Századok – 1964
Vita - Tóth Ede: A Kossuth emigrációs politikájáról folytatott vita eredményeiről 763
768 TÓTH EDE ban nem jött létre, mint történelmi fejlődési perspektíva azonban minden haladó európai gondolkodóban felmerült, és kétségtelen, hogy Kossuth is ezek sorába tartozik. Lukács Lajosnak az a feltételezése, hogy Kossuth a francia szövetséget a magyar hegemónia megszilárdítására használta volna fel—egy sikeres függetlenségi harcban —, olyan feltételezés, amely kívül esik a történelmi vizsgálódás keretein.18 E gondolat felvetése azonban Lukács Lajos részéről Kossuth politikai szerepének, jellemének és a dolgok logikájának megértése tekintetében bizonyos értetlenségre enged következtetni. Kossuth politikai pályafutásának, szerepének a vonatkozó szakirodalomban egyértelműen kiemelt motívuma az a rendkívüli képessége, hogy a polgári haladás a nemzeti-állami függetlenség érdekéhen nemesi liberális kortársai fölé emelkedik az „exigentiák tudományában". Kossuth 1848/49-ben a polgári forradalom vívmányai védelmében, ha a helyzet megkívánta, kész volt a forradalmi erők szövetségének vállalására. Kossuthnak ez a képessége, hajlandósága az emigráció öregkori éveiben sem fejlődött vissza. Felfogásában a magyar függetlenség ügyével összefüggésben mind az európai forradalmi mozgalom új hullámának várása, mind az Ausztria elleni nagyhatalmi konfliktus várása nyomon kísérhető. E két tényező azonban a történelemben sem mereven elválasztva jelentkezik. Lukács Lajos értetlenül áll szemben Kossuth magatartásával, amikor feltételezi, hogy 1849 után Kossuthban a forradalmi mozgalom szövetségének vállalására megszűntek volna a képességek, ha a történelem ilyen alkalmat kínál. A Garibaldi-mozgalommal kapcsolatosan azonban maga írja le, hogy amennyiben az olasz nép 18 Lukács Lajos erre vonatkozó bizonyítási kísérletének labilitására legyen szabad idézni Szabad Györgynek a vita folytatásának szándéka nélkül a szerkesztőséghez írt, 1963. okt. 18-i, ténykérdéseket helyreigazító nyílt levelét: „Lukács Lajos néhány elemet ragad ki Kossuth 1801. jún. 23-i, Klapkához intézett leveléből. E levél legfőbb mondanivalója egyébként a tábornok, Kossuth szerinti hamis, alternatívájának — azonnali felkelés vagy Deák követése — a cáfolata volt. Lukács Lajos idézve Kossuth azon valóságos kijelentését, hogy nem hajlandó »az ország területének nyelvek szerinti feldarabolásáéba beleegyezni, a levélnek az általa megkockáztatott állítás igazolására kiszemelt részét a következő gondolatcsúsztató kommentárra] idézi: »Kossuth feltételezése szerint jelentős külsegítség esetén a megegyezés módját és feltételeit a magyarság diktálhatja, és az eleve kizárja majd annak lehetőségét, hogy a Klapka által említett túlzott nemzetiségi követelésnek helyt kellene adni. Ez az értelme Kossuth azon megállapításának, hogy: ,Én azt mondom: a horvátok megnyerése, mint általában a nemzeti kérdés megoldása, na^y részben attól függ, hogy minő bizalmat ébresztend bennük a siker iránti első harcias fellépésünk. Ha mint hatalom lépünk fel egy erösjeülhatalom által támogatva . . . , akkor velünk lesznek. Kiemeli, hogy az erőfölény, továbbá az osztrákoknál nagyobb engedmények kilátásba helyezése, meghozza a kívánt sikert. Viszont az ,erőfölény' és az ,engedmények' együttes alkalmazásánál az előbbit tartja a döntőnek, de úgy ítéli meg, hogy a szükséges erőfölény biztosítása nélkül a nemzetiségek ,az osztrákkal fognak tartani, ha az égnek minden csillagát reájuk rakjuk is.' így kommentál és bizonyít Lukács Lajos. (Az szinte apróság, hogy jelzetlenül hagyja, hogy nem Kossuthtól, hanem tőle származik a kiemelés.) (Lukács idézete: Századok 1903. 4. sz. 857. 1.) Nézzük ezután Kossuth tényleges előadását: »Én azt mondom: a horvátok megnyerése, mint általában a nemzetiségi kérdés megoldása, nagy részben attól függ, hogy minő bizalmat ébresztend bennük a siker iránt első harcias fellépésünk. Ha mint hatalom léphetünk fel egy erős külhatalom által támogatva, úgy hogy azt látandják, hogy neutrálisok nem maradván, nem nagyobb veszély velünk lenni, mint ellenünk, s ha e mellett nemcsak igazságot ajánlunk nekik, de mind politikailag, mind anyagilag többet, mint az osztrák ajánlhat (pedig tehetjük): velünk lesznek. Ellenben ha részünkön nagy veszélyt s a győzelemre kevés kilátást látnak: az osztrákokkal fognak tartani, ha az égnek minden csillagát reájuk rakjuk is.« Azaz Lukács Lajos gondolatcsúsztató előadásával ellentétben — a hangsúly Kossuthnál nem a külföldi segélynek megfélemlítő, hanem bátorító, bizalmat ébresztő, a magyar felszabadító mozgalom szövetségét azáltal is vonzóbbá tevő voltára esik, hogy az engedmények és ígéretek beváltására határozottabb reménységet nyújt."
