Századok – 1964

Közlemények - Ferenczy Endre: Az ékírásos jogtörténet mint tudomány 755

AZ ÉKÍRÁSOS JOGTÖRTÉNET 75& fontos területe a jogtörténeti kutatásnak.2

6

így pl. az eladási jogügyleteknél az akkad formula személytelen volt, a jogügylet tárgya állt az előtérben, míg az elidegenítő és a tulajdonszerző neve csak a jogügylet leírását követően szerepelt az okiratban. Viszont az újbabiloni korban (az i. е. X. századtól kezdődően) a korábbi — addig uralkodó — formula alapvető változáson ment át: az okirat élére az eladó került, aki a tulajdonában levő tárggyal kapcsolatban legtöbbször dispositive juttatta kifejezésre akaratát. Ugyancsak az újbabiloni korban szűnt meg az addig nagy elterjedtségnek örvendő zárt kettős okirat (Hüllentafel, case tablets) használata is és lépett ennek helyére a felek számára két külön példányban kiállított bizonyító dokumentumok gyakorlata.26 A jogi dokumentumok önálló, de a magánjogi jellegű okmányokkal tárgyuknál fogva rokonságot tartó csoportja: a bírósági ítéletek. Fontosságuknál fogva külön is említést érdemelnek a III. Uri dinasztia korában keleitkezett bírósági ítéletek, a di.til.la. Ezek a bírósági akták a sumer jog úgyszólván minden fontos területét felölelik. Képviselve vannak közöttük a személyi és családi jog, a kötelmi jog, az ajándékozás, valamint a büntetőjog körébe tartozó dokumentumok.2' 2. Az ékírásos jog tulajdonképpeni főforrásai azok az ásatások révén megismert emlékek, melyek magukat a jogi normákat, törvényeket tartották fenn, tehát azok a jogforrások, melyekre az élő joggyakorlat épült. Ezek az ékírásos joggyűjtemények: a III. Uri dinasztia korából származó sumer nyelvű Codex Urnammu (i. e. 2080 körül), az Isin Larsa periódusban (i. e. 1960—1700) keletkezett akkad nyelvű Codex Esnunna és a sumer nyelvű Codex Lipit Istar; az ókor legnagyobb terjedelmű, 282 szakaszt felölelő akkad nyelven irt törvénykönyve, a babiloni Codex Jttammurapi (i. e. 1694 körül); az ún. ó-asszír törvények, pontosabban Kanes város stetutumai (i. e. 2000 táján), a közép-asszír törvényeknek nevezett joggyűjtemény (i. е. XIV—XI. század), a 200 törvényszakaszt számláló hettita törvénygyűjtemény (i. е. XIV. század) ós az újbabiloni törvények néven ismert joggyüjtemény (i. e. 550 körül). Ezek az ékírásos joggyűjtemények a szó modern értelmében nem tekinthetők kódexeknek. Még a legnagyobb és legjelentősebb közülük, a CH sem törekedett az érvényben levő törvények teljes felsorolására, azokkal a szükséges javításokkal és helyesbítésekkel, melyek a kodifikációt. szükségessé tették. A CH valójában a király olyan törvényerejű rendeleteinek gyűjteménye, mélyek a jog egyes kiragadott részeinek — valószínűleg a vitás vagy elavult törvényeknek és jogszokásoknak — a megjavítását ill. helyes értelmezését nyújtják. Kazuiszt.ikus jfllegű törvénygyűjtemény, mely válogatott jogeseteket sorol fel és ezekre vonatkozólag a törvényes eljárást szabályozza, de távolról sem sorol fel minden lehetséges jogesetet, sőt még a legfontosabbak felsorolását is gyakran mellőzi.2P

Még kevésbé tekinthető jogi kódexnek az ún. közép-asszír törvények gyűjteménye (i. е. XIV—XI. század), mely aligha hivatalos törvényhozás terméke, hanem valószínűleg egy jogtudós műve, aki munkájához felhasználta a hivatalos törvénygyűjteményt.29

Hasonlóképpen vitatott probléma a hettita törvénygyűjtemény eredete is. A tudósok egyik része szerint hivatalos törvényhozói alkot ís3

9

vagy esetleg hivatalos, de neu törvényhozói alkotás eredménye, míg mások a gyűjtemény hivatalos jellegét is kétségbevonják.31

Nem kevésbé problematikus az újbabiloni törvények eredete és rendeltetése sem. A legújabb kutatás szerint nem lehet biztonsággal megállapítani, hogy ezek valóban törvények voltak-e. vagy pedig csupán egy gyűjtemény, esetleg kivonata egy olyan gyűjteménynek, mely a jogi praxisból elvont határozatokat foglalta magában.3

2 A törvényhozás körébe utalható a babiloni királyi rendeleteknek egy. csak legújabban közelebbről megismert csoportja, a misárum-akták. Ezeket szociális-gazdaságpoli,SM. San Nicolà: Beiträge .. . 125. sit. I., G. Cardascia: Les droits cuneiformes. 28. "M. San Nicolà: Beiträge ... 126. sk. 1. Legújabb, minden igényt kielégítő kiadásuk: A. Falkenstein: Die neusumerischen Gerichtsurkunden, ABAW N. F. 39-41. Phil.-Hist. Kl. Serie A. (2. Stück I-III.) München, 1956. 88 Az ókori keleti törvénykönyvek legfontosabb kiadásai: G. R. Driver-J. C. Miles: The Assyrian Laws, Oxford. 1935, The Babylonian Laws, Oxford. Vol. 1. 1952, Vol. 2. 1955.1. M. D'jnkonov, Zakony Vavilonii, Assirii 1 Hettskogo Carstva, VDI 1952. 3. 199. I., Priloienie, 4. 205.1., J. B. Pritchard: ANET 19558.155. 1.; vő. G. Cardascia: Les droits cuneifornes. Paris. 1956. 36. I. 81

Vö. P. Koschaker: Quellenkritische Untersuchungen zu den „altassyrischen" Gesetzen, Leipzig. 1921. MVAG 26 13. Több törvénygyűjteményből készült hivatalos kompilációnak tartja L. Oppenheim: Zur Quellenfrage dea mittelassvrischen Rechtsbuches. WZKM 41. 1934. 321. 1. 10 P. R. Brozn): Code hittite . . . Paris, 1922., ua.: Histoire de l'Asie Interieure, Paris, 1947, В. Zimmern — J. Friedrich: Hethitische Gesetze aus dem Staatsarchiv vom Bokhazköi. Leipzig. 1922. AO 23. 2. Nachträge. 1923 J. Friedrich: Die hethitischen Gesetze. Leiden. 1959. Documenta et Monumenta Orientis Antiqui. Vol. VII. 11 V. Koroiee: Beiträge zu n hethitischen Privatrecht. SZ 52. 1932, ua. • La codification dans la domaine du droit hittite. RIDA 3e Série. TomeIV. 1957. 96 1„ M. San Nicolà: Beiträge ... 8 . 96„ 104. I., E. Neu/eld: The Hittite-Laws. London. 1951. 107. 1„ R. Gurney: The Hittites. London, 19 548. Pelican Book. XIII., 91.1.; P. Eoschaker: Eheschliessung und Kauf . . . ArOr XVIII. 3. Symb. Hmznj 4. 1950. 262. 1. 88 Vö. B. Petschow: Das neubabylonische Gesetzesfragment, SZ LXXVI. Bd. 1959. 96. 1.