Századok – 1964

Közlemények - Spira György: A vezérmegye forradalmi választmánya 1848 tavaszán 713

A VEZÉRMEGYE FORR AU A J.MI VÁLASZTMÁNYA 723 ügyminisztériumok létesítéséhez. S a választmány azonnal a cselekvés terére lépett. A megyei válsztmány aznap délelőtti ülésén Nyáry Pál kijelentette, ..miként ha a pénz s hadügyministeri kinevezések Bécsben nem sanctionáltatnak, Magyarország független­sége egy keserű csalás s ismét a régi viszonyok egyiptomi sötété, a szolgaság lélekölő járma roskad reánk; célszerűnek tartja ezért a nemzetet egy átalános proclamai ióban védletre fölszollítani". S a középponti választmány délutáni ülésén meg is született a kiáltvány, kinyilvánítva, hogy a pestiek vérüket is készek áldozni az új kormány függet­lenségéért, sőt a radikális Egressy Gábor részéről olyan indítvány is elhangzott, hogy a középponti választmány a vidéki választmányok küldötteinek bevonásával alakuljon át nemzeti konventté. Mindazonáltal e lépés megtételét a jelenvoltak többsége ekkor még időelőttinek tartotta.54 s a megyei választmány még 29-én is azt mondotta ki. hogy egye­lőre „jogszerű kívánatainak a tett erélyessége által nyomatékot adni nem akar, és ezért bevárja az események fejlését, de — fűzte mégis hozzá— bevárja éber léttel az alkotvá­nyos úton kivívott szabadságra, ellen őrséggel a hatalomnak minden jogtalan beavatko­zása irányában".55 Másnap azonban megérkezett Pestre a király nevében 28-án az országgyűléshez intézett leirat, s szövege csattanósan megerősítette a pestiek aggodalmait : a leirat , ha nem emelt is szót önálló magyar had- és pénzügyminisztériumok létrehozása ellen, nagymér­tékben korlátozandónak mondotta e minisztériumok hatáskörét, s a miniszteriális törvény­nek még több más módosítását is követelte az országgyűléstől az alakulóban levő nem­zeti kormány függetlenségének megnyirbálása céljából. Es a középponti választmány most már nem habozott csatlakozásra szólítani fel a vidéket, a pesti utcák pedig olyan szenvedélyes tömegtüntetések színtereivé lettek, amilyeneket a főváros talán még március 15-én sem láthatott.56 Ez a népmegmozdulás pedig amelyet ezúttal az országgyűlés és a kijelölt kor­mány ellenállása is támogatott — azonnal hatott : Bécs meghátrált,5 7 s egy 31-én kibocsá­tott újabb királyi kézirat tudtára adta a közvéleménynek, hogy az udvar immár eltekint a 28-i leiratban foglalt követeléseinek legjelentősebb részétől ós beéri néhány kisebb módo­sítással (például, hogy a katonatiszti kinevezések és a magyar fegyveres erőknek az ország határain kívül alkalmazása ne a nádor, hanem — a király személye körüli miniszter ellen­jegyzésével -- az uralkodó által intéztessenek). A pesti népmozgalomnak azonban egyelőre ez sem vetett véget, a pesti sans­oulotte-ok pillanatnyilag még ennyi engedményre sem voltakhajlandóakráállani. S ezért április 1-én reggel, amikor az újabb királyi kézirat szövege a fővárosban is ismeretessé lett. ,,a gyűlöngések s csoportozások folytattak s addig is, míg az országgyűlés határzata ezen újabb leiratra tudatnék, ezen 2d. leiratnak a szabadságtéreni elégettetése határozta­tott".58 Ilyen előzmények után került sor aznap délelőtt tíz órakor a megyei választmány ülésére ..tömérdek hallgató jelenlétében, kik közt a nemzeti kokárda helyett többen veres iszalagot mint az elégületlenség jelét viselék".5 0 Itt azonban a Pozsonyból éppen ekkor érkezett Perczel arról számolt be. hogy a kijelölt kormány tagjai az újabb királyi kézira­tot, ..bár a hadügy némi csonkítást szenvedett" még ebben is, immár készek tudomásul venni, mert - - mint Kossuth mondotta — ez a kézirat, noha szintén nem kifogástalan, a forradalom leglényegesebb vívmányait már elismeri, ha tehát az ország még ezt a kéz­iratot is elutasítaná, ez ,,a dynastiátóli elválás világos kijelentése lenne, ennek következ­ményeit pedig mindenki könnyen beláthatja; б illy eredmények kivívása után nem érzi -magát fölhatalmazva arra, hogy polgári háborút idézzen elő". S ehhez az állásponthoz azután — élükön az elsőnek szólásra emelkedő Nyáryval — a választmány liberális tagjai sem késtek csatlakozni. A radikálisok egy része azonban továbbra sem tágított; különösen Irányi fejtegette hosszan, mennyire elégtelenek az újabb kéziratban foglaltak is, felszólalását abban sommázva, hogy ha az udvar nem hajlandó feladni követeléseit az utolsó szálig, akkor a kijelölt „ministerek tárcáikat el ne vállalják, úgy állván a körülmények Európában, hogy ezen leirat elfogadására semmi szükség nincsen". Más radikálisok viszont a vita során — Irinyivel az élükön — Nyáry mellé állottak s „veres szalagjaikat a helyszínen ä4 Mindezekről MT 1848. márc. 28., 10. sz. 40 — 42.1. (E cikk bővebb ismertetése a 104. jegyzetben.) äs Erről a választmány aznapi ülésének jegyzőkönyvében a 19. sz. bejegyzés. 56 E népmegmozdulásról bővebben Spira: A magyar forradalom 115 — 116.1. i! Hogy a meghátrálás elsősorban a pesti népmozgalom hatására történt, azt kimutatta már Károlyi Árpád <szerk. és bev.): Az 1848-diki pozsonyi törvénycikkek az udvar előtt. Bpest. 1936. 86 — 87. 1. " Királyi Pál: Pesti események folytatása, JK 1848. ápr. 6. [helyesen: 4.], 41. sz. 168. 1. ä» Fővárosi mozgalmak, PD 1848. ápr. 8„ 17. sz. 449.1.

Next

/
Thumbnails
Contents