Századok – 1964
Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 42
•64 MARKT S LÁSZLÓ letörése érdekében, nehezményezte a közvetítő kereskedelem hasznát, különösen a tej és tejtermékek esetében. Bethlen válaszában bejelentette, hogy a minisztertanács állandóan foglalkozik ezekkel a kérdésekkel és a határozat is semmitmondó: „az e pontban érintett kérdéseket — hangzott a határozat — a minisztertanács hivatott állandó napirenden tartani a fogyasztók •és termelők érdekeinek fokozott szem előtt tartása mellett"."7 Horthy ebben az esetben tulajdonképpen az árkérdésbe való állami beavatkozás problémáját feszegette — nyilvánvalóan a többi pontokkal együtt megfelelő sugalmazás alapján —, ami összefüggött a kartellek elleni közhangulattal. E vonatkozásban a kormány viszont világosan leszögezte álláspontját éppen a kartelljavaslat formájában, amelynek parlamenti vitája február 20-án már a végéhez közeledett. Ha tehát Horthy szükségesnek látta — vagy láttatták vele — ezt a kérdést a koronatanács elé hozni, e lépés — akárcsak a többi pont esetében — kritikát jelentett a kormány politikájával szemben. A fajvédők egyik állandó vesszőparipája — 1920 óta — a sajtó megrendszabályozása volt. A „zsidó sajtó" elleni harc fajvédő jelszavának megfelelően vetette fel Horthy azt a kérdést, hogy nem szükséges-e külön törvényes intézkedés avégből, hogy a kormány hathatósabban járhasson el azokkal a lapokkal szemben, amelyek országos érdekeket sértenek. Bethlen ezúttal is az ismert taktikát alkalmazza; a fennálló rendelkezésre hivatkozva állítja, hogy ilyen intézkedésre nincs szükség, és a koronatanács ennek alapján tudomásul vette a bejelentést, annak leszögezésével, hogy határozathozatalt nem tart szükségesnek. A további napirendi pontok során Bethlen a kormányzó által felvetett javaslatokra azzal válaszolt, hogy a törvényjavaslat előkészületben vagy tárgyalás előtt áll, és a koronatanács e bejelentéseket tudomásul vette. Mégis a 8. pont tárgyalásánál van a jegyzőkönyvnek egy mondata, amely lényeges gazdaságpolitikai problémára utal. Horthy — a jegyzőkönyv alapján meglehetősen váratlanul — a községek háztartásának ügye kapcsán megemlíti, hogy „Popovics Sándor, a Magyar Nemzeti Bank elnökének pénzügyi politikáját maradinak tartja", mire Bethlen és Wekerle leszögezik, hogy „Popovics Sándor olyan értéket reprezentál, amelynek elvesztése a külföldi érdekkapcsolatok szempontjából pótolhatatlan volna. Popovics pénzügyi politikája a Bank of England konzervatív pénzügyi politikájához alkalmazkodik és pedig éppen ez biztosítja tekintélyét és a külföldön is elismert szolidságát." Es a koronatanács határozatában kimondja — ezúttal teljes határozottsággal elutasítva Horthy beavatkozását —, hogy „tudomásul veszi a Nemzeti Bank -elnökével kapcsolatban a miniszterelnök és pénzügyminiszter által előadottakat".68 Popovics személyén keresztül Horthy a Bethlen-kormány pénzügyi politikáját bírálta, és főleg az agráriusok véleményét fejezte ki. Az eladósodott agrártársadalom nehezményezte a Magyar Nemzeti Bank deflációs politikáját, ami a hitelezőknek, tehát a bankoknak kedvezett, és feltehetően ismeretes volt előttük Popovics állásfoglalása a Nemzeti Bank Főtanácsának már említett januári ülésén a mezőgazdaságnak juttatott kölcsön tekintetében . 07 Uo. 89. 1. 68 Uo. 91. 1.
