Századok – 1964
A történelemoktatás kérdései - Waczulik Margit: A francia történelemtanítás problémái 785
786 WACZtJLIK MARGIT Feltűnően nagy az érdeklődésük Kelet-Európa, az ún. ..marxista világ" és a gazdaságilag fejletlenebb népek iránt. Egy tanuló sem kívánná, hogy a legutolsó év anyagából maradjon ki a történelem. Nem akarnak „polarizált tudást", azaz a mi szokott kifejezésünk szerint : nem akarnak szakbarbárok lenni. 41 tanuló közül 30 kevesli a történelem heti 1 óráját. Sokallják viszont, hogy az otthoni felkészülésre még fél óra sem elegendő. Ők is igénylik az életszerűbb ós minél gazdagabb képanyaggal dokumentált tanítást.4 Feltűnően nagy a különbség a kőt iskola tanulóinak állásfoglalásában. Ezt csak részben magyarázza meg az, hogy a marseillei matematikai tagozatosok a legfelsőbb évfolyam diákjai, tehát 18 évesek, míg a Colbert-lyeée valamennyi diákjának tette fel a kérdéseket, tehát fiatalabbaknak is. Nemcsak az adoleszcenciával járó nagyobb politikai érdeklődés okozza ezt a különbséget, mely még a szakmai érdeklődés másirányúsága ellenére is fennáll, hanem bizonyára a tanárok módszerében rejlő eltérés is. A marseillei diákok nem panaszkodtak gondolatbénító diktálásokról, hanem felismerték azt. hogy a történelem feleletet adhat a jelen kérdéseire. A mai, matematikán, természettudományokon nevelt diák más igényekkel nyúl a történelemhez is, mint az ötven évvel ezelőtti. A jobb, az életszerűbb, a gondolatébresztő történelemtanításért folyik a harc sok helyen Franciaországban is, akárcsak a szocialista vagy a szocializmust építő országokban. Nézzük, hogy mennyiben segíti a francia tanárokat a lassan kialakuló új tanterv.5 A változások csak a középfokú képzést érintik. Közülük a legjelentősebb az, hogy több időt fordítanak a legújabb kor tanítására. A régi tanterv a VI. osztályban, tehát a középiskolába való átmenet ós megfigyelési szakasz (cycle d' observation) első évében az őskor, az ókori Kelet, Görögország és Róma történetével foglalkozik, úgy mint azelőtt. Az V. osztályban az V. századtól a XVI.-ig jutnak el, tehát tovább, mint eddig, és a hangsúly Franciaország történetén van. A IV. oszt ályban — egyelőre még a hagyományos beosztás szerint — a XVI—XVII. századdal foglalkoznak, míg a III.-ban a XVIII. századtól napjainkig jutnak el. Az V. osztály anyagának bővítése tehermentesíti majd ezt a két osztályt, hogy több idő jusson az újabb anyagra. így a IH.osztály végére, tehát a rövidebb képzés befejezéséig, átveszik a teljes történeti fejlődóst. Eddig egységesek is a tervek valamennyi tagozatban,csak a tárgyalás részletessége, mélysége változik az óraszámnak megfelelően. A két utolsó oszt'ály anyagát 1962-ben alakították át. Az újabbkori történelem ismétlése ós bővítése helyett ez az anyag „a jelenkori civilizáció" nevet kapta.0 Ez foglalkozik az első világháború után bekövetkezett politikai és gazdasági változásokkal és az 1918-tól napjainkig terjedő korszak főbb problémáival, áttekinti továbbá a XX. századi civilizáció különböző típusait. Vizsgálja a „nyugati és keleti Európát", az arab, indiai és Csendes-óceáni kultúrákat, valamint a „fekete Afrika" világát . Foglalkozik civilizációik kialakulásával és problémáival egyaránt . Megfigyeli egyéni jellegzetességeiket és közös problémáikat is: ..tanítani akarjuk a világ sokféleségét. . . és a civilizációk találkozását is" tűzi ki célul. Az új anyag sok problémát vet fel a tanárok számára, hiszen komplex: történelem, földrajz, szociológia, néprajz, irodalom és művészettörténet találkozik benne. Munkájukat éppen ezért külön kézikönyv, ajánló bibliográfia és szemléltető anyag, főleg diapozitivek segítik. Az elemi képzés és a VI.—III. osztályos anyag tanításához viszont még új tankönyvek sem készültek, a régi, többféle, de nagyjából hasonló jellegűeket használják. Itt Budapesten Lavisse alsófokú, Morazó és Wolff: Nouveau cours d'histoire с. sorozatának középiskolai (lycée), továbbá Malet, Isaac és Bójean 3 évre szóló, de egy kötetben megjelent technikumi (collége) kiadásához jutottam hozzá. Lavisse szinte klasszikussá vált alsófokú tankönyve a múlt századból való, de még most is (pl. 1954-ben) ezt adják ki némi kiegészítéssel. A középiskolaiak az ötvenes évek közepéről valók, de a szakirodalom tanúsága szerint ma is ezeket használják. Lavisse első könyve saját meghatározása szerint olyan, mintha a nagyapa mesélné unokáinak a francia történelmet. Az elbeszélés rendszerint egy elég primitív technikával készült képhez fűződik, nagyjából a gyermekek érdeklődésének, fantáziájának megfelelő rövid szöveget, „hiteles mesét" közöl, melyben főleg az akkori életnek a maitól valóeltéréséről van szó. Kiemeli egy-egy korszak jelentős hősét (pl. Vercingetorixot, Rolandot, IX. Lajost. Jeanne d'Arcot, IV. Henriket, Napoleont). A módszer valóban meg is felel a tanulók életkori sajátosságainak. A „nagyapa meséinek" megvannak a maga politikai céljai : nacionalista, polgári demokratikus, kapitalista ós kolonizáló szemlélet csíráit ülteti •el a fogékony gyermeklelkekbe. Igen jellemző példája ennek a könyv egyik utolsó fejezete. 'Vasseur cikke az Education Nationale 1963. évf.-ban. Az érettebb tanulók erősebb történelmi érdeklődését •említi A. M. Pavard is a Cahiers 1959. évf.-ban. ä Ld. a Bulletin Officiel de l'Education Nationale 1959.. 1960. és 1963. évf-ben megjelent hivatalos rendelkezéeket. • Ld. a Cahiers 1962. évf.-nak külön számát erről a kérdésről.
