Századok – 1964
Közlemények - Ferenczy Endre: Az ékírásos jogtörténet mint tudomány 755
760 FERENCZY ENDRE tikai célzattal bocsátották ki, hogy „igazságos rendet teremtsenek" (misáram sakanu).3 3 3. A közigazgatási jog ismeretére nagyfontosságú forrás a királyi levelek mennyiségre is hatalmas csoportja. Különösen nagyszámú levelezés meredt ránk a Mari-i állami levéltárból, az óbabiloni királyság korából, a hettita uralkodói levéltárból, valamint az újasszír birodalom uralkodói, a Sargonidák levéltárától.3 4 4. Az uralkodók törvényhozására ós kormányzásuk társadalmi és politikai rugóira vetnek fényt a ránk maradt királyi feliratok. Ezek közül jelentőségre kiemelkednek az első szociális reformátor, a lagasi Urukagina feliratai (i. e. 2400 táján). Menistusu földreformról tudósító híres obeliszkje (i. e. 2880 körül).3 5 Fontos uralkodói feliratok a kasszita korbeli kudurruk (határjelző kövek), melyek a királyi földadományozásról szóló határozatokat tartották fenn.3 6 5. A diplomáciai lovelezós és a nemzetközi szerződések szövegei nagy ós egyre növekvő számban állnak a jogtörténeti kutatás rendelkezésére. Az észak-mezopotámiai Mari királyság diplomác iai aktái fényt derítenek Meri kapcsolataira neme sak a szomszéd államokkal, hanem még az észak-szíriai városállamokkal is. Nagyfontosságúak a hettita királyság diplomáciai aktái és szerződései, melyeket Bcgezköyten tártak fel, valamint az észak-egyiptomi El-Amarna levéltárából megifmert álltmközi levelezés és szerződések szövegei (i. е. XV.—XIV. század), melyek a közel-keleti nagyhatalmak és Egyiptom kapcsolataira derítenek fényt. Rendkívül jelentősek a néhány éve megismert ^Nimrud-ban feltárt) Asarhaddon ós vazallusai között kötött szerződések.3 7 * Az ékírásos jogtörténet tudományának célja az ókori közel-keleti államok jogéletének, magán-és közjogi intézményeinek újraszerkesztése. Ezt a célját az ókeri Közel-Keletre vonatkozó valamennyi forrás, elsősorban azenbrn a jogi ós történeti jellegű forrásanyag felhasználásával törekszik elérni. A források szövegének megfejtése (olvasása, helyreállítása és kiegészítése), átírása, kiadása ós fordítása, vagyis a források paleográfiai, epigráfiai, nyelvészeti és filológiai feldolgozása (külső kritikája) nem tartozik a jogtörténész speciális feladatköréhoz, de ajánlatos, hogy ezeken a területeken is otthonosan mozogjon. A jogtörténész tulajdonképpeni feladata a források történeti és jogi magyarázata fbelső kritikája), értékelésük abból a szempontból, mennyiben alkalmasak az egykori jogélet és jogintézmények újraszerkesztésére, illetőleg miben járulnak hozzá ehhez az újraszerkesztési munkához.3 8 Mint a fentiekből kitűnik, azok a módszerek, melyeket az ékírásos jogtörténet, mint tudomány feladatainak megvalósításához igónybevesz és alkalmaz, széleskörű ismereteket igényelnek az ékírásos jogtörténet kutatójától. Rendelkeznie kell a nyelvészeti és filológiai kritikához szükséges ismeretekkel, másfelől pedig, természetszerűleg, szakembernek kell lennie a társadalmi ós történettudományok, elsősorban pedig a történet- és jogtudomány területén. Tisztában kell lennie azzal, hogy mivel az ékírásos jogtörténet, különböző államok jogrendszereinek a szintézise, jellegéből következőleg egyszerre összefoglaló és összehasonlító jogtörténeti tudományág. Összehasonlító jellegét, szűkebb feladatkörén túl, aláhúzzák a többi ókori joggal fennálló kapcsolatai, elsősorban a héber, továbbá a görög és a római jogrendszerekkel, melyek fejlődésük során kapcsolatba kerültek a keleti jogokkal.3 9 Mivel az ékírásos jogtörténet az „ókori jogtörténet" egyik tudományága, röviden ki kell térnünk azokra a kapcsolatokra, melyek ehhez a tudományhoz és ezen keresztül a római ós héber joghoz fűzik. * 33 Vö. F. R. Kraus: Ein Edikt des Königs Ammi-Saduga von Babylon, Leiden. 1958. Studia et documenta ad iura Orientis antiqui pertinentia V. 34 Részletes felsorolásuk: Ferenczy E.: Bevezetés az ékírásos jogtörténetbe. Bpest. 1902. MTA Könyvtára. Mikrokard. 3e G. Cardascia: Les droits cuneiformes. 30., 1.1. il/. D'jakonav:Some remarks on the „Reforms" of I'rukagina RA 52. 1958. 1. 1., Ua.: Obscestvennyj gosudarstvenyj stroj drevnego Dvurec'ja 1. 1*. Sumer, Moszkva. 1959, A. I. Tjumenev, Gosudarstvennoe hozjajstvo drevnego Sumera, Moszkva —Leningrad. 1950. 30 C. W. Belser: Babylonische Kudurru-Inschriften, Beiträge zur Assyriologie II. Leipzig, 1894. 199. I., L. TV. King: Babylonian Boundary Stones and Memorial Tablets in the British Museum, London. 1912. 37 D. J. Wiseman: The Vassal-Treaties of Esarhaddon. The British School of Archaeology in Iraq. London. 1958. 31 Vö. G. Cardascia: Histoire des institutions .. . Paris. 1950. 23. 1. 30 L. Mitteis: Reichsrecht und Volksrecht in östlichen Provinzen des römischen Kaiserreiches. I.eipzig. 1891, R. Taubenschlag : Das babylonische Recht in den griechischen Papyri. JJP VII—VIII. 1953 — 1954. 169. 1., vö. n ég Fr. Pringsheim: Ausbreitung und Einfluss des griechischen Rechtes, SHAW Phil. • Hist. Kl. 79. 1952. 1. Abh. és a 7. jegyzetben fellelhető irodalom. V'ö.: Móra M.: A római jog legújabb kutatási irányairól, Ant. Tan. IX. 1962. 202. sk. 1., va: Die historische und juristische Betrachtungsweise im römischen Recht, Acta Ant. XI. 1963. 1 — 2. fasc. 103 s. kk. 1.
