Századok – 1964

Történeti irodalom - Artamonov; M. I.: Isztorija hazar (Ism. Bartha Antal) 807

«08 TÖRTÉNETI IRODALOM tehetné. Talán túl szenvedélyesnek találja az olvasó ezeket a kitételeket ? Nos Artamonov „Kazár történeté"-nek bármely részét is olvasva, ez a szenvedélyes hangvétel nem maradhat észrevétlen, sem a könyvben csupán a kazárok története vonatkozásában új tényeket kereső olvasó, sem pedig a szerző történetírói műhelytitkait kutató számára. Egy rövid ismertetés nem nyújt lehetőséget arra, hogy akár csak elnagyolva is nyomon kövessük a kazár történet sorsát a szovjet történetírás fejlődésében. Megnyugodva vehetjük tudomásul, véget ért a szovjet történetírásnak az a korszaka, amikor a bonyolult, ellentmondásos történeti igazság feltárását dogmatikus ítéletek helyettesítették. Amikor a kommunizmust építő Szovjetunió modernkori és — tegyük fel -—a Kijevi Orosz Fejedelemség történeti jelentősége között feltótlen és egyenes történeti összefüggések feltételezéséből indult ki a kutatás. A hasonló történeti általánosítások tudománytalan jellegére Zsukov akadémikus hívta fel a figyelmet. Nem véletlen tehát, hogy a kazár történet hosszantartó mellőzése után megjelent •összefoglaló igényű marxista kazár történethez az olvasó fokozott igényekkel közeledik. Az igényesség azért is indokolt, mert 1954-ben jelent meg New Jerseyben D. M. Dunlop The History of the Jewish Khazars с. műve, amely — noha tényanyagában, a történeti összefüggések feltárásában és értékelésében messze elmarad Artamonov műve mögött — a maga polgári történetszemléletének keretei között színvonalas összefoglalást nyújt a kazár történetről. Dunlop kazár történetének érdemét a polgári történettudomány nem kisebb személyisége, mint V. Minorskv méltatta az Oriens XI. 1958. évi 1—2. kötetében. Artamonov Kazária történetét a Kaganátus kialakulását megelőző események részletes vizsgálatával, időben az i. sz. I. század végétől kezdi, s a XII. század végóig követi az események vonalát. A Kaganátus történetét a szerző — egyebek közt — Bizánc, Irán, Örményország, a Kalifátus és végül a Kijevi Oroszország történetével szoros kapcsolatban tárgyalja, azaz széles egyetemes-történeti összefüggések szálait követve mutatja be a Kazár Kaganátus jelentőségét politikai, társadalmi valamint kultúrtörténeti vonatkozásban. Éppen a széles — a szerző erudícióját bizonyító — történeti összefüggések szálainak kitapintása tette lehetővé a Kaganátus történeti jelentőségének és haladó történeti szerepének feltárását , de egyszersmind a hamis illúziók elkerülését is. Az olvasó számára plasztikusan domborodik ki a Kaganátus jelentősége, amely létével hálás körülményeket teremtett általában a termelőerők fejlődése, s részint a nomád gazdaság ekés földművelő gazdasággá történő átalakulása számára. A Kaganátus fénykora a VIII—X. század felóig viszonylag békés, konszolidált állapotot jelentett Kelet-Európa jelentős részén e sorsdöntő gazdasági változásokhoz. Természetesen ezek a békés, konszolidált viszonyok nem azonosak az idillikus állapotokkal több oknál fogva sem. Egyrészt a gazdasági fejlődés mélyreható társadalmi, politikai, szervezeti átalakulásokkal, antagonisztikus osztály- ós politikai viszonyok kialakulásával ós ideológiai változásokkal járt. Másrészt maga a Kaganátus a szintén formálódó koraközépkori társadalmi viszonyokat képviselő hatalmakkal — a Kijevi Fejedelemséggel és a Kalifátus országaival —, valamint a kikristályosodott osztályviszonyokat képviselő Bizánccal, s végül a nemzetségi-törzsi viszonyok burkában megszületett koraközépkori osztályviszonyokkal rendelkező nomád és félnomád törzsekkel, törzsszövetségekkel vívott fegyveres harc vagy raffinált diplomáciai manőverek segítségével biztosította létét. A Kaganátus népeinek, a drasztikus kizsákmányoló törekvésekkel elégedetlen elnyomott rétegeinek gyakori lázadásai is próbára tették a kazár államot. Ezek a lázadások — éppen mert a Kaganátus népeinek társadalma igen tarka voll a nemzetségi-törzsi viszonyok bomlásának és az osztály viszonyok kialakultságának intenzitása vonatkozásában— gyakran a nemzetségi-törzsi tradíciók örve alatt zajlottak le, de maga a Kaganátus hatalmi apparátusa sem volt mentes a nemzetségi-törzsi viszonyok egyes maradványaitól. Hogyan határozza meg Artamonov a Kaganátus alakuló társadalmi rendjének jellegét ? E kérdésre adandó válaszában a mű nem elégíti ki az olvasót. Nem mintha nem értenénk egyet a szerző felfogásával, amely szerint a Kaganátus társadalmi viszonyai feudális jellegűek voltak, csupán azt az észrevételünket kívánjuk hangoztatni, hogy hiányzik a műből a Kaganátus feudális viszonyainak és azok genezisének objektív lehetőségek nyújtotta elmélyült vizsgálata. Kiváltképp hiányoljuk a társadalmi-gazdasági viszonyoknak szentelt külön fejezetet. Dunlop említett művében külön fejezetet — igaz, terjedelmében a legkisebb fejezetet — szentelt a Kaganátus társadalmi-gazdasági szerkezetének. Dunlop azzal mentegeti szóbanforgó fejezetének sekélyes tartalmát és rövidségét. hogy számára hozzáférhetetlenek a régészeti tények. Igazságérzetünk azt diktálja, hogy méltányoljuk Dunlop mentegetődzését. Sajnos Artamonov művének esetében éppen az igazságérzet és az objektív kürülmények számbavétele után komolyan hiányolnunk kell a VIII—X. századi nagy átalakulás gazdasági-társadalm tényezőinek