Századok – 1964
Közlemények - Spira György: A vezérmegye forradalmi választmánya 1848 tavaszán 713
722 8PER A GYÖRGY nyek sem mentették fel a volt jobbágyokat.4 4 A Rákoscsabán élő majorsági zsellérek, jóllehet rájuk mint ilyenekre a jobbágyfelszabadítás nem terjedt ki, nem késtek szintén megtagadni földesúri szolgáltatásaik teljesítését.4 5 Hasonló hírek érkeztek továbbá Domony környékéről; itt nemcsak a taxalisták vonakodtak eleget tenni feudális kötelezettségeiknek. hanem a volt úrbéres zsellérek is birtokukba kívánták venni azokat a majorsági jellegű kenderföldeket, amelyeket eddig csak szerződéses bérleményekként használtak.46 S végül Péteriben és Menden egyes lakosok kurta kocsmát nyitottak, bár a jobbágyfelszabadító törvények épségben hagyták a földesurak eddigi bormérési kiváltságát.47 Ezek a megnyilatkozások, minél váratlanabbul érték, annál inkább megdöbbentették a választmány liberális tagjait, akik érthetően sem a földesúri érdekek, sem a törvényes keretek semmibevételét nem nézhették jó szemmel. A parasztmozgalmak erőszakos elfojtására azonban ennek ellenére sem tettek kísérletet egyrészt azért, mert ez nyilvánvalóan a választmány balszárnyának és a pesti plebejus tömegeknek az ellenállásába ütközött volna, másrészt azért, mert ekkor még nem is sejthették, milyen hatalmas méreteket fognak ölteni az ilyen ós hasonló parasztmegmozdulások a következő hónapokban, harmadrésztéslegfőkóppen pedig azért, mert esetleges erőszak alkalmazása csak elmélyíthette volna azokat az ellentóteket, amelyeket ők — egyelőre legalább is — minél inkább tompítani kívántak. Amikor tehát a budai főhadparancsnokság a parasztmozgalmak megfékezésére a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány egyetértésével sorkatonaság összevonását rendelte el,4 8 a választmány éppenséggel azt tartotta indokoltnak kinyilvánítani, hogy ,,a megye kebelében az összevonulásnak se szüksége, se esete nem forog fen",4 9 s a maga részéről beérte azzal, hogy a járási tisztviselőket mint már a forradalom másnapján a megyei kisgyűlés is tette50 — kerületük állandó szemmeltartására,51 a követelésekkel előálló parasztokat pedig általában türelemre, a további törvényhozási, illetve bírói intézkedések kivárására intse, sőt - a korábbi gyakorlatot elvetve — elvileg is arra az álláspontra helyezkedett. hogy a parasztok problémáit általában nem közigazgatási, hanem bírói úton kell megoldani,5 2 s ha az elégedetlen parasztok lecsillapítására tervbe vette is egy ,.néplap" megindítását,5:1 az elégületlenek megnyugtatását elsősorban nem ilyen eszközökkel, hanem valóban újabb törvényhozási intézkedésekkel, a jobbágyfelszabadítás kereteinek további kiszélesítésével törekedett elérni: ezért adott hangot — a már említett módon annak a véleményének, hogy a feudális terhek felszámolását ki kell terjeszteni a ma jorsági jobbágyok kötelezettségeire és a szőlődézsmára is. Vagyis a választmány jó irányban kezdte keresni a parasztkérdés rendezésének módozatait. — sikert azonban ennek ellenére sem arathatott, mivel az országgyűlés, amely tőle eltérően nem állott a pesti nép közvetlen nyomása alatt, elutasította kezdeményezéseit. « * Bármekkorák voltak is azonban a belső problémákból fakadó nehézségei s bármennyire halmozódtak is még ezek idő múltával, a választmány tekintete továbbra sem siklott el az általa mindenek fölé helyezett nagy, országos kérdések fölött : a választmány nemcsak a készülő új törvények országgyűlési vitáit kísérte lankadatlan figyelemmel, hanem a Pozsonyban végül tető alá hozott törvényjavaslatok további sorsát is, azt a tortúrát is, amelyen ezeknek a szerkezeteknek még a bécsi udvarban is keresztül kellett menniök, míg a legfelső jóváhagyást elnyerhették. S kiváltképpen így volt ez a miniszteriális törvénnyel, amely minden másnál inkább váltott ki ellenállást az udvari körökből. Pesten már március 27-én híre futott annak, hogy Bécsben csak lényeges módosítások eszközlése esetén szándékoznak jóváhagyni a független magyar kormányról szóló törvénycikket, nevezetesen, liogy nem akarnak hozzájárulni önálló magyar had- és pénz-14 Erről a választmány 1848. ápr. 4-i ülésének jegyzőkönyvében a 38. sz. bejegyzés. 4b Erről a választmány 1848. ápr. 8-1 ütésének jegyzőkönyvében a 47. sz. bejegyzés. 46 Erről Mártonffy Ignác váci járásbeli szolgabíró jelentése a választmány részére, Domony, 1848. ápr. 12. •(említve még lentebb B/20/a. sz. alatt). 47 Erről Szilassy István pesti járásbeli főszolgabíró jelentése a választmány részére, Gyömrő, 1848. ápr. 11.. közli Ember 109. 1. (említve még lentebb B/17. sz. alatt). 4a Weil Gewalttätigkeiten von Seiten des gemeinen Volkes gegen die Grundherren zu befürchten stehen." (Lederer Ignác br. lovassági tábornok budai főhadparancsnok a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmányhoz. Buda, 1848. ápr.4.. OL MOIB 1848: 195. Vö. a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány Pest vm. alispánjához. Pest, 1848. ápr. 5, (említve még lentebb B/14. sz. alatt). 4e Erről a választmány 1848. ápr. 10-i illésének jegyzőkönyvében a 49. sz. bejegyzés. 10 Erről PXMÁL PML Gy.Tk 1846 : 1838. 51 Erről a választmány 1848. ápr. 4-i ülésének jegyzőkönyvében a 37. sz. bejegyzés. 52 A megye ilyenértelmű ápr. 14-i végzése: PXMAL PML 1848 : 2659. Egykorú méltatása: Pest, ápril 15-én, PH 1848. ápr. 19., 34., sz. 348.1. (Mindkét forrás bővebb ismertetése a 167. jegyzetben.) "Apr. 12-én (erről Pest. ápril 14-kén. PH 1848. ápr. 15., 30. sz. 334.1., bővebb ismertetése a 153. jegyzetben).
