Századok – 1964
Tanulmányok - Galántai József: Tisza és a világháború 687
TISZA ÉS A VILÁGHÁBORÚ 697 Ausztria-Magyarország ellen. Serre csak háborúval lehet válaszolni."3 1 Felfogása szerint — mivel a merényletet Szerbia hadüzeneteként kell értelmezni — minden diplomáciai előkészítés nélkül azonnal mozgósítani és támadni kell. Conrad számításba vette, hogy a szerb hadsereg a Balkán-háborúk révén szerzett déli területeken, a bolgár határ mentén volt összpontosítva. Ugyanakkor a hadgyakorlatra felvonultatott hadtestek az azonnali támadásra is készen állottak.32 Conrad szerint a meglepett Szerbiát így gyorsan lerohanhatják, s a nagyhatalmakat kész helyzet elé állítják. Ekkor vegye át a szót a diplomácia és simítsa el a nagyobb bonyodalmakat. Az uralkodó távirati utasítására Conrad 29-én reggel Bécsbe érkezett. Még aznap tárgyalt Berchtold külügyminiszterrel, akinek álláspontja eltért az övétől. Mint Conrad írja emlékiratában, „gróf Berchtold is úgy vélte, hogy a szerb kérdés megoldásának pillanata mindenesetre előállott, és arról beszélni fog Ő Felségével. De előbb meg kell várni a vizsgálat kimenetelét."33 Berchtold álláspontját az uralkodó is osztotta, aki különösen azt tartotta fontosnak, hogy előbb tisztázzák a német császár és kormány állásfoglalását. A merényletet tehát az uralkodó és a külügyminiszter is, éppúgy mint a vezérkar főnöke, a Szerbiával való katonai leszámolásra akarták felhasználni, de ők szükségesnek tartották az előzetes vizsgálatot és a diplomáciai előkészítést, legfőképpen azt, hogy megszerezzék a németek hozzájárulását és támogatását. Berchtold a bécsi német követ előtt már június 30-án kifejezte a Szerbia elleni fellépés szándékát. Erről Tschirschkv még ugyanaznap jelentést küldött Berlinbe: „Gróf Berchtold ma azt mondta nekem, minden arra mutat, hogy az összeesküvés szálai, melynek a trónörökös áldozatul esett, Belgrádban futnak össze. . . A miniszter nagyon komolyan beszélt a szerb összeesküvésről." A követ ehhez hozzáfűzi: „Komoly emberek részéről is gyakran hallom itt azt a kívánságot, hogy-egyszer már alaposan le kell számolni Szerbiával. Előbb követeléseket kell támasztani Szerbiával szemben, és ha ezeket nem akceptálja, akkor energikusan kell eljárni."3 4 A Szerbiával való leszámolás gondolata mind az osztrák, mind a magyar vezető osztályokat most is, mint a korábbi években, eltöltötte, s ezt a hangulatot tükrözte az egész polgári sajtó. A budapesti kormánypárti lapok csakúgy, mint a burzsoá-földesúri ellenzék orgánumai háborús bosszúért kiáltottak. „A tömeggyilkosságra, a népek öldöklésére, a háborúra való uszítás vad kórusa egyre hangosabban üvölt"—írja erről a szociáldemokrata „Népszava", mely ekkor még az ár ellen úszott.35 A merénylet és a vezető osztályok háborút kiáltó hangja egyelőre nem térítette el Tiszát eredeti tervétől, mely szerint a Szerbia elleni háborúra kedvező időpont csak később következik be, amikor a Balkánon sikerült már egy kedvezőbb csoportosulást elérni. A merénylet híre 28-án, vasárnap délután geszti birtokán érte. Másnap Budapesten van, majd június 30-án Bécsbe utazik, ahol 31 Conrad: i. m. IV. köt. 17—18. 1. (Conrad kiemelése). 32 Bosznia-Hercegovina helyőrségei már a háború előtti hónapokban hadilétszámban állottak és erős kiképzésük következtében, valamint azért is, mert nem a tartomány lakosságából, hanem Magyarországról és Ausztriából odahelyezett egységekből állították össze, válogatott katonai alakulatoknak számítottak. (A világháború 1914—1918. IV. köt. 17. 1.) 33 Uo. 34. 1. 34 Die deutschen Dokumente zum Kriegsausbruch. I. köt. 10—11. 1. A bécsi követ jún. 30-i jelentése a kancellárnak. 33 Népszava, 1914. júl. 1. Vezércikk. 5 Századok 1964/4.
