Századok – 1964
Történeti irodalom - Generálnüj Szovjet Pjervogo Internacionala. 1866–1868 (Ism. Jemnitz János) 811
TÖRTÉNETI IRODALOM 811 A könyv új adatokat szolgáltat a tiltakozási és szolidaritási mozgalmat vezető Komintern és az egyes országok kommunista pártjainak történetéhez is. Megállapítja, hogy a harc tizenkét hónapja alatt az antifasiszta mozgalom új formáit alakították ki, és ezzel létrejöttek az antifasiszta harc stratégiája és taktikája kidolgozásának előfeltételei. Kalbe alapos forrásfeldolgozáson alapuló, az eseményeket a marxista—leninista elmélet fényében szigorú pontossággal vizsgáló munkája ma is aktuális tanulságokat idéz fel a nemzetközi, mindenekelőtt a német kommunista és munkásmozgalom számára; sikerrel veszi fel a harcot a nyugat-német burzsoá történetírás történelemhamisításaival, nem ritkán éppen ezeknek az eseményeknek kolportált antikommunista beállításaival. A könyv a Dimitrov megmentéséért lefolyt szolidaritási mozgalom bemutatásán kívül a népfront-probléma kutatásának is jelentős eredménye, és így hasznos segítség mindazok számára, akik a harmincas évek munkásmozgalmainak történetével foglalkoznak. Kalbe könyve a lipcsei Marx Károly egyetem európai népi demokráciák története intézetének új kiadványsorozatát indítja el. Az intézet tudományos kutatásainak eredményeit publikáló sorozat — Basil Spiru szerkesztői előszava szerint — a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága 16. plénuma határozatainak szellemében a német munkásosztálynak a Szovjetunió és más szocialista országok népeihez fűződő baráti kapcsolatainak bemutatásával, az Ost-ós Südostforschung történelemhamisításainak leleplezésével, a Német Demokratikus Köztársaság ós a szocialista országok közötti tudományos együttműködést, a népi demokratikus forradalom még megoldatlan elméleti problémáinak tisztázását és megértését kívánja előmozdítani. G. Soós KATALIN GENERALNÜJ SZOVJET PJERVOGO INTERNACIONALA. 1866-68. PROTOKOLÜ (Moszkva. Goezpolitizdat. 1963. 344 1.) AZ I. INTERNACIONÁLÉ FŐTANÁCSA. 1866—68. JEGYZŐKÖNYVEK Az I. Internacionálé teremtette meg elsőízben viszonylag hosszú időre a nemzetközi munkásmozgalom különböző áramlatai együttműködésének keretét. A Nemzetközi Munkásszövetség feladata a munkások gazdasági helyzetének megjavítása, politikai jogainak kiszélesítése, s nem utolsósorban a végső cél közelebb hozása, a mindenfajta kizsákmányolás megszüntetése, a szocialista eszme elterjesztése volt. Az I. Internacionálé tevékenységének e sokszínűsége, a feladatok ós problémák összetett, néhol első pillantásra ellentmondásos volta a „világ proletárjainak" ezt az első nagy kísérletét méltán teszik történetileg érdekessé, s egyben tanulságossá. Az I. Internacionálé története annál érdekesebb, minél inkább a közvetlen forrásokhoz nyúlunk, s a munkásmozgalomnak ezeket az úttörőit halljuk beszólni, gondolkodni és vitatkozni. A nemzetközi kongresszusok mellett egyik legérdekesebb, legbecsesebb forrást ehhez az irányító szerv, a Főtanács jegyzőkönyve kínálja. A moszkvai Párttörténeti Intézetnek jár köszönet azért, hogy a megalakulás 100 éves évfordulója előestéjén kiadta ezeket a jegyzőkönyveket, először az 1864—66-os, majd most az 1866—68-as korszakra. Ismeretes, hogy az Internacionálé történetében 1869-ben következett be a cezúra, ekkor kerültek előtérbe a politikai kérdések, kezdődött meg a forradalmi válság Franciaországban, majd Spanyolországban, ennek talaján erősödött meg a bakunini türelmetlen, voluntarista, anarchista áramlat. A szóbanforgó jegyzőkönyv természetesen ezekre a problémákra még nem utal. A középpontban a munkásság megszervezése áll, a munkásság g zdasági harcának irányítása, a szakszervezeti munka elfogadtatása, a sztrájkharcok elismertetése, támogatása, ez az, ami a legtöbb energiát követelte az Internacionálé aktív tagjaitól, s ennek révén sikerült az osztályharcos szellemet beleplántálni, illetőleg elmélyíteni a megalakult munkásszervezetekbe. A Főtanács jegyzőkönyvei 1866—68 között talán valamivel „unalmasabbak", mint 1864—66 között. Ekkoriban olyan kiélezett viták nem folytak, mint a megelőző időben, és sokkal több szó esett a hétköznapi szervező munkáról, de hiszen éppen ez követelte a legtöbb s legnagyobb erőfeszítést. Sokat olvashatunk arról, hogy a Főtanács tagjai csoportosan látogatják meg az angol munkásszervezeteket, ismertetik az Internacionálé programját, igyekeznek csatlakozásra bírni azokat (7, 11—12, 28, 63, 68—69, stb. 1.). 12*
