Századok – 1964
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Wittman Tibor: A Vietnami Demokratikus Köztársaság történetírásának eredményeiről és feladatairól 782
A VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÍRÁSÁBÓL 783 •a történettudományra, hanem a gyarmati korszak egész kulturális fejlődésére, melyet az eredmények kritikai megszűrésével és nem azok merev tagadásával ábrázolnak a vietnami kutatók. Az értékelés árnyaltsága még bizonyos kívánnivalókat hagy maga után, de a marxista elemzés készsége kezd a történészek erényévé válni. Ennek további távlatait a politikai, közelebbről a kultúrpolitikai irányítás szélesítheti. Különösen a feudális és gyarmati korszak története vet fel olyan problémákat, melyek próbaköveivé lettek a marxista történeti gondolkodásnak. Minthogy a feudális vietnami társadalom gazdasági alapjának változásai nem rögzíthetők statisztikai színvonalat elérő szabatossággal, a nép szerepe mind a termelőerők fejlesztésében, mind a haza függetlenségének védelmében nem mindig nyer hibás általánosításoktól mentes értelmezést. A vietnami történészek saját bevallásuk szerint is adósak még a ,,dél felé vonulás" értékelésével. A viet nép századokon át haladt dél felé, miközben egyre több nemzetiségi törzs került a vietnami állam fősége alá, mely egyre inkább soknemzetiségű lett. Főként a mai Dél-Vietnam területén levő Champa (Chiem thanh) birodalom meghódítása vet fel bonyolult problémákat, minthogy az ide betelepülő viet parasztok maguk is a feudális kizsákmányolás elöl menekültek délre. A nemzetiségek története ma még meglehetősen elhanyagolt, amit csak részben magyaráz az a tény, hogy sok nemzetiség csak a felszabadulás után kezdett rátérni az írásbeliségre, és a több mint 100 nemzetiség rendkívül sokféle fejlettségi fokon élt és él. A vietnami feudalizmus története gazdag az idegen hódítók elleni mozgalmakban. Hzekben legtöbbször a feudálisok egy része is részt vett a maga osztály érdekeit követve. Mint Magyarország történetében, Vietnamban is az antagonisztikus osztályok ideiglenes összeműködése jött létre az idegen hódítók, elsősorban a kínaiak elleni harcokban. A vietnami történészek érzik e sajátos képződmény ellentmondásosságát, és érdeklődtek az iránt, hogy a magyar történészek miként válaszolták meg a történelem által felvetett kérdéseket. Nemcsak a vietnami burzsoá nemzet kialakulásának, hanem a „feudális nemzet" problematikájának kérdései is foglalkoztatják őket. Egyre csökkennek a bizonytalanságok, amint a gyarmati korszak és az 1945-ös augusztusi forradalom utáni időszak történetéhez érkezünk. Még a fegyveres harcok 'javában folytak, amikor a vietnami történészek megkezdték az utolsó száz év nemzeti történelmének átértékelését, Tran Huy Lieu, a Történeti Intézet jelenlegi igazgatója megírta a vietnami forradalmi mozgalmak történetének összefoglalását. Ez újabb problémákat vetett fel. mindenekelőtt a vietnami burzsoázia jellegének kérdését. Nguyen Cong Binh szerint Vietnamban a komprádor burzsoázia mint egy bürokratikus, irányító osztály, úgy mint Kínában, nem létezett, a komprádor elemek a feudális földbirtokosokkal szoros kapcsolatban fejtették ki tevékenységüket. A burzsoázia egyéb rétegeinek mozgástörvényszerűségeit is csakhamar sikerült tisztázni. Nagyobb viták alakultak ki a munkásosztály jellege és történeti szerepe köriil. Egyesek az első világháború utáni időszakra teszik létrejöttét, mások szerint már a háború előtt is mint külön osztály vett részt az antikolonialísta mozgalmakban. A XIX. század végi forradalmi mozgalmak szociális bázisa, jellege és ideológiái is számos bonyolult kérdést vetnek fel. különösen a hazafias földbirtokosoknak az ezekben játszott szerepét nom könnyű megítélni, amikor az osztálytörekvések és a gyarmatosításellenes érdekek sajátos összeszövódései jöttek létre. Nem véletlen, hogy az új- és legújabbkori vietnami történészek érdeklődósének előterében áll az agrárkérdés. Többen foglalkoztak a vietnami falvak, a falusi rizsgazdaságok fejlődósproblémáival, a falusi földek felosztásával, a gyarmatosítók és a földbirtokosok birtokkoncentrációjával. Ami a falusi rizsközösségeket illeti, a legtöbb kutató megegyezik abban, hogy ez a paraszti közösségek rendszerének továbbélése, melyet a gyarmatosítók tudatosan azért konzerváltak ós deformáltak, hogy a parasztok kizsákmányolása könnyebbé váljék felhasználásukkal. A parasztok megmozdulásai gyakran támasztottak alá nemzeti-felszabadító felkeléseket, de a parasztmozgalmak nem voltak automatikusan nemzeti mozgalmak. A 30-as évektől kezdve a vietnami nemzeti mozgalmak, mindenekelőtt az 1945-ös augusztusi forradalom története szorosan összefügg a vietnami kommunista mozgalom fejlődésével, mely különösen az 1930—31-es Nghe-Tinhben fellángolt felkelés idején kialakult vietnami szovjetek tanulságai alapján meglehetősen éretten érkezett el a második világháború, a japán megszállás korszakába. A japánokkapitulációja után kialakult forradalmi helyzetben nagy szükség volt a tapasztalatok felhalmozott tárházára annak az eldöntésére, hogy a hatalom átvétele fegyveresen történjék-e, vagy megvan a lehetőség a békés megoldásra is. Ettől az időtől kezdve, főleg az ellenállás alatt a vietnami kommunistáknak rendkívül bonyolult feladatokat kellett megoldaniok, melyek történeti összefüggéseikben még nem kapták meg a megfelelő tudományos feldolgozást. Az ellenállás katonai
