Századok – 1964

Vita - Tóth Ede: A Kossuth emigrációs politikájáról folytatott vita eredményeiről 763

766 TÓTH EDE Lukács Lajos és Szabad György helyesen hangsúlyozza Kossuth emigrációs szerepének haladó történelmi jelentőségét. E tekintetben is helyesebb lenne irányadónak tekinteni Marx és Engels bírálatát, akik Kossuthtól nem a nemzeti függetlenség programjának fenntartását igyekeztek elvitatni, hanem azt, hogy a függetlenséghez vezető utak és eszközök keresésében reakciós monarchista erőkre építette számításait, és nem volt képes az európai forradalmi erők szövetségérek következetes vállalására. Ezzel kapcsolatosan merült fel e vitában is Kofsuth kapcsolatának problémája 111. Napoleonnal és az olasz egységmozgalommal, az ún. „külhatalmi segítség" problémája. Szabad György tanulmányaiban azt igyekszik az 1860/61-es években kimutatni, hegy Kossuth annyiban vonta le a francia császárság 1859. évi magatartásából a tanulságokat, hogy a magyar szabadság ügyét az olasz egységmozgalom ügyével igyekezett elsősorban összekapcsolni, és az adott helyzetben ez indokolt és történelmileg jogosult kísérlet volt. Európában 1860/61-ben a nemzeti egységmozgalom központja és fő ereje, Németország mellett, Olaszország volt. Hangsúlyozza, hogy Kossuth az olasz egységmczgalcm élét az Ausztria elleni függetlenségi harc felé igyekezett irányítani.1

0

Lukács és Szabad úgy vélik, hogy e kísérlet sikertelenségének okai között nem elhanyagolható tényező, hogy Garibaldi mozgalma nem elsősorban Ausztria ellen irányult. Garibaldi akciójának fő célja Róma volt, ami a Franciaországgal való teljes szakítással fenyegetett, s csak a Róma felszabadítása utáni kedvezőbb második fázisban tervezte volna Ausztria megtámadását. Szabad György hangsúlyozza, hogy Kossuth és Garibaldi együttműködésének meghiúsulásában e ténynek volt döntő szerepe.11

Lukács Lajos viszont elsősorban Kossuthnak a francia és az olasz udvarhoz fűződő kapcsolataiban látja a Garibaldi—Kossuth együttműködés meghiúsulásának okát.1

2 Mindketten elismerik, hogy Kossuth is, Garibaldi is, csak abban az esetben vállakoztak volna Ausztria elleni összehangolt függetlenségi háborúra, ha kel való megegyezésre — vagy . . . befejezni közéleti pályafutását." Századok 1963. 1. sz. 163. 1. 10

Szabad György: Kossuth az olasz és a magyar nemzeti kérdés összefüggéséről 1860 —61-ben. Előadás 1960. máj. 26. Szövegét közli: Századok 1961 6. sz. 923 — 929.1. és Kossuth Sui rapporti delle questioni nazionali italiana e ungherese nel 1860—61. Annales Univ. Sei. Budapest. Sectio Historica V. 1963. 89 — 98. 1. és Kossuth and the British „Balance of Power" Policy (1859 — 1861). Studia Historica 34. sz. 11

Szabad György: Kossuth ,, . . .nem feltartóztatni akarta a Risorgimento hősét, hanem más irányba terelni. Előbb Velence, s csak azután Róma !" Századok 1961. 6. sz. 927. 1. Ugyanezt hangsúlyozza első tanulmányában Lukács Lajos is: „De Kossuth Garibaldival is együtt akart működni, nem csak azért, mert ettől erőgyarapodást várt . . . Együtt akart haladni Garibaldival, hogy Turinra nyomást gyakoroljanak (T. E. kiemelése), hogy amennyire csak lehet, előbbre hozzák az osztrákellenes háború időpontját. Meg akarta nyerni Garibaldit, hogy erejét és terveit ne Róma felé irányítsa, hanem Velence, és ami ezzel együtt jár, osztrákellenes háborúra. Kossuth olyan helyzetet kívánt elérni, olyan nemzetközi összefogást szorgalmazott, melyben az olasz nemzet minden ereje, Garibalditól -a királyig, Ausztria ellen száll síkra. Ez esetben még a francia segítség elmaradását sem bánta volna (T. E. kiemelése), bizott abban, hogy az olasz—magyar összefogás sikerre vezet. Ez a politikai koncepció ad végső magyarázatot arra, hogy Kossuth nem szakíthatott Cavourral, nem adhatta fel reményeit. О nem akart szakítani Garibaldival sem, nem is szakított, de kizárólag együtt sem működött vele. (T. E. kiemelése.) Századok 1958. 1—4. sz. 144—145.1. 12

Lukács fent idézett megállapításait, Szabad Györggyel tartalmilag teljesen azonos okfejtését, érthetetlen módon Szabad György belpolitikai vonatkozású óvása után megváltoztatta, és önmagával ellentétbe jutva, Szabad Györgynek rótta fel hibául: „Kossuth 1860 októberében nem Garibaldi, hanem Cavour mellett tört lándzsát: ellene fordult minden olyan lépésnek, mely kivívhatja Hl. Napóleon haragját." Századok 1961. 2—3. sz.