Századok – 1964
A történelemoktatás kérdései - Waczulik Margit: A francia történelemtanítás problémái 785
788 WACZtJLIK MARGIT sultságát bizonyító, humánus és nacionalista frázisokba öltöztetett kapitalista érdek-Természetes törekvés, hogy egy nép a maga szemszögéből nézze a történelmi fejlődést. De nem torzíthat a maga szemléletével, főleg pedig nem sugalmazhatja azt ifjúságának, hogy az ő nemzete a legkülönb a világon. A francia tankönyvek kisajátítják népüknek a lovagi társadalmat, a középkori kultúrát, értékén jóval felül magasztalják XIV. Lajos korát (38 oldalon keresztül, melyből 10 jut. a rablóháborúk dicsőítésére). Franciák nélkül sohasem lett volna polgári demokrácia és a francia nép legdicsőbb korszaka, a gloire kiteljesedése, Napoleon hódításai ! A felvilágosodásnak csak francia képviselői vannak, a hollandokat és az angolokat is agyonhallgatják, még jó, hogy a tudományok fejlődése tárgyalása során nem felejtkeznek meg Newtonról ! Igazolni kell minden alkalommal a gyarmatosító politikát is. Erre jó a római történelem. Ha a római kolonizáció áldást hoz a műveletlen őslakosságnak, ugyanígy a későbbi modern európai is, főleg természetesen a francia. Ezért idézik Gallieni elveit is, melyek szerint nem szabad ellenségként kezelni a gyarmatok népét, hiszen azokból ..munkatársaik" lesznek. De ha helyes a kolonizáció, akkor miért nemzeti hős a római kolonizációnak ellenálló Vercingetorix, helyesebben mondva: miért nem az a maga országának szabadságát védő gyarmati nép? Erre a kérdésre nincs felelet a francia történelemkönyvekben ! A problémát az unió, a nemzetközösség fogalmával próbálják megoldani. A tankönyvek itt említett hibái természetes folyományai a francia polgári kapitalista gazdasági-társadalmi berendezkedésnek. Az emberben azonban felébred a kérdés: így látják-e a francia történelemtanárok is? Egyes állításaik úgy mutatják, mintha maguk sem értenének politikailag egyet tankönyveikkel, és arra törekednek, hogy tanítványaik tisztábban lássanak. Rájuk is hatnak azonban a társadalmukban uralkodó nézetek. Beszédesen tanúskodik a francia történelemtanítás új szelleméről az előbb említett, felső fokon használt új tankönyv, mely komplex képet ad az egész XX. századi civilizációról.8 Ismerteti a nyugat-európai „kultúrkört" ós „bölcsőit", az ókori nagy kultúrákat, a középkori kezdeteket, majd a modern kapitalista kultúra kibontakozását és átterjedését Amerikába. Külön fejezetet szentel a „kommunista Európának", elismerve számos eredményét. Foglalkozik az Iszlám történeti múltjával ós jelenével, az indiai, csendes-óceáni és afrikai kultúrákkal. A szüli keretek között is komplex módon tárgyalja a kultúrák fejlődését, — természetesen nem alap és felépítmény kapcsolatában, de már a természeti tényezőkből ós gazdasági-társadalmi viszonyokból kiindulva. Színes, érdekes képet ad az egyes kultúrákról, sok képpel ós szemelvénnyel illusztrálva mondanivalóját. Vizsgálja az egyes kultúrák egymásrahatását is. A tankönyv lényegesen jobb az eddigieknél. Vonatkozik ez a megállapítás elsősorban az egyes kultúrák tárgyilagosabb ismertetésére. Ez is polgári szemléletű, de sokat elismer a szocialista világ eredményeiből. A munkásmozgalmakról azonban szindikalista szemléletnek megfelelően számol be. Tárgyalja a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat és a szocializmus építését a Szovjetunióban, elismeri mind a gazdasági, mind a kulturális eredményeket. A szocialista Európa ismertetése során Magyaror-szág is kap néhány oldalt. A francia tankönyvek magyar ügyekben való megdöbbentő tájékozatlansága után ez a pár oldal változást jelent. Ha igen röviden is, de a valósághoz közelállóan tárgyalja fejlődésünket. A XX. századi Európa kultúrájának smertetése során ismét serepei a magyar kultúra: a modern zene legnagyobbjai között megemlíti Bartókot Concertoival és Kodályt Psalmusával. Mindez örvendetes haladás a régebbi francia tankönyvekkel szemben. A változás okát a tankönyv összefoglaló fejezete világítja meg a modern kultúra „antagonizmusai"nak felsorolása folyamán. Érti ezen a világ két táborra oszlását, és megállapítja, hogy közöttük egyensúlyi állapot jött létre, — egyiknek sincs atomerőmonopóliuma. Szerinte „a kölcsönös félelém követeli meg a békét". Érdekesen sorolja fel a különböző , .civilizációkat" egyesítő tényezőket: a tudomány és a technika általános haladását, a nemzetközi szervezeteket és a nemzetek feletti szellemi kapcsolatokat, melyekben nagy szerepet szán — a francia polgári gondolkodásnek megfelelően — a liberalizmusnak „a maga türelmével". Ha nem is ért ünk és nem is érthetünk egyet politikailag a francia tankönyvekkel, módszertani szempontból hasznos lehet forgatásuk. Igen helyes könyveik szövegének világos, logikus tagolása. Jól áttekinthetővé teszik őket a helyesen alkalmazott különböző betűtípusok, az aláhvizások, a bekezdések. Követendő példa lehet az, mennyire törekszenek világos, pontosan körülírt fogalmak kialakítására. Minden fejezetet igen tömör, a lényeget magába foglaló összefoglalás (résumé) követ, majd kérdések, feladatok. Ezek számonkérik 8 Les civilisations du monde contemporain. (A niai világ civilizációi.) Paris, 1962. 352 1.
