Századok – 1964
Vita - Tóth Ede: A Kossuth emigrációs politikájáról folytatott vita eredményeiről 763
KOSSUTH EMIGRÁCIÓS POLITIKÁJÁRÓL 767 ennek feltétele a nagyhatalmi erőviszonyok, valamint a balkáni államok támogatása révén biztosítható lett volna. Amint azonban erre Kovács Endre tanulmányában rámutatott, sem Romániában, sem Szerbiában nem volt olyan politikai vezető csoport, amely a függetlenségi nemzeti egységtörekvésekben hatékonyan vállalta volna az Ausztria elleni háború kockázatát a francia császárság támogatása nélkül, törekvéseik a gyengébb ellenfél, Törökország ellen irányultak elsősorban.1 3 Ebben a vonatkozásban túlzásnak látszik Lukács Lajosnak az az állítása, hogy a magyar-román-szerb szövetség megvalósítása egy függetlenségi háború érdekében amiatt nem realizálódott, mert Kossuth a területi integritáshoz ragaszkodott.1 4 Lukács Lajos e ponton — Szabad György Kossuthot idealizáló nézetei elleni küzdelme címén — a marxista történetírásban általánosan elfogadott tételt igyekszik revidiálni, amely szerint Kossuth az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc tanulságait a nemzetiségi kérdés területén is levonta az 50-es évek végén és 1860/61-ben. E felfogásnak — ha figyelembe vesszük, hogy az eddigi felfogás is hangsúlyozta Kossuth következetlenségét, ragaszkodását a magyar hegemóniához, mint az emigrációs politikájában is tovább élő felfogást — ott mutatkozik a gyengéje, hogy nem hajlandó tudomásul venni, hogy Kossuth az emigrációban 1848-nál, de 1849-nél is tovább menő engedményeket tett a nemzetiségi kérdés megoldása érdekében a horvát i kérdésben és Erdély kérdésében, a nemzetiségi nyelvhasználat kérdésében, a határőrvidéki szerb területek ügyében.15 Révai József szerint ezekben az engedményekben — tekintettel arra, hogy ezeket Kossuth a kelet-európai népek Ausztria elleni közös fellépésének jegyében tette, — ha következetlenül is, de a magyar hegemóniáról való lemondás csírája is benne foglaltatott.16 Kossuth nézeteinek azonosítása Lukács által az Eötvös-Deákféle politikai nemzetfogalommal a vitatott 1860/6l-es években a tények önkényes csoportosítá* sár a épített tarthatatlan érv.1 7 A kelet-európai ncpek demokratikus szövetsége Ausztria és általában az európai reakciós nagyhatalmak ellen a nemzeti függetlenségért a XIX. század-I 13 Kovács Endre: Az 1859. évi magyar—román egyezmény. Századok 1963. 2. sz. 293—330. 1. 14 Lukács Lajos: Kossuth emigrációs politikájának idealizálásáról. Századok 1963. 4. sz. 852—855. 1. 16 Szabad György erre vonatkozóan: Századok 1961. 6. sz. 931 — 932.1. 10 Révai József : Kossuth Lajos. — Marxizmus—népiesség—magyarság. Bpest. 1948. 152. 1. 17 Lukács az 1868: XLIV t. c. bevezető sorait, amelyet Deák és Eötvös fogalmazott meg, Kossuth 1860/61 évi nemzetiségi politikájának jellemzésére használja fel: „Kossuth nemzetiségi elgondolásai a következők: Magyarországon csak egy politikai nemzet létezik, a magyar, és ennek részeit alkotják a különböző nyelveket beszelő népek, melyeket nem lehet elismerni nemzetekként." Századok 1963. 4. sz. 853. 1. Vö. a törvény szövegével: „Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek . . ." stb. Magyar Törvénytár és Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. I. köt. 1867 — 1892. Bpest. 1952. 162 — 163. 1. Lukács elfeledkezik arról, hogy 1860/61-ben Deák és Eötvös sem merte még a „politikai nemzet" fogalmát használni. Eötvös ekkor még úgy vélte, „nem szabad privilegizált állást követelnünk saját nemzetiségünk számára sem, mert ez csak reakciót idézne elő, s így szinte akadályozná a dolgok természetes kifejlődését." Eötvös levele Pesty Frigyeshez, 1861. okt. 17. OSzK Kézirattára. Kossuth az Eötvös vezette nemzetiségi bizottsági munkálatokról így nyilatkozott: „A nemzetiségi nyilatkozat is nyomorú egy surrogátuma annak, mi Ön históriája Iö kötetének végén előttünk feküdt. De ilyenek ők ! Nehéz, nehéz e nemzeten segíteni." Kossuth Irányihoz, OL. Irányi iratok. I. 2. Az utóbbi két idézet: Tóth Ede: Mocsáry, Eötvös, Madách a nemzetiségi kérdésről az abszolutizmus válságának éveiben. Filológiai Közlöny 1962. 1 — 2; sz. 145. 1.
