Századok – 1964
Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 42
A BETHLENI KORMÁNYZATI RENDSZER BI KÁSA 63. legi kormány a Főméltóságú úr kívánságára azt azonnal megteheti; és így a statáriummal járó politikai ódium is a kormányt terheli. Az átruházás ma hosszas és nem kívánatos vitát eredményezne. Ha olyan kormány jönne, mely nem vállalná azonnal a magas kívánság teljesítését, azt azonnal fel lehet váltani. Ha az államfő látja, hogy egy jónak hitt kormány ingadozik a statáriumról szóló rendelkezést aláírni, de dátumot ki nem töltve esetleg a Főméltóságú úrnál deponálhatja, ki azt akkor adja ki, amikor jónak látja. De inkább maradnék a 3. bekezdésben említett eljárásnál." E feljegyzésben Gömbös világosan állást foglal a 3. bekezdés mellett, amely Horthynak tudomására hozza, hogy hatalmában áll a kormányt leváltani és megfelelővel felváltani. Nem vitás, hogy itt Gömbös az erély, az erős kéz képviselőjeként lépett fel, s csak taktikából, a fenti álláspont rögzítésével és a koronatanácson tett kijelentéseivel együtt, csatlakozott kormányelnökének véleményéhez. A koronatanácsi határozat, amely nem az előkészítés, illetve a gömbösi feljegyzés szellemében, hanem leplezetlenül, szinte nyersen Bethlen álláspontja alapján került megfogalmazásra, kimondotta: „Statáriumnak prevencióként való kihirdetése nem kívánatos; a mentelmi joggal való visszaélések meggátlására különös intézkedések nem válnak szükségessé. À koronatanács sajnálattal veszi tudomásul, hogy a zavargások során elkövetett erőszakoskodásokból eredő károk megtérítése iránt nem volt az ügyészség részéről intézkedés tehető, és végül a szeptember 1-i események tanúsága alapján a jövőben a rendőrség részéről erősebb, azonnali és kézzelfogható, a polgári társadalmat megnyugtató, Magyarország külpolitikai érdekeit megvédő intézkedéseket kíván."65 Egyetlen napirendi pont volt, amelyben elvileg a koronatanács minden tagja megegyezett, a zsidó „beözönlés" „veszélye". Itt is mutatkoztak a végrehajtást illetően árnyalati eltérések, Gömbös „reálisan keresztülvitt védekezést" tartott szükségesnek, tekintettel arra, hogy a zsidó népesség szaporodását „katasztrofális" következményeket maga után vonó jelenségnek látta.8 6 A koronatanács határozata végül ebben az esetben is megfelelt Bethlen álláspontjának: kimondották, hogy a zsidó „beözönlés" minden törvényes eszközzel meggátlandó. A koronatanács többi napirendi pontjának tárgyalása teljes mértékben az előzőkéhez hasonló módon zajlott le. A kereskedelmi társaságok visszaéléseivel kapcsolatban Horthy a mezőgazdaság érdekeinek védelmezőjeként lépett fel, és kifogásolta, hogy a kormány nem avatkozott be az agrárolló 85 Horthy Miklós titkos iratai. 85 — 87. 1. 66 A belügyminiszter — igazolandó alsóbbí'okú szervei buzgóságát — előadta a következőket : ,,. . . a beözönlést meggátlandó, razziákat rendelt el azok felkutatására és az országból való eltávolításuk céljából, akik illegálisan tartózkodnak az ország területén. — Eddig három ilyen razzia tartatott: 1927, 1929 és a f. é. elején. — Ez utóbbi a honvédelmi miniszter kívánságára elsősorban államvédelmi és katonai szempontból eszközöltetett. Az első két razzia folytán eltoloncoltatott 160 önálló, bejelentésre kötelezett külföldi zsidó 183 családtaggal. Kiutasítási eljárás 354 esetben és ezeknek 824 családtagja ellen tétetett folyamatba. — Igazoltatási eljárás pedig 1338 önálló, 3113 családtag ellen rendeltetett el. — A katonai célt szolgáló razzia során 108 esetben vált szükségessé az eljárás." — Horthy Miklós titkos iratai. 88. 1.
