Századok – 1964

Történeti irodalom - Buzási János: Az újvidéki „razzia” (Ism. Tilkovszky Lóránt) 806

806 TÖRTÉNETI IRODALOM Török Gyula érdeme semmivel sem kisebb az által, hogy az általa mintaszerűen feltárt temető közlésével csupán megindította, de nem fejezte be ennek az elsőrangú forrásnak értékelését. Ehhez az embertani leletek sürgős közzététele is szükséges. LÁSZLÓ GYULA BUZÁSI JÁNOS: AZ ÚJVIDÉKI „RAZZIA" (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1963. 125 1.) Az „országgyarapítások" során megnövekedett horthysta Magyarország nemzetiségi politikájának legvéresebb és legszégyenletesebb fejezetét tárja elénk Buzási János érdeklődésre méltán számottartó munkája. Buzási nem elégszik meg a szörnyű események hiteles bemutatásával, hanem igényesen vizsgálni törekszik az azok hátterében meghúzódó mélyebb összefüggéseket is. Kimutatja, hogy a magyar kormányzat a „Délvidéken" már a megszállás első pillanatától kezdve céltudatosan törekedett egy „magyar népi túlsúly" kialakítására. Ennek jegyében űzték ki a délszláv telepeseket, sőt a megfélemlített őslakosság egy részét is. Jóllehet már a katonai megszállás első heteiben hatalmas arányú „tisztogatás" indult meg „a megbízhatatlan elemek ártalmatlanná tételére", amelynek több mint 1400 halálos áldozata volt a bácskai lakosság körében, — 1941 őszén a lakosság elkeseredése — különösen a házaikba, gazdaságaikba betelepedett bitorlók elleni merényletek, gyújtogatások formájában — moglehetősen sűrűn kifejezésre jutott. Ezen „kommunisták" ellen — akár tényleg azok voltak, akár nem — a helyszínre kiszálló hadbíróságok statáriális iiton tömegesen hoztak „elrettentés céljából" halálos Ítéleteket. 1942. január 4-én egy Zsablya környéki tanyán a csendőrök egy 30—40 főnyi bújkáló csoportot fedeztek fel, amely fegyverrel védekezett s a kivezényelt katonai és csendőri alakulatokkal vívott tűzharcban még aznap úgyszólván teljesen megsemmisült.Azon feltételezés alapján azonban, hogy a lakosság tudott ottlétükről, sőt élelmezte őket, Zsablya és Csurog községek lakosságából a magyar karhatalmi alakulatok megtorlásként százakat megöltek. Egy esetleges partizánmozgalom kibontakozásától tartva Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök a Bárdossy-kormány tudtával és beleegyezésével széleskörű razziát rendelt el Bácskában a partizángyanús elemek felkutatására. Mindenekelőtt Újvidéken kezdődtek meg a házról-házra menő tervszerű „igazoltatások", amelyek Feketehalmy-Czeydner altábornagy utasítására hamarosan a „szerbek, zsidók és kommunisták" kiirtását célzó vérfürdővé fajultak. Grassy József vezérkari ezredes és Zöldy Márton csendőrhadnagy vezetésével január 21. és 23-a között három napon át folyt az áldozatok kifosztásával egybekötött tömegmészárlás. Tarkónlőtt férfiak, nők ós gyermekek holttesteinek százait lökték a Duna jege alá. A következő napokban még több más helységben folyt hasonló „razzia". A történt „túlkapásoktól" még a kormány is megijedt: január 30-án beszüntetik a Bácskában elrendelt ..karhatalmi működést", amelynek mérlege még a hivatalos statisztikai összeállítás szerint is 3340 halott, köztük 792 nő és 147 gyermek. A bácskai borzalmak ellen a Kommunisták Magyarországi Pártja 1942. február 6-i röpiratában tiltakozott, követelve a bűnösök bíróság elé állítását, valamint az önrendelkezés ós egyenjogúság biztosítását a velünk élő nemzeteknek. A polgári ellenzék részéről Bajcsy-Zsilinszky Endre már január 21-én kihallgatásra jelentkezett Bárdossy miniszterelnöknél, majd tiltakozásának eredménytelenségét látva, február 2-án Horthyhoz intézett memorandumot. A kormánynak azonban esze ágában sem volt az erélyes fellépés. Mindennél világosabban mutatja ezt, hogy először magát Feketehalmy-Czeydnert bízták meg a történtek kivizsgálásával. A Bárdossyt felváltó Kállay-kormány áprilisban iijabb vizsgálatot rendelt ugyan el, Babos József hadbíró-ezredes vezetésével, de ennek nyomán hiába emeltek volna vádat: Horthy 1942. augusztus 13-án a főbűnösök ügyében elrendelte a bűnvádi eljárás megszüntetését. A szerző igen meggyőzően mutatja ki, hogy csak az olasz fegyverszünet után veszik elő ismét az ügyet, akkor, amikor már a világháború várható kimenetelére tekintettel elodázhatatlan szükségességnek tűnik, hogy a bácskai események által végzetesen elrontott magyar—délszláv viszonyt valahogy rendbehozni próbálják. 1943. október 11-én Horthy újra megindíttatja a bűnvádi eljárást, de a főbűnösök szabadlábon védekezhetnek, s felhasználják a számukra szinte felkínált szökési lehetőséget. Feketehalmy-Czeydner és Grassy 1944. március 19-e, Magyarország német meg-