Századok – 1964

Tanulmányok - Galántai József: Tisza és a világháború 687

TISZA ÉS A V1LÁGHÁB0HŰ 689 történészek ne kritizálják az 1914 előtti német agresszív militarizmust s a németek ne bírálják a francia imperialista politika hódító tendenciáit ugyanebben az időben.8 Ezek a gondolatok a nyugati polgári történetírók jelentős köreiben — különösképpen a Német Szövetségi Köztársaságban — követőkre találtak, mert megfelelnek azoknak apolitikai céloknak, melyeket kormányaik követnek. Az ismét feltámadó német imperializmus jelenlegi politikájának ez az ideológia különösképpen megfelel. A „Drang nach Osten" ma nem kapcsolódik össze világuralmi igényekkel, mint az első és a második világháború idején. A német imperializmus terveit „csupán" Közép- és Kelet-Európára vonatkozóan hangoztatja, s ennek megvalósítását a nyugati hatalmakkal szövetségben, azok előőrseként hirdeti. E politikai kombinációt ideológiailag alátámasztó történeti koncepciók kidolgozásában, éppúgy a „keletkutatásban", a nyugatnémet történetírás kétségkívül élen jár.9 Ezen koncepciók közé illeszkedik az első világháború okaira vonatkozó új beállítás is. A nyugati monopoltőkés körök jelenlegi integrációs törekvéseit — melyeket történészeik megpróbálnak a múltra is visszavetíteni — zavarja az, hogy múltjuk telítve van az egymással történt véres összecsapásokkal, melyeket többnyire a zsákmány felosztásáért folytattak. Ezek emlékét nem lehet kitörülni a történeti köztudatból. Vonatkozik ez az idősebb generációk emlékezetében és általában a történeti köztudatban elevenen élő első világháborúra, melyben az angol, francia, amerikai, valamint a német monopoltőkés körök véresen összecsaptak. E háború tényén nem lehet változtatni, de a háború okainak régi magyarázatát — melynek lényege az volt, hogy a háborút a másik fél agresszív törekvéseinek számlájára írták — helyettesíteni lehet a mai céloknak jobban megfelelőekkel. A háború okai új magyarázatának kidolgozása jellemzi az elmúlt években e tárgykörben írott nyugati polgári történeti munkák nagy részét. A világháború okainak „új" módon való magyarázatánál a mai polgári történetírás meglehetősen régi módon jár el. A kiindulópont többnyire az, hogy a világháború kitörését elszakítják az évtizedekre visszanyúló gazdasági és politikai előzményektől, a monopolkapitalizmus gazdasági és politikai eredőinek törvényszerűségeitől. Ezen az alapon egyes álláspontok a háború kitörését egyszerűen a diplomaták „hibájának" tulajdonítják. Tagadják tehát a vezető hatalmak — különösen Németország illetve Nagy-Britannia és Franciaország — közti ellentétek mélységét, s az összecsapásért a felelősséget az egyes államférfiakra hárítják. Ily módon homályban maradnak az imperializmus rendszerének ellentmondásai, holott ebből eredt a világháború. Különösen elterjedt az a beállítás, mely a világháború okát leszűkíti a balkáni problémákra vagy csupán az Osztrák-Magyar Monarchia és a cári Oroszország antagonizmusára. Ez a nézet is megtalálható a két világháború közötti irodalomban. Ebbe a körbe tartozik az a gyakori koncepció is, mely a háború kirobbanását csupán a cári Oroszország balkáni hódító törekvéseinek tulajdonítja. Az Osztrák-Magyar Monarchia és a cári Oroszország balkáni antagonizmusát kiszakítja az imperializmus nemzetközi rendszerének ellentmondásaiból, az angol, francia és német 8 Zeitschrift für Geschichtswissenschaft. 1961/1. 223. 1. 9 A vezető nyugat-német történeti folyóirat, a Historische Zeitschrift háború utáni első számának programadó cikkében G. Ritter ilyen értelemben vázolta a nyugat-német történetírás feladatát (Historische Zeitschrift 1950).