Századok – 1964

Vita - Tóth Ede: A Kossuth emigrációs politikájáról folytatott vita eredményeiről 763

KOSSUTH EMIGRÁCIÓS POLITIKÁJÁRÓL 765 Engels megjegyzései ma is tanulságosak, többek között arra is felhívják a figyelmet, amit Horváth Zoltán summásan elvet, hogy 1860/61-ben a magyarországi politikai válság még más megoldást is ígért, a kiegyezés perspektívája meg nem volt megváltozhatatlan tény, épp ez a körülmény adja létjogosultságát Szabad György vizsgálatának.5 E vizsgálatok szempontjából kétségtelenül hasznos Lukács Lajos és Horváth Zoltán megjegyzése, hogy a polgári forradalom utáni évtizedben kialakuló kapitalista fejlődés új viszonyokat teremt a politikai életben is, új erők, új problémák megjelenését eredményezi, arra azonban csak tüzetes vizsgálat alapján lehet megnyugtató választ adni, hogy a tőkés gazdasági fejlődés következménye a politikai életben az önálló államiság visszaállítása szempontjából csak dezorganizáló hatású lett volna.6

Feltehető, hogy az újabb vizsgálatok arra is fényt derítenek, hogy a tőkés viszonyok fejlődése a középbirtokos ellenzék mellett a polgári függetlenségi ellenzék erőinek kialakulását is elősegítette, olyan polgári-plebejus tömörülés jelentkezését, amely a polgári forradalom befejezése forradalmi útjának letéteményese volt, de az adott történelmi körülmények közt nem ragadhatta kezébe a kezdeményezést. Kossuth történelmi erdeme 1848/49-ben, hogy a liberális balszárny vezetőjeként vállalta a döntő pillanatokban a szövetséget a radikálisokkal és a plebejus tömegmozgalom nyomását kihasználva, megszervezte a forradalom védelmét.7 Lukács is, Horváth is helyesen állapítja meg, hogy 1860/61-ben a magyarországi liberális tábor döntő többsége már nem vállalta ezt a Kossuth által járt utat, helyesen hangsúlyozzák, hogy Kossuth a liberálisok megalkuvásra hajló erőivel szemben nem talált kapcsolatot a magyarországi plebejus-demokratikus függetlenségi erőkkel, legalább is nem oly módon, hogy ennek eredményeként a megalkuvásra hajló liberálisokkal szemben frontot nyithatott volna.8 Azonban korántsem látszik elfogadhatónak Horváth Zoltánnak az az álláspontja, hogy Kossuthtól azt kellene a marxista történetírásnak számonkérnie, miért maradt meg 1859 után is a nemzeti függetlenség programja mellett, miért nem jött haza a törvényszerűen és szükségszerűen bekövetkező kiegyezést előmozdítani?9 5 Szabad György: Észrevétel Horváth Zoltánnak „Kossuth emigrációs politikájának értékelése" c. írására. Századok 1963. 4. sz. 843. 1. 6 Horváth Zoltán szerint 1860-ban ,, . . .a nemzet — az egész nemzet — minden rétege (T. E. kiemelése) kész és érett a kiegyezésre, még pedig végső esetben még rosszabb és kedvezőtlen, olcsó és méltatlan, a magyar hegemóniát a nemzetiségekkel szemben, a rendi hegemóniát a fejlődő polgárosodással szemben biztosító kiegyezésre." Századok 1963. 1. sz. 163. 1. 7 A kapitalizmus osztrák tőkebehatolás jegyében meginduló továbbfejlődésének talaján jelentkező polgári értelmiségi, kispolgári és munkás rétegek erősödésére és demokratikus, plebejus, függetlenségi mozgalmaikra, szervezkedésükre az eddigi kutatások és az egykorú publikált források, visszaemlékezések is bő anyagot adnak. Ehelyütt a pontos adatok felsorolása nélkül legyen szabad csak utalni Lederer Emma, Sándor Vilmos, Lukács Lajos, Sashegyi Oszkár, S. Sándor Pál közismert publikációira és forrásközléseire, Táncsics, Vajda János és mások egykorú feljegyzéseire és visszaemlékezéseire, a Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai I. kötetében közölt rendőrségi jelentésekre és más forrásokra. 8 Horváth Zoltán: Századok 1963. 1. sz. 163. 1. Lukács Lajos többek közt: Századok 1963. 4. sz. 858. 1. 9 „Ha Kossuth kegyetlen valóságlátással képes lett, képes lehetett volna ennek minden és végső következményét tudomásul venni, akkor csak két út állhatott volna előtte: vagy hazatérni, s itthon megkísérelni minden befolyását latba vetve kivívni a hazai viszonyokhoz mért maximálisan kedvező feltételeket a kiegyezésre, a nemzetiségek-