Századok – 1964

Történeti irodalom - Artamonov; M. I.: Isztorija hazar (Ism. Bartha Antal) 807

TÖÜTÉNETI JiiODALOM 809: a mű számos helyén elszórt, de kellő összefüggéseket és tárgyilagos argumentációt nélkülöző vizsgálatát. Ténylegesen számos helyen történik említés ezekről a tényekről s azok értékeléséről, mint pl.a Kaganátus földrajzi határainak megállapítása vagy pediga zsidó vallás kazáriai államvallássá tétele során, s az utóbbi kapc sán a VTII—IX. század forduló ja körüli kazáriai belháború okairól is olvasható több figyelemre méltó megállapítás. A szerző részéről annál is inkább feltűnő a gazdaság-éstársadalomtörténetifejtegetéseknemkoncentrált exponálása, mert a szerző éveken át irányította a szaltovo-majácki kultúra leleteiilek. jelentős objektumainak feltárását. Az előző évek elszórt publikációiban elvégzett gazdasági-társadalmi vizsgálatok eredményének összegezése a kazár történet, marxista összefoglalásában indokolt lett volna. Ennek hiányában az a benyomás alakul ki az olvasóban, mintha a szerző a Kaganátus társadalmát kikristályosodott feudális társadalomnak tartaná, holott ez a nézet szöges ellentétben áll a mű egész koncepciójával; azzal, hogy Kelet-Európában az új feudális viszonyok a VIII—X. században csak születőben voltak, s azok hordozója nem valamely egyetlen etnikum volt, hanem, az etnikai határoktól függetlenül, egyrészt nomád, félnomád és ekés gazdasági struktúrával rendelkező népek társadalmában egyaránt utat törtek maguknak, másrészt a különböző népek hol békés, hol fegyveres konfliktusoktól terhelt kapcsolatain keresztül érvényesültek. Szót kell ejtenünk Artamonovnak a kazár kettős fejedelemségről kialakított nézetéről. A szerző véleménye szerint a kettős fejedelemség eredeteben a zsidó vallás felvételével bekövetkezett hatalmi eltolódásokkal magyarázható, amikor is a Kaganátus régi türk eredetű dinasztiája a VIII. százed másedik felére a sorozatos külpolitikai és katonai vereségek után elvesztette hitelét, és a kagán, aki ennek a türk dinasztiának volt a képviselője az új zsidó vallású fejedelemmel szemben, csak szakrális, névleges hatalmat tudott megtartani. A dinasztikus harc oktörténet ében egy ilyen magatart ás analógia nélkül állna, de nézetünk szerint Artamonov fejtegetései a kazár kettős fejedelemség eredetéről hiányolhatok azért is, mert mellőzik a türk szakrális ós világi hatalom megosztottsága történeti feltételeinek vizsgálatát ; a kettős fejedelmi hatalom a törzsszövetsógi társadalom ősi intézménye, ós az a keleti források által is hitelesítve a nemzetségi viszonyok továbbélését bizonyítja a Kaganátus hatalmi szervezetében, azaz bizonyítja a Kaganátus társadalmának még formálódó feudális jellegét. Hasonló hálás gazdaság- és társadalomtörténeti következtetésekre adott volna alakalma t a szerző által idézett kazáriai települések történeti topográfiai vizsgálata. Igen meglepő, hogy a mű végéhez csatolt mutat,ók terminológia és névanyagában az olvasó nem is találkozik társadalmi-gazdasági kifejezésekkel. A mű foglalkozik a magyar törzsek kazáriai szerepével is. E vonatkozásban a szerző a kazár történet számos művelőjének véleményével összhangban arra az álláspontra helyezkedik, hogy a magyar törzsek jelentős szerepet játszottak a VIII—IX. század fordulója körüli, a zsidó vallás és az azzal kapcsolatos talmud t örveínykezés bevezetése miatt kitört kazáriai belháborúban. Erősen vitatható azonban, hogy a magyarok ezt megelőzően a Volgától keletre laktak, s с supán három évig éltek volna kazár uralom alatt. A magyar és a nemzetközi történeti valamint nyelvészeti irodalomban számontartott tények kritikai számbavétele megóvta volna a szerzőt ettől az utóbbi tévedéstől: a magyar nyelv bolgár-török eredetű gazdaság- ós társadalomtörténeti szórótege bizonyítja a magyar törzsek huzamos kazáriai tartózkodását, de ezen túlmenően a magyar törzsszövetség törökös jellegű kettős fejedelmi hatalma is a huzamosabb kazár uralom léte me Jett tanúskodik, az utóbbi egyébként, hasznos analógiát, szolgáltatott volna a kazár kettős fejedelmi hatalom eredetének és sorsának vizsgálatához. A magyar törzsekkel kapcsolatos fejtegetések vitatható részei azért is feltűnőek, mert a szerző általában igen részletesen foglalkozik az ugor etnikum szerepével Nyugat-Szibériában és Kelet-Európában. Végül utalnunk kell a jegyzetapparátusban fellelhető filológiai pontatlanságokra, amelyek előnytelenül befolyásolják az igen gazdag forrásanyagra támaszkodó mű használatát. „Számomra sokkal inkább, mint bárki számára, világosak munkám hiányosságai", írja a szerző. A műi61 vett utót. hí idézettel kgpcsolatfcen meg kell jegyezni, hogy Artamcnov nagyszerű feladatot teljesített a kazár történet marxista összefoglalásával. A vita ható állítások és a marxista szempontból kifogásolható hiányosságok elleneire a Kaganátus története ós jelentősége Kelet-Európa történetében új marxista megvilágítást nyert ; a mű a részletesen kifejtett, vagy csak a röviden érintett problémák esetében számos vonatkozásban előbbre vitte Kelet-Európa koraközépkori történetének tanulmányozását, amint pl. az „idegen etnikum" szerepe kapcsán a normann—orosz kérdésben a mű higgadt, elfogulatlan felfogást vall. Artamonov szakított a dogmatikus előítéletekkel és a kelet-európai feudális viszonyok formálását nem egyetlen etnikum kiváltságának, hanem bonyolult történeti összefüggések és kölcsönviszonyok termékének tartja, amelyek 12 Századok 1964/4.