Századok – 1964
Tanulmányok - Galántai József: Tisza és a világháború 687
692 GALlNTAl JÓZSEF egymással .szemben, de a Monarchia mindinkább az előőrs szerepét játszotta a német imperializmus keleti törekvéseiben, a „Berlin—Bagdad" koncepcióban. A cári Oroszország balkáni politikája is erősebb szövetségeseinek, a francia és angol imperializmusnak útjait egyengette. Ilymódon a Monarchia és a cári Oroszország balkáni ellentéte a két nagyhatalmi csoportosulás imperialista antagonizmusaként jelent meg, tehát Németország illetve Anglia, Franciaország imperialista ellentéteként is. Mi több, a háború előtti balkáni válságok, az 1908/9. évi annexiós válság és az 1912/13. évi Balkán-háborúk megmutatták, hogy a Balkán-kérdésben döntő szava a nagyhatalmi csoportosulások vezető hatalmainak, Németországnak, Angliának és Franciaországnak van, s a balkáni konfliktusoknál mindenekelőtt ezen hatalmak imperialista érdekei a döntőek. A Habsburg-Monarchia kereteibe illeszkedett Magyarország nemzetközi helyzete az imperializmus századforuló utáni viszonyai közt jelentősen megváltozott. Most még a Monarchia sikeres balkáni expanziója vagy győztes háborúja is súlyos következményekkel járhatott, azzal, hogy Magyarország a német imperializmus függvényévé válik. De a magyar vezető osztályok nem változtattak külpolitikai törekvéseiken és a megkezdett úton tovább haladtak. A birodalom belső viszonyainak konzerválását kívánó osztályérdekeik ezt diktálták. Ebben egyébként nem volt eltérés az osztrák és a magyar vezető réteg közt. A felbomlással küszködő Monarchia megmentését várták a háborútól. Czernin gróf, aki 1913-tól 1916-ig a Monarchia bukaresti követe, 1917 — 18-ban külügyminisztere volt, emlékiratában elismeri, hogy hatalmuk és birodalmuk — annak belső struktúrája folytán — már a háború előtt halálra volt ítélve, s a háborúval, amelytől a megmenekülést remélték, tulajdonképpen a bukás legrosszabb módját választották: „Meg kellett halnunk. A halál módját magunk választhattuk meg, és mi a legrosszabbat választottuk."1 6 * A balkáni expanzió, mely mind a német, mind az ennek alárendelt osztrák-magyar imperializmus törekvése volt, akét birodalom vezető osztályainak érdekeit fejezte ki. Ezen osztályok érdekei ugyanakkor egyes kérdésekben különbözőek, sőt ellentétesek voltak. A balkáni agresszió módját, idejét és várható eredményeit mindegyik fél igyekezett minél inkább a maga előnyére biztosítani, s ezen az alapon a stratégiai és taktikai elgondolások — különösen a Balkán-háborúk idején és után is — jelentősen eltértek. Német részről a balkáni és keleti politika érvényesítésénél és a háború előkészítésénél különösen nagy fontosságot tulajdonítottak Romániának. A német politika Oroszország és a Balkán ellen irányuló terveiben az Osztrák-Magyar Monarchia mellett mindenekelőtt Romániára épített. Amellett a német monopoltőkének jelentős gazdasági érdekeltségei is voltak^ebben az országban. A német diplomáciát ilyen irányban befolyásolta a hadvezetőség is, mely a Schlieffen-terven alapuló katonai terveiben Romániának fontos szerepet juttatott.1 7 A Monarchiának azonban — s különösen a magyar vezető osztályoknak — jelentős ellentéteik voltak Romániával gazdasági és területi (Bukovina, Erdély) kérdésekben. Emiatt Románia, mely a „Dreibund" szövetségese volt, 16 Czernin: Im Weltkriege. Wien. 1919. 41. 1. 17 Romániának segítenie kellett volna a Monarchiát az orosz hadsereg feltartásában mindaddig, amíg a németek villámháborúja Franciaországgal végez.
