Századok – 1964

Vita - Tóth Ede: A Kossuth emigrációs politikájáról folytatott vita eredményeiről 763

KOSSUTH EMIGRÁCIÓS POLITIKÁJÁRÓL 769 forradalmi mozgalma demokratikus irányt vesz és reálisan kínálja az Ausztria elleni közös háború lehetőségét, Kossuth fenntartás nélkül vállalja a szövetséget. Emlékeztetni szeretnék Kossuth egy későbbi állásfoglalására is, a porosz—francia háborúval kapcsolatosan. Kossuth a francia burzsoázia hazaáruló szerepét, gyávaságát, a plebejus-proletár honvédő tömegmozgalommal való szembefordulását gyalázatos árulásnak tekintette, maga szeretett volna a barrikádokon harcolni, új európai forradalmi hullám kialakulását várta.1

9 Hogy tehát Kossuth magatartásának az európai forradalmi hullámmal kapcsolatos korlátai miben és hogyan jelentkezhettek volna: a történelmi események ennek elemzésére — a Lukács Lajos által lebecsült „íróasztali tervezgetc-seken" túlmenően — nem adnak lehetőséget.2

0

Kossuthnak nem hibája, hanem történelmi érdeme, hogy élete végéig hajthatatlanul a magyar nemzeti-állami függetlenség zászlóvivője maradt. A magyar nemzeti-állami függetlenség a kelet-európai népek nemzeti állami függetlenségi törekvéseivel együtt a XIX. és XX. századi Európa egyik demokratikus rendezésre váró problémája volt. Ebben az összefüggésben kiemelkedő az a bírálat, amelyben Kossutli az 1867-i kiegyezést mint a magyar nép tragikus sorsfordulóját, mint nemzeti katasztrófát elítéli. Kossuth és a kiegyezés problémája a vitában csak érintőlegesen szerepel, különösen Lukács Lajos hivatkozik több alkalommal Hanák Péter állásfoglalására, amelyet — mint általa is elfogadott felfogást — Szabad György elleni érvelésében igyekszik felhasználni. A kérdés úgy merül fel, hogy ha a kiegyezés történelmileg elkerülhetetlen és szükségszerű volt, van-e létjogosultsága a kiegyezéshez vezető út vizsgálata keretében a magyarországi kiegyezés elleni erők küzdelme történeti elemzésének. Horváth Zoltán Kossuthéktól is elvitatja a kiegyezés elleni küzdelem történelmi létjogosultságát.2

1

E vita tautológikus vonatkozásaira Molnár Erik hívta fel a figyelmet. Nyilvánvaló, hogyakiegyezés-19

Hogy Kossuth 1849 után a tőkés fejlődés új mozzanatairól is szerzett benyomásokat, legyen szabad utalni a Párizsi Kommünnel kapcsolatosan Mednyánszky Sándor visszaemlékezésére, aki a Kommün alkalmából emlékeztette Kossuthot 1809 „előtavaszán" a Piazza d'Armi körüli sétájukra, amikor Kossuth Európa jövőjéről szólva megjósolta, hogy „szociális forradalom van készülőben" és nivellírozó hatalmat fog gyakorolni minden jelenleg létező politikai és társadalmi viszonyokra". Mednyánszky Sándor levele Kossuthnak, Pest, 1871. márc. 26. OL. Kossuth iratok I. 5316. Kossuth IH. Napóleon bukása után a francia burzsoázia hazaáruló magatartásáról értesülve így ír: „Oh ! Csak egy embert látnék, csak egyet ! Egy Spartacust legalább, ha nem is egy Hannibált ! Ki mint a villám ütne le a szétforgácsoltán heverő erőkkel, — oda ahová kell ! — De sehol ! Senki ! Azt tanultuk a történelem filozófiájából, hogy minden idő megteremti a maga emberét. De ott úgy látszik nem teremti. A 18 év demoralizálta őket is, mint a 25 óv demoralizálta a magyart ! — Ne nevessen Ön ki, de úgysegéljen, óhajtanék francia lenni ! — Most, éppen most, midőn fcllábbal a sírban áll. — Érzem, hogy ha francia volnék, ez erőtlen kéz, melyen 68 év súlya, annyi szenvedés terhe fekszik, meg tán, — node hagyjuk az ábrándokat." „Csak óhajtásaim vannak, vannak lázas érzelmeim, habozva remény s kétség között, de nézeteim nincsenek. . ." „Aztán nagy idők állhatnak be, gondolj так Önök a nagy idők számára, hogy szövetségesekre tehessünk szert." Kossuth Lajos levele Irányi Dánielhez, 1870. szept. 28. OL Irányi iratai I. 89. sz. Ezt a forradalmi szenve- , délytől átfűtött levelet semmiképpen nem minősíthetjük egy „reformkori" „nemesi liberális" szemléletben megrekedt politikus teátrális megnyilvánulásának, ami Lukács Lajos és Horváth Zoltán Kossuth-képéből kidomborodik. 20

„Mert gyökeresen más a társadalmi küzdelmek viharában gyakorlatban cselekedni, tenni és a néptömegek keserű tapasztalatain keresztül érvényre juttatni a nemzetiségi politikát, és megint más a hazai valóságos körülményektől elszakadva, íróasztal mellől javaslatokat tenni, ígéreteket kilátásbe helyezni, a nemzetiségekkel való békés együttműködés szükségességéről nyilatkozni." Lukács Lajos: Századok 1963. 4. sz. 854 — 855. 1. 21

Horváth Zoltán: Századok 1963. I. sz. 163. 1.