Századok – 1964

Vita - Tóth Ede: A Kossuth emigrációs politikájáról folytatott vita eredményeiről 763

764 TÓTH EDE nem közelíthetőek meg pontosan, nem adnak garanciát Kossuth hiteles megítélésére. Lukács Lajos megállapításainak hitelét gyengíti az a körülmény is, hogy Kossuth és a hazai ellenzéki és függetlenségi erők helyzetét, mozgását, magatartását nem tette vizsgálat tárgyává, e tekintetben is az eddigi meglehetősen hézagos irodalom és források adataira támaszkodik. Az általa forrásként használt emlékírók kétségtelenül nem a hazai függetlenségi szervezkedés, ellenzéki mozgalmak résztvevői vagy vezetői, hanem olyan politikusok, akilmek minderről közvetett és egyoldalú értesülésük van. Tulajdonképpen a vita kiváltó oka Lukács Lajos szemléletének fogyatékossága volt, amelyet a maguk kutatási részterülete szemszögéből a vitapartnerek szóvá tettek. Szabad György az 1860/61. évi magyarországi belpolitikai viszonyok vizsgálatából kiindulva jutott el a kossuthi emigráció politikai hatásának mérlegeléséhez és Lukács e vonatkozású általa részletesebb kutatással meg nem alapozott — megjegyzéseire tette meg észrevételét. Az olvasó számára úgy tünt, hogy Szabad György óvása szerzőnek egy olyan pontatlanul fogalmazott megállapítását igazítja helyre, amely a tanulmány érdemi részét nem érinti, s ami Lukács Lajos részéről a szíves helyreigazítás köszönetét fogja kiváltani.2 Szabad György óvása azonban Lukács Lajosban ellenkező hatást váltott ki: elejtett és Horváth Zoltán szerint is tarthatatlannak nyilvánított mondatát koncepcióvá igyekezett szélesíteni, és ennek érdekében az óvás tárgyát megkerülve széles síkon Szabad György felfogásának helyességét igyekezett vitatni.3 A vitának ez a módja nem segítette elő az érdemi kérdések megismerését. A személyeskedő stílus előtérbe tolulása — Lukács Lajos írásaiban — a hitelrontás gyanúját ébresztette az olvasóban.4 Ez a körülmény annál sajnálatosabb, mert Lukács Lajos problémafelvetése számos vonatkozásban azoknak a fehér területeknek a feltárására ösztönöz, amelyeket a marxista történetírás régóta nyilvántart, de eddig feltárásukra még nem futotta erejéből. így pl. feltétlenül szükséges lenne Marx és Engels a magyar emigráció vezetőiről tett nyilatkozatainak elemzése a tényanyaggal történő összevetés alapján, két szempontból is. Részben azért, mert e bíráló megjegyzések vizsgálatának eddigi elhanyagolása sok tekintetben lehetőséget adott a magyar történetírás felszabadulás utáni Kossuth-képében idealizáló tendenciák továbbéléséhez, részben azért, mert a magyar kérdés nemzetközi jelentőségének és problémáinak megértése szempontjából Marx és 2 Az „óvás": Szabad György: Kossuth 1860 — 61-es politikájának jellemzéséről. Századok 1959. 1. sz. 172 —173. 1. 3 Lukács Lajos: Kossuth emigrációs politikája. Századok 1961. 2 — 3. sz. 4 Szabad György második válaszában több konkrét példát is felsorol Lukács Lajos pontatlan idézeteiből. Lukács az óvásra csak Horváth Zoltán e tárgyilagos de határozott bíráló sorai után válaszolt: „Véleményünk szerint Lukács Lajos kifogásolt megállapítása tulajdonképpen rendkívül súlyos vád Kossuth ós emigráns társai ellen. Mert Ugyan lehet-e súlyosabb gyanút hangoztatni Kossuthékkal szemben, mint azt, hogy az állítólag felismert hazai radikális és szociális tendenciák leküzdésére reakciós külső hatalom segítségét kívánja igénybe venni? Hiszen az 1848 — 49-es ,muszkavezetők' sem tettek sokkal roszszabbat . . . Ilyen tételt szigorú kritikát kiálló történelmi dokumentáció birtokában szabad csak felállítani, és az semmiképpen sem lehet szabad és szuverén »logikai« következtetés, tehát szubjektív iudicium eredménye." Horváth Zoltán: Kossuth Lajos emigrációs politikájának értékelése (Hozzászólás Lukács Lajos és Szabad György vitájához). Századok 1963 1. sz. 157. 1.