Századok – 1964
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Wittman Tibor: A Vietnami Demokratikus Köztársaság történetírásának eredményeiről és feladatairól 782
A SZOVJETUNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TÖRTÉNÉSZFRONTJA Wittman Tibor : А Л ietnami Demokratikus Köztársaság történetírásának eredményeiről és feladatairól A népi Vietnamnak ma még nincs tudományos akadémiája, de az Állami Tudományos Bizottság irányítása alatt több intézet működik, köztük a Történeti Intézet, mely mind hivatásában, mind szervezeti felépítésében a mi Történettudományi Intézetünknek felel meg. Tíz évvel a kivívott győzelem után a vietnami történészek nem kis nehézségekkel, de szervezetten ós lelkes tudatossággal dolgoznak hazájuk és Indokína történetének feltárásán. A Történeti Intézetben 6 szekció működik: 1. archeológia és régi történet, 2. újkori történet (1945-ig), 3. jelenkori történet, 4. néprajz, nemzetiségek története, 5. egyetemes történet, 6. dokumentációs részleg. A hanoi egyetemen, mely ma még kizárólag a tudományos kádereket képezi, a történészeket ugyanolyan specializációs ágak szerint oktatják, mint amilyenek a Történeti Intézetben vannak. Az egyetemi évek után a fiatal történészek az Intézetben töltik gyakorló idejüket. A tanárképzés igényeit a hanoi és a vinhi főiskolák elégítik ki. A Történeti Intézet tudományos folyóirata, a Nghien cúu lich su havonta jelenik meg. Az intézet igyekszik szélesíteni nemzetközi kapcsolatait, és 1960-ban francia nyelvű külön kiadványban ismertette munkáját, a történetírók előtt álló feladatokat, melyek közül nem egyet időközben már megoldottak. Ugyanúgy mint nálunk, Vietnamban is az Intézet és az egyetem munkatársai által készített egyetemi tankönyv, Vietnam történetének első marxista szintézisének munkálatai közben vetődtek fel a legbonyolultabb problémák. A gyarmati korszak történetírása — elsősorban a francia történetírók — meglehetősen negatív eszmei örökséget hagytak a felszabadult vietnami népre, és sok hasznos részleteredmény ellenére sem adták azt, amit megalapozásnak nevezhetünk. Sem a gazdasági fejlődés, sem a vietnami nép történelme nem volt ismert, amikor a gyarmati uralom lerázása után Észak-Vietnam az önálló nemzeti lét útjára lépett. Mindent élőiről kellett kezdeni, a vietnami történészeknek minden fontos kérdést egyszerre érinteni kellett, hogy a nemzeti történelem valódi vonalai kirajzolódjanak. Az összefüggések tisztázását új kutatások is nagymértékben segítették. Áll ez mindenekelőtt az archeológiára, mely a többi tudományággal, nyelvészettel és néprajzzal együtt főszerepet vállalt a vietnami nép őstörténete feltárásában. 1959-ben a Co-loa és Co-nhu leletei egy felbomló ősközösségi társadalom életére derítettek fényt és elindították a vitát, melynek eredményeképpen csökkent a vietnami rabszolgaformációnak eddig feltételezett jelentősége. Az újabban feltárt emlékek, pl. a Haiphong mellett kiásott sírok, melyek a bronzkorra utalnak, azt is mutatják, hogy a vietnami nép mindennapi élete a kínai hódítást megelőző időben sajátos keretek között folyt, melyeket nem mosott szét a kínai hatás. Áll ez többé-kevésbé a kínai uralom*korszakából fennmaradt leletekre is, melyek tudományos rendszerezésben várják a látogatókat a Történeti Múzeumban. A vietnami őstörténet még bonyolultabb mint a magyar, minthogy írásbeli források alig állnak rendelkezésre. A legvijabb kutatások az egyes alkotó elemek (viet, mon-khmer, thai, ausztro-ázsiai) együttes szerepét hangsúlyozzák, a kínai hatást e téren is jelentőségének megfelelően értelmezik. A „kisebbik sárkány" legendája kezd szertefoszlani, ós kibontakozik a vietnami társadalom sajátos történeti mozgástörvénye. Mind a kínai források, mind a francia kolonializmus történetírása olyan örökséget hagyott a népi Vietnam történetírására, melynek negatív elemeit lehántani nem könnyű. Ugyanakkor az ideológiai és szakmai tisztázódás oda vezetett, hogy a vietnami történészek a gyarmati korszak tudományos eredményeit immár nem vetik el minden meggondolás nélkül. Nguyen -luong-Bich és Dao-tu-Khai felfogásával szemben Long-Dien azt hangsúlyozza vitacikkében, hogy a francia archeológusok tevékenysége nem volt teljesen haszon nélküli, és mint a Hanoi-Haiphong vasútvonal a felszabadulás után a vietnami népet szolgálja, ugyanúgy a francia régészet eredményei is segítenek a problémák megoldásában. Áll ez nemcsak
