Századok – 1964

Történeti irodalom - Erényi Tibor: A magyarországi szakszervezeti mozgalom kezdetei. A budapesti szakszervezeti mozgalom kialakulása 1867–1904 (Ism. Mucsi Ferenc) 795

796 TÖRTÉNETI IRODALOM Ennek az egész magyarországi szakszervezeti mozgalom történetével igazolt tételnek megfelelően a szerző a szakmai szervezetek fejlődését a munkásság politikai szervezeteivel való szoros összefüggésben ábrázolja, a politikai mozgalomban folyó küzdelmek, fejlődés és megtorpanások szemszögéből vizsgálja. A szakszervezeti mozgalmat, helyesen, nem önmagában, nem mint öncélt tárgyalja, hanem a munkásosztály felszabadító harca egyik formájának: a gazdasági küzdelemnek hordozójaként. Ennek megfelelően a szerző ,.a munkásság szociáldemokrata szakszervezeti mozgalma körébe tartozónak" tart minden olyan szakmai szervezkedést, amelyben ,,a tudományos szocializmus tanításainak elemei kimutathatók, amelynek a szűk, szakmai szempontokon túlmenően politikai jelentőségük volt, ós ilyen módon a korabeli nemzetközi munkásmozgalom, az I. és a II. Internacionálé útmutatásai alapján hozzájárult a proletariátus általános politikai és gazdasági követeléseiért folyó egységes, szocialista mozgalmának kibontakoztatásához" (16. 1.). A hazai szakszervezeti mozgalom előzményeit tárgyalva a szerző az I. fejezetben elemzi a munkásság szerepét az 1848-as polgári forradalomban és nemzeti szabadságharcban, továbbá fejlődését a forradalmat követő abszolutizmus időszakában, s megállapítja, hogy bár a forradalom idején a kialakulóban levő, de politikai tekintetben még nem önálló munkásosztály megkezdte harcát a céhrendszer eltörléséért, egyes gazdasági követeléseinek teljesítéséért, az abszolutizmus időszakában pedig már szervezkedési kísérletekre is sor került. Magyarországon ,,1867 előtt még nem jöttek létre a szocialista mozgalom kibontakozásának feltételei" (22. 1.) Több mint két évtizedes fejlődési szakaszt ölel fel a könyv II., a szocialista szakegyleti mozgalom kezdeteit tárgyaló fejezete: a kiegyezéstől az 1880-as évek végéig. Az 1867 után meginduló gyors ipari fejlődés nem jár együtt a munkásság létszámának arányos növekedésével, aminek legfőbb oka — Lackó Miklós az ipari munkásság össze« tételével foglalkozó könyvének* adatai szerint — abban rejlett, hogy Magyarországon az ipari forradalom ólén olyan iparágak haladtak (élelmezési ipar, vasipar), amelyek kis munkáslétszámmal dolgoztak. Erényi Tibor ebből a körülményből a szakszervezeti mozgalom fejlődésére nézve levonja azt a következtetést , hogy annak viszonylag lassú üteme, benne a kisipari munkásság viszonylag nagy súlya, többek között, erre vezethető vissza. A munkásság rétegződéséről szólva a szerző foglalkozik a munkásság soknemzetiségű összetételével, hangsúlyozva a bevándorolt külföldi (főleg német-osztrák és cseh-morva) szakmunkás réteg nagy súlyát és szerepét a mozgalomban a múlt század u< olsó harmadában . Magyarországon a szocialista mozgalom mint politikai mozgalom indult meg a kiegyezést követő esztendőben. Az Altalános Munkásegylet merev lassalleánus irányvonalát azonban hamar kikezdte a benne részt vevő munkások ösztönös gazdasági mozgalma, amely Farkas Károly révén az I. Internacionálénak a politikai és szakmai mozgalmat összekapcsoló irányvonalától további ösztönzést is kapott. Erényi Tibor — a rendelkezésére álló szűkös forrásanyag alapján — ismerteti az 1870—1871 során megalakuló első fővárosi szakegyleteket, amelyeknek tagsága a vas- és gépgyári üzemek munkásaiból, továbbá a kisipari szakmák munkásaiból állt (szabók, kalaposok, kárpitosok, cipészek stb.), a nyomdászok kivételével, akiknek már 1865 óta jól működő szakegyletük volt. Kimutatja, hogy az Általános Munkásegylet már tett kísérletet arra, hogy összefogja, irányítsa a szakegyletek tevékenységét: ezt a célt szolgálta a Szakegylet! osztály; az 1871 tavaszán lezajlott sztrájkokat már az egyes szakegyletek irányították. Ezek a szervezetek azonban, állapítja meg a szerző, „még semmi esetre sem tekinthetők modern értelemben vett szakszervezeteknek"; „sajátos csoportosulások: egyidejűleg foglalkoznak politikai ós gazdasági feladatok megoldásával". Történelmi jelentőségük abban áll, hogy „ilyen értelemben egyaránt csírái a későbbi pártszervezeteknek és szakszervezeteknek" (44. 1.). A szakegyletek a szocialista mozgalom vezetői ellen rendezett hűtlensógi per után is folytatták tevékenységüket, nagy szerepük volt az 1873. évi pártalakítási kísérletben. A szakegyleti — és általában a szocialista — tevékenység ellen irányult az 1875-ben hivatalba lépő Tisza Kálmán-kormány több rendelete és a törvényhozás által elfogadott törvénytervezete, amelyek a munkásegyesületek működését jelentősen korlátozták (országos jellegű egyletek alakításának, a gazdasági mozgalmak vezetésének tilalma stb.), s eleve arra kényszerítették, hogy a szakegyletek mellett féllegálisan működő szervezeteket is kialakítsanak. A hatósági presszió, a gazdasági válság hatása arra vezetett, hogy a szakegyletek egy része feloszlott, s az 1870-es évek közepén a mozgalomban súlyos visszaesés következett be (58—59. 1.). 'Lackó Miklós: Ipari munkásságunk összetételének alakulása. 1887 — 1949. Bpest. 1961.