Századok – 1964

Történeti irodalom - Erényi Tibor: A magyarországi szakszervezeti mozgalom kezdetei. A budapesti szakszervezeti mozgalom kialakulása 1867–1904 (Ism. Mucsi Ferenc) 795

TÖÜTÉNETI JiiODALOM 795: egyenetlenségek támadnak, mint pl. az osztrák kapcsolatok rendkívül alaposan dokumentált, s az osztrák belpolitika legfőbb mozzanataira is építő bemutatása, s a csehszlovák politika rendkívül mostoha kezelése eestében, de ennél szélesebb értelemben is, pl. a kisantant politika ábrázolásának hiánya vonatkozásában. Bár a szerző felrajzolja az európai politika erővonalait, a gazdag nemzetközi történeti irodalom mellőzése ez esetben nem teszi lehetővé a kívánt teljességet. Ugyanakkor egy-egy viszonylag jelentéktelenebb külpolitikai ügy arányai is eltolódnak, ami különösen a Rothermere-ügy és a ,.nemes lord" fiának, Esmond Harmswortlinak magyarországi látogatása, trónjelölése kapcsán ölt szembetűnő méreteket. Ez utóbbi ugyanis kétségtelenül érdekes, mi több, jellemző esemény, de —s erről a szerző nem tudja meggyőzni az olvasót — nem több annál, kár tehát olyan szerepet szánni neki, mint amit a kötet két fejezetben is biztosít. Nemes Dezső újabb értékes munkája, mely alig két évvel követte előző, az ellenforradalom magyarországi történetét, az 1919 —192l-es éveket bemutató terjedelmes, jelentős kötetét, lényeges új állomás a közvéleményünket annyira érdeklő legújabbkori magyar történelem feltárása terén. BEREND T. IVÁN ERÉNYI TIBOR: A MAGYARORSZÁGI SZAKSZERVEZETI MOZGALOM KEZDETEI. A BUDAPESTI SZAKSZERVEZETI MOZGALOM KIALAKULÁSA. 1867-1904 (Budapest, Táncsics Kiadó. 1962. 402 1.) Erényi Tibor ,,A magyarországi szakszervezeti mozgalom kezdetei" című könyve e témakörből az első marxista tudományos feldolgozás, s mint ilyen úttörő jellegű munka. A feltörekvő magyarországi munkásosztály legátfogóbb tömegszervezeteinek : a szakmai szervezeteknek történeti útját rajzolja meg addig az időpontig: 1904 végéig, amikorra kiformálódtak a szakszervezeti mozgalom időtálló, sok tekintetben móg ma is érvényes szervezeti keretei. Erényi Tibor széleskörű forrásanyagot és irodalmat dolgozott fel. A mozgalom saját kiadványai mellett sokat, merített a hatósági, főként a belügyminiszteri, a rendőrfőkapitányi iratokból; felhasználta a munkáltatói szervezetek publikációit; a sajtót, elsősorban a szocialista politikai és szakmai időszaki kiadványokat; politikailag hasznosította a szakszervezeti mozgalom kérdéseit tárgyaló egyes polgári és szociáldemokrata kiadványokat; támaszkodott felszabadulás utáni marxista történeti irodalmunk e korszakra vonatkozó munkáira (mindenekelőtt Aranyossi Magda. Nemes Dezső, S. Vineze Edit könyveire). A vidék levéltárainak anyagát nem vonta be kutatásaiba; többek között ezzel magyarázható az a törekvése, hogy a magyarországi szakszervezeti mozgalom kialakulásának folyamatát a fővárosi szakszervezetek történetének tükrében mutassa be. Bár a fővárosban folyó szervezkedés, központ i jellegénél fogva, a későbbiekben nagy hatással volt az országos mozgalomra , a téma ilyenfajta leszűkítése mégsem fogadható el teljesen ; a valóságban a szakszervezeti mozgalom Magyarországon sohasem különült fővárosi és országos (vagy vidéki) mozgalmakra. A szerző gyakran maga is elismeri ezt a szakszervezeti mozgalom történetének egyes eseményeit ismertetve: a pozsonyi vagy temesvári, a kassai vagy pécsi szakmai szervezkedés kezdetei és a fővárosban meginduló mozgalom közötti szoros'kapcsolatról írva, vagy az országos szakszervezeti szövetségek megalakulásának történetét tárgyalva. A munka — a téma fentebb említett szűkítése ellenére — széleshorizontú képet nyújt a magyarországi szakszervezeti mozgalom kialakulásáról, fejlődéséről. A bevezetésben a szerző röviden tájékoztatja az olvasót a nemzetközi szakszervezeti mozgalom kezdeteiről, formáiról, helyzetéről, a múlt század hatvanas éveiig elért eredményeiről, az egyes országokban mutatkozó sajátos vonásairól. Megállapítja, hogy az angol tradeunionizmussal és a latin országokban kialakuló szindikalista tendenciákkal szemben Németországban és Ausztria-Magyarországon ,,már kezdettől fogva megnyilvánult a politikai és gazdasági szervezet szoros kapcsolata" (14. 1.), sőt ezen túlmenően Ausztriában, főleg pedig Magyarországon ,,a szakszervezetek a munkásosztály szocialista politikai mozgalmának részeként, azt kiegészítve, segítve jöttek létre és járták meg fejlődésük útját" (5. 1.).