Századok – 1964
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Wittman Tibor: A Vietnami Demokratikus Köztársaság történetírásának eredményeiről és feladatairól 782
784 WITTMAN TIBOR : A VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉRŐL és diplomáciai története terén is nem egy fehér folt van. Olyan kérdéseket sem tisztáztak még a vietnami történészek, mint az 1945-ös forradalom utáni időszak jellege. Egyesek szerint proletárdiktatúráról lehet beszólni, míg mások demokratikus munkás-paraszt diktatúrát állapítanak meg. Az ellenállási harcok hagyományos szakaszosítása tekintetében is kritikai nézetek merülnek fel újabban. A defenzívának, az erők egyensúlyának és az offenzívának az a hármassága, melyet minden feldolgozás igyekezett pontosan körülhatárolt időpontokhoz kötni, a bonyolultabb összefüggések figyelembe vételével bizonyos módosításokra szorul. A vietnami történészek szakterületén részben túlnőnek azok a kérdések, melyeket az elmúlt évtized vétett fel. A szocializmus építése egy kettészakított ország északi felén folyik, ós szoros összefüggésben van azzal a harccal, melyet az egész vietnami nép az ország egyesítéséért vív a világ haladó erőinek támogatásával. Éppen ezért fogékonyak a vietnami történet legújabb szakaszának kutatói a nemzetközi összefüggések iránt. Több indokínai vonatkozású témát választottak vizsgálódásuk tárgyává, különösen Laosz és Kambodzsa történeti fejlődésének problémái érdeklik őket. Azzal tisztában vannak, hogy a vietnami nép forradalmi küzdelme kudarcra lett volna itólve a nemzetközi forradalmi szolidaritás segítsége nélkül, és éppen ezért az egyetemes összefüggések jelentőségét egyre jobban hangsúlyozzák. A vietnami nyelv bizonyos korlátot jelent a vietnami civilizáció megismerésének útjában. Ezért a történészek egyre jobban fokozzák az idegen nyelvű kiadás méreteit, ugyanakkor igyekeznek szélesíteni nemzetközi kapcsolataikat. A szovjet történészek és a francia marxista J. Ch.esneaux különösen sok segítséget nyújtott nekik, ő foglalta össze az első francia nyelvű marxista szintézist a vietnami nép történetéről. A szocialista országok szakköreivel is kiépítettek kapcsolatokat , de ezek meglehetősen sporadikusok és véletlenszerűek. Különösen áll ez a magyar tört énelemtudománnyal való kapcsolat ukra. Példamutató az a tanulni vágy ás, mellyel más szocialista országok tapasztalatait és a módszertani eljárásokat a maguk céljainak megfelelően felhasználni törekednek. Egy friss erőtől duzzadó, tehetséges ázsiai nép fejlődő történetírásának néhány problémáját érintettük. A velük való behatóbb ismerkedés az európai ismeretek korlátai közül kitekintő történész számára nem egy meglepetést eredményez és tágítja az eu гораcentrikusán beágyazott szemléletet. Mindenekelőtt azt az egzotikum-vadászatot szünteti meg, mely hosszú időn át jellemezte zsurnalisztikánkat, és befolyásólja még ma is a társadalomtudományok egyes területeit. A magyar törtónetkutatók számára is csak haszonnal járhat az ázsiai társadalmak történetének, köztük a vietnami civilizáció legfőbb vonásainak és törvényszerűségeinek megismerése.
