Századok – 1964

Történeti irodalom - Erényi Tibor: A magyarországi szakszervezeti mozgalom kezdetei. A budapesti szakszervezeti mozgalom kialakulása 1867–1904 (Ism. Mucsi Ferenc) 795

TÖÜTÉNETI JiiODALOM 797: A szakegyleti és a szocialista politikai mozgalom elé gátakat emelő hatósági politika következtében Magyarországon a munkásság szakmai és politikai mozgalma egyre inkább egybeforrt, s — a magyarországi munkásmozgalom sajátos vonásaként — az 1870-es évek második fele után kibontakozó újabb szocialista pártalakulásoktól fogva a szocialista politikai mozgalom a szakmai egyesületekre épült fel. A kedvezőtlen gazdasági helyzet és a hatósági repressziók következtében a munkásvezetőkfigyelme elsősorban a politikai küzdelem felé fordult, s a Frankel Leó vezetésével megindult újabb pártalakitó kísérlet az általános választói jogot helyezte előtérbe, agitáeiójának középpontjába. Az ellene fellépő Külföldi Viktor-féle frakció elsősorban a szakegyletekre támaszkodott, s kihasználta Frankéinak és híveinek a szakszervezeti mozgalommal szemben a gyakorlatban tanúsított idegenkedését, politikai tekintetben viszont az uralkodó osztályokkal való kiegyezést hirdette Frankel osztályharcos marxista irányvonalával szemben. Az ellentéteket az 1880-ban bekövetkezett egyesülés megszüntette, s ez a szakegyleti mozgalom fellendítését is eredményezte. Különösen nagy hatással volt a mozgalomra a Magyarországi Altalános Munkáspárt programja, amely — kisebb hibáit leszámítva — világos, forradalmi célokat állított a szervezkedés elé. A fejlődésnek azonban rövidesen ismét gátat szabott a kormány erőskezű politikája, továbbá a Frankel bebörtönzése, majd külföldi emigrációja után a párt vezetését kezükbe ragadó ún. mérsókoltek opportunista politikája. Az 1880-as években a szakegyletek fejlődése az opportunista pártvezetőség vezetésével ment végbe. 1883-ban a szakegyletek tevékenységének összefogására megalakították a Budapesti Munkáskört, amely tevékenységének fő területét a békéltető bizottságok munkájában való részvállalásban találta meg, ahol közvetíteni igyekezett a mun> káltatók ós a munkások között. A szerző részletesen leírja az 1880-as években a magyarországi szocialista mozgalomban megfigyelhető különböző irányzatokat: a mérsékeltek, a radikálisok, az anarchisták, majd a Külföldi Viktor köré tömörülő nacionalista színezetű ellenzéki csoport, továbbá a Reform című lapot kiadó, s korábban a nyomdász szakegyletben megnyilvánult ökonomista irányzatok tevékenységét. Különösen figyelemre méltó a pártvezetőség és a radikálisok közötti harc leírása, amelyből kitűnik, hogy bár a radikálisok sokat tettek a budapesti szakegyleti mozgalom fellendítéséért, szervezetlenségük következtében fellépésük nem érhette el a kívánt hatást (88—89. 1.). Fordulat a magyarországi szocialista munkásmozgalomban s benne a szakszervezeti mozgalom történetében 1890-ben s az ezt követő években következett be. Erényi Tibor könyvének III. fejezetében részletesen elemzi azt a folyamatot, amely a II. Internacionálé megalakulása után. az Ausztriai Szociáldemokrata Párt támogatása révén a magyarországi munkásmozgalomban ebben az időben megindult. A szakegyleti mozgalom addigi lépései, harcai a magyarországi szakszervezeti mozgalomnak mintegy .előtörténetét alkották; az 1890-es években megindult nagyarányú szervezkedés és gazdasági küzdelmek a modern szakszervezeti mozgalom kialakulását segítették elő. s tették lehetővé. hogy ez a folyamat a XX. század elejére lényegében sikerrel záruljon, Magyarországon is kiépüljön a modern szakszervezetek hálózata. A szerző röviden méltatja a II. Internacionálé megalakulásának jelentőségét a munkásság szakszervezeti mozgalma szempontjából, vázolja a szakszervezetek fejlettségi fokát az egyes európai államokban, különösen részletesen ismertetve a németországi ós ausztriai szakszervezeti fejlődést, mint amelyek mintául szolgáltak a magyarországi szakszervezeti mozgalom kiépítése számára (105 112. 1.). Engelmann Pál szervező munkája mellett a szerző véleménye szerint a szakszervezeti mozgalom gyors fellendülésében nagy szerepet játszottak az 1890 tavaszán lezajlott nagyarányú bérmozgalmak, amelyek nagy mértékben hozzájárultak a meglevő szakegyletek gyors megerősödéséhez, s a főváros munkásságát újabb egyletek megalakítására ösztönözték. Megkönnyítette a szakegyletek alakítását az Általános Munkásegylet új vezetősége által kibocsátott minta-alapszabály is, amely egyben a szervezetek egységes jellegének kialakítását is elősegítette. A megerősödő és újonnan alakuló szakegyleteknek fontos szerep jutott a párt újjászervezésében, a szociáldemokrata párt megalakításában is. Az Engelmann vezette párt vezetőség elsősorban ezekre az osztályharcos szervezetekre támaszkodva tudta elszigetelni az Altalános Munkáspártot korábban irányító jobboldali opportunistákat, s tudta megteremteni a magyarországi munkásság marxista tömegpártjának szervezeti kereteit. A szerző megállapítja, hogy az Altalános Munkáspárt 1890-ben tartott kongresszusa, amely kimondta a Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulását, a