JEMNITZ JÁNOS TOKODY GYULA: AUSZTRIA MAGYARORSZÁG A PÁNGERMÁN SZÍiVETSÉG (ALLDEUTSCHER VERBAND) VILÁGURALMI TERVEIBEN (1890-1918) (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1963. 282 1.) Tokody Gyula monográfiája kettős feladatot teljesít: Németország első világháborút előkészítő imperialista politikája egy jelentős tényezőjének bemutatására vállalkozik, s ennek kapcsán nemcsak a magyar, hanem a monarchiai kereteken is túlemelkedve