Századok – 1964

Közlemények - Ferenczy Endre: Az ékírásos jogtörténet mint tudomány 755

AZ ÉKÍRÁSOS JOGTÖRTÉNET 761 Az „ókori jogtörténet" tudományának a fogalma, melyet L. Wenger hirdetett meg először, a római jog jelentőségének túlzott hangsúlyozásával szemben, valamennyi ókori nép jogfejlődésére és fejlődésük összefüggéseire hívta fel a figyelmet.40

Ennek az új tudománynak a megalapításában a jogi papirológia felvirágzása mellett kétségtelenül nagy szerepük volt azoknak az eredményeknek, melyeket az ókori Kelet jogtörténetével foglalkozó tudományág elért. Másfelől azonban éppen azok a meg nem alapozott feltételezések és kombinációk, melyek a CtJ felfedezését követően elszaporodtak a szakirodalomban, sokáig gátlón hatottak az ókori jogtörténetnek, mint új tudománynak az elismerésére. Ugyanis ezek a vérmes fantáziával megírt összehasonlító jogtörténeti munkák nem egyszer a római jog intézményeit a keleti jogokból akarták levezetni, de még a mérsékeltebbek is közülük túlozták a keleti jogfejlődés befolyását a római jogfejlődésre. E túlzásoknak tulajdonítható, hogy az ókori jogtörténet koncepciója ellen felvonuló romanista reakcióhoz még L. Mittels is csatlakozott, az a tudós, aki első, úttörő munkájában felhívta a figyelmet a keleti jogok jelentőségére a görög—római jogfejlődés szempontjából.41 L. Mitteis az ókori jogtörténetét csak mint az összehasonlító jogtörténet egyik fejezetét volt hajlandó elismerni, és a római jog elsőbbségét hangsúlyozva a többi ókori állam jogrendszerével szemben kétségbevonta azt, hogy lenne olyan közös alap, mely a különböző ókori jogok egységes szempontú tárgyalását lehetővé teszi.4

2

A jogtudósok többségét Mitteis tekintólyo sokáig erősön befolyásolta és az ókori jogtörténettel szembeni elutasító álláspontjában megerősítette. A vitában, mely máig sem szűnt meg. a legújabb kutatások lépésről-lépésre a Wenger-féle álláspontot igazolták. Éppen a L. Mitteis által kezdeményezett úton haladva a modern kutatások kimutatták, hogy főleg Egyiptomban,13

de az egész Keleten az ősi helyi joggyakorlattal szemben a római jog nem tudott uralomra jutni és még a Constitutio Antoniniana (i. sz. 212) után is a római birodalom keleti tartományaiban a népjog (Volksrecht) változatlanul megtartotta jelentőségét a birodalmi jog rovására.44 A római birodalom nyugati tartományaiban, ahol a romanizáció folyamata gyorsabb és eredményesebb volt, a római jog ugyan uralomra jutott, de itt is lényeges torzulásokon ment át a helyi jogok ós szokások ráhatása következtében (Vulgarrecht).

45 Az ékírásos jogtörténet, mely az ókori jogtörténetnek egy önálló tudományága ós maga is különböző államok jogfejlődését vizsgálja, természetesen nem érdektelen ós nem is válhat soha érdektelenné az ókori jogtörténet aktuális problémái iránt. Annál kevésbé, mert hiszen e problémáknak egy része az ő területére esik, és így megoldásukban is részt kell vállalnia. Ilyen közös problémája az ékírásos és a római jogtörténetnek pl. az ékírásos jog egyes intézményeinek továbbélése a római császárság idején, melynek megoldására máris történt komoly tudományos kísérlet.4

6 Az ékírásos jognak a többi ókori jogrendszerhez való viszonyát vizsgálva,4

7

különös figyelemre órdemeáek azok a kapcsolatok, melyek az ékírásos jog és a héber jog intézményei között megállapíthatók.4

8 40L. Wenger: Römische und antike Reehtsgesehichte, Graz. 1005, va.: Der heutige Stand der römischen Rechtswissenschaft. München. 1927, Wesen und Ziele der antiken Rechtsgeschichte. Studi Bonfante II. 1930. 4ß5. 1., vö. még Archiv f. Papyrusforsehung. IX. 1930. 405. 1. 11 L. Mitteis: Antike Rechtsgeshichte und romanistische Rechtsstudien. Mitteilungen des Vereins der Freunde des Immanistischen Gymnasiums. XVIII. 1917. " Vö. E. Volterra: i. m. 6в. 1. L. Wenger, Lndwig Mitteis und sein Werk. Wien, 1923. 43 Vö. R. Taubenschlag : The Law of Greco-Roman Egypt in the Light of the Papyri. Warszawa, 1955.3 44 Vö. E. Schönbauer : Studien zum Personalitätsprinzip im antiken Rechte. SZ XLIX. 1929. 345. 1.; ua.: Reichsrecht gegen Volksrecht? Studien über die Bedeutung der Constitutio Antoniniana für die römische Rechtsentwicklung. SZ LI. 1931. 277.1., ua. : Reichsrecht. Volksrecht und Provinzialreeht. SZ U li. 1937. 309.1.. ua.: Diokletian in einem verzweifelten Abwehrkan pfe? SZ LXI1. 1942. 267. 1.. ua.. "Untersuchungen über die Rechtsentwicklung in der Kaiserzeit. JJP Vol. VII — VIII. 1953 — 1954. 107. 1. A legújabb irodalomra összefoglalóan: F. Pringsheim: Zu „Reichsrecht und Volksrecht". JJP Vol. 1 II-VIII. 1953-1954. 163. 1., U. v. Liibtow: Das römische Volk. Sein Staat und sein Recht. Frankfurt a. M. 1955. 5)2., 654. 1., lt. Monier (-G. Cardascia — J. Imbert) : Histoire des Institutions .. . Paris. 1956. 420. 1., W. Kunkel: Römische Rechtsgeschichte. Köln-Graz. 1956'. 142. 1. V. Arangioliuiz: Storia del diritto romano. Napoli. 19577. 424. 1., B. Biimdi: II diritto romano. Bologna. 1957. 43., 49. 1., P. Bonfante: Storia del diritto romanoll. Milano. 19594. 38. 1.. M. Käser: Das römische Privatrecht. Zweiter Abschnitt. Die nachklassischen Entwieklungen. München. 1959. 6. 1. (Handb. d. Altertumswiss. 10. Abt., 3. Teil, 3. Bd., 2. Abschn.) 45

Vö. elsősorban E. Levy: West Roman Vulgar Law, tile Law of Property. Philadelphia. 1959, ua. : Weströmisches Vulgarrecht: das Obligationenrecht. Weimar. 1956. összefoglalóan M. Käser: Römische Rechtsgeschichte. Göttingen. 1950. 138.1.; V. Arango-Ruiz: i. m. 427. 1. 48 Vö. M. Felgentrager: Antikes Lösungsrecht. Berlin. 1933. Romanistische Beiträge zur Rechtsgeschichte. VI. Módszertani szempontból hasonló — összehasonlító jogtörténeti — alapokon nyugszik M. Nicolau: Causa Uberalis. Étude historique et comparative du procès de liberté dans les législations anciennes Thèse pour le doctorat en droite Paris. 1933. 47 A babiloni és egyiptomi jog kapcsolataira ill. e kapcsolatok problematikájára: A. Schaff: Neues zur Frage der ältesten ägyptisch-babylonischen Kulturbeziehungen. ÄZ 89. l., E.Seidl: Einführung in die ägyptische Rechtsgeschichte. Glückstadt —Hamburg —New York. 1957. 18. 1. 48

Az ide vonatkozó gazdag tudományos irodalom felsorolását ld. G. Cardascia: Histoire des Institutions . . . Paris. 1956. 94.1., J. Sedlákovd: Bibiliographisches zum hebräischen Recht. I. JJP Vol. XI-XII. 1957-1958. 263.1. • 9 Századok 1964/4.