Századok – 1964

Tanulmányok - Galántai József: Tisza és a világháború 687

698 GALlNTAl JÓZSEF felkeresi az uralkodót, s kifejezi előtte a magyar kormány részvétét. Politikai kérdésekről ez alkalommal az uralkodóval nem tárgyalt. Mint néhány évvel, később írta: „A szarajevói gyilkosság után eszem ágában sem volt azt hinni, hogy ebből háborúnak kell következnie."36

Berchtold tervéről az audienciát követően értesül, és kifejezi azzal szemben egyet nem értését. Ezt követően visszautazik Budapestre és másnap, július 1-én memorandumot intéz az uralkodóhoz: „Csak kihallgatásom után volt alkalmam Berchtold gróffal beszélni és tudomást szerezni arról a szándékáról, hegy a szarajevói rémtett alkalmát megragadja a Szerbiával való leszámolásra. Nem titkoltam el Berchtold gróf előtt, hogy ezt végzetes hibának tartanám és semmiesetre sem vállalnám a felelősséget." Azért helyezkedik erre az álláspontra, mert „ezideig még nincsenek kielégítő támpontjaink arra, hogy Szerbiát felelősségre vonhassuk". Természetesen Tisza jól tudta, hogy ilyen „támpontok" konstruálása nem nehéz. Fő érve nem is ez volt. „Egyáltalában — írja legfőbb ellenvetéseként — nagyon kedvezőtlennek tartom ezt a pillanatot, mikor Romániát már körülbelül elveszítettük anélkül, hogy helyette pótlást kaptunk volna, és az egyetlen állam, amelyre számíthatunk, Bulgária, ki van merülve. A mostani Balkán helyzete mellett kisebb gondom is nagyobb volna annál, hogy alkalmas casus bellit találjak. Ha egyszer eljön a rajtaütés ideje, a legkülönbözőbb kérdésekből lehet a háborút felgöngyölíteni. Előbb azonban mindenesetre olyan diplomáciai konstellációt kell összehozni, amely az erőviszonyokat ránk nézve kevésbé kedvezőtlenül osztja el."37 Tisza tehát nem emelt elvi kifogást a szerb háború ellen, hiszen arra ő is készült, de az adott helyzetet erre alkalmatlannak ítélte meg. Tiszánál ekkor döntően esett latba az a megfontolás, hogy egy akkori háború esetén Románia támadásával és erdélyi betörésével számolni kell. Az erdélyi határvonalon védelmi berendezések nem voltak. Ráadásul az erdélyi románság vezetőivel folytatott tárgyalások eredménytelenül végződtek, és egy ilyen támadás esetén felkeléssel is számolni lehetett. Ennek a veszélynek elhárítására csak két lehetőség volt. Vagy megegyezni Romániával, ami reálisan csakis a nemzetiségi politika megváltoztatásával, esetleg erdélyi terület átadásával volt lehetséges. Vagy pedig szövetséget kötni Bulgáriával, és így Romániát sakkban tartva, megakadályozni annak erdélyi támadását. Tisza ez utóbbit választja, de ennek elérésére, vagyis a bolgár szövetség megkötésére idő kell. Ezért nem akarja most a Szerbia elleni háború kirobbantását. Mint írta, ürügyet később sem lesz nehéz találni. Nemcsak a memorandum mutatja, hogy Tisza ellenkezésénél a román kérdés volt a döntő. így nyilatkozott Berchtold előtt is, aki erről Conradot — mivel ő Tiszával közvetlenül nem tárgyalt —• tájékoztatta: „Tisza a háború ellen van — közölte a külügyminiszter a vezérkari főnökkel —, romániai betöréstől tart Erdélyben."3

8 Berchtold és az uralkodó tudomásul vették Tisza előterjesztését, de a szándékolt lépésekben nem zavartatták magukat. Utasítások mentek Szarajevóba, melyek semmi kétséget sem hagytak: Bécsben azt várják, hogy á merénylettel kapcsolatos vizsgálat a szerbiai hatóságok és a kormány felelősségére 36

Tisza István Összes Munkái. Levelek. VI. köt. Bpest. 1937. 346. 1. 37

Österreich-Ungarns Aussenpolitik. VIII. köt. 248. 1. 38

Conrad: i. m. 40. 1. Birohtold jegyzi fel kiadatlan einlékszésében, hogy Tisza, akkor megfontolandónak tartotta, „vajon a nemzetközi helyzet n in alakulna-e a jövőben a M Jn irchi a számára előnyösebben" [H. Hantsch: Leopold Graf Berchtold. Wien. 1963. II. köt, 660. 1.).