Századok – 1964
Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 42
A BETHLENI KOKMÁNYZATI BENESZEB П KÁÍ-A 65 A koronatanács jegyzőkönyve — mint láttuk — világosan feltárja azokat az ellentéteket, amelyek 1931 február—márciusában, most már nyíltan is, felmerültek. Bethlen ezúttal minden kérdésben keresztülvitte akaratát Horthyval szemben, de viszonyukban változás állott be. A koronatanács jegyzőkönyve egy folyamat eredményét rögzítette, abból félreérthetetlen, hogy Horthy a koronatanácson a Gömbös vezette csoport és részben az agráriusok álláspontját képviselte. Annak kimutatása, hogy Horthyt mi állította bizonyos vonatkozásban szembe Bethlennel, aki mellett sokkal nehezebb körülmények között, a frankügy idején is kiállott, rendkívül nehéz, mert főleg feltételezésre lehet támaszkodni. Bizonyos, hogy Horthyt megrémítette az 1930. szeptember 1-i tüntetés, és hajlamosnak mutatkozott — egész beállítottságánál fogva is — a nyílt fasizmus irányába való fordulatra. Ugyanakkor felső körökben az is ismeretes volt, hogy Bethlen személyes érintkezésben — az adott formák betartása mellett — meglehetősen „lekezelte" a kormánvzót, akinek szellemi képességeiről — reálisan — negatív véleménnyel volt. Feltehetően Horthy előtt nem maradt titok, hogy Bethlen Szcitovszkvnak olyan utasítást adott, hogy a kormányzó jelzéseit bizonyos — főleg személyi — ügyekkel kapcsolatban hagyja figyelmen kívül. Nyilvánvaló, hogy az arisztokráciához asszimilálódni akaró Horthy rossznéven vette Bethlen hangtalan, de arisztokrata körökben a kívülállókkal szemben alkalmazott lenézését; ugyanakkor — a politikai motívumok mellett — Gömbös vele szembeni alázatos magatartása hízelgett hiúságának, erősítette vezéri elhivatottságának tudatát. A kormányzati rendszeren belüli hasadás, a hosszú ideig látszólagosan érvényesült egység megbomlása egyre szélesebb visszhangot váltott ki politikai körökben. Az ellenzék igyekezett kihasználni a kormánypárton belüli ellentéteket. A legaktívabbnak a kisgazdapárt mutatkozott. Gaál Gaszton — zászlóbontó népgyűlésen a Vigadóban — már utalt az egységes párt belső problémáira, és azt a kijelentést tette, hogy az egységes párt válságba jutott, a pártban a legkülönbözőbb áramlatok vannak, és ennek következtében az országos jelentőségű intézkedések aszerint alakulnak, amint egy vagy másik frakció kerül túlsúlyba.8 9 A kisgazdapárt országos méretekben hirdette ezeket a nézeteket, agitációjában félreérthetetlenül érezhető volt a finánctőke és az állami bürokrácia túlzott befolyásának visszaszorítására irányuló törekvés,7 0 s bár Gaál Gaszton elhatárolta pártját mindenféle —• jobb- és baloldali — radikalizmustól,71 a tömegekre mégis forradalmasító hatást gyakorolt, mert főkövetelésként a parasztság legfájóbb sérelmeit, a súlyos adóterheket és, ha indirekt módon is, de a földkérdést hangoztatta.7 2 Különösen a Viharsarok 69 Gaál Gaszton még a következőket mondotta ez alkalommal: „Tulajdonképen kormányzati válság is van, mert az óriási többség ellenére a kormányzat biztosan nem támaszkodhat pártjára ... A jelenlegi kormány elvesztette a bizalmat." Pesti Hírlap, 1931. febr. 17. 70 Kisgazdagyűlés Debrecenben. Pesti Hírlap, 1931. márc. 31. 71 Kisgazdagyűlés Kecskeméten. Pesti Hírlap, 1931. ápr. 14. — Gaál Gaszton a kormány pénzügyi politikáját bírálva erőteljes gazdasági rendszerváltozást sürgetett, de leszögezte: „nem erőszakos eszközökre gondolunk". 72 Gaál Gaszton Lengyeltótiban a következőket mondotta: „Elvárjuk, hogy azokat az adóterheket, melyeket a nagy konjunktúra idején róttak ránk, megfelelően mérsékeljék. A kormánynak meg kell fognia az adózás alól kibúvó jövedelmeket ... A kormányrendszer eddig nem volt arra képes, hogy ezt törvényhozási úton akadályozza meg, de rá fogjuk kényszeríteni." — Pesti Hírlap, 1931. ápr. 21. — Szentesen mondotta: 5 Századok
