Századok – 1964
Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Infláció és elzárkózási irányzatok Magyarországon az első világháború után (1921–1924) 661
684 BEBEND T. IVÄN-RlNKI GYÖBGY szédos országok agrárprotekcionizmusát. Annak cáfolására pedig, hogy az ipari behozatal erőteljes korlátozásának belső áremelő hatása a nagybirtok termelési költségeit emelte, nem kívánunk nagyobb teret szentelni, hiszen elegendő, ha utalunk arra, hogy az egyre gyorsuló infláció idején az iparcikkek áralakulásában ez a körülmény aligha játszhatott lényeges szerepet, s a belföldi árszínvonal egészen 1923 végéig jóval az aranyparitás alatt mar-idt. Az uralkodó osztályok alsóbb rétegei esetében sem lenne helytálló a tilalmi rendszert általában hátrányos, káros irányzatnak tekinteni. Igaz ugyan, hogy a kereskedelmi tőke számára a nemzetközi kereskedelem korlátozása, az import erőteljes csökkentése előnytelen volt, s talán leghangosabban éppen a kereskedelmi tőke képviselői, az OMKE adtak hangot elégedetlenségüknek és vádolták a kormányt egyoldalii nagyipart pártoló politikával, a közép- és kistőke egyéb területeinek érdekei azonban nem egyeztek a kereskedelmi tőkével. A közép- és kisipar pl. az erőteljes impcrtcsökkentés konjuktúra teremtő hatásait maga is kihasználhatta. Ha a belső piac monopolizálását elsősorban a nagytőke élvezhette is, a termelés alacsony színvonala egyes termelési ágak hiánya, illetve nagyipari kiépülése mellett számos pozíció birtokába juthatott a közép- és kistőke is. A külföldi áruk kiszorítása időlegesen a nagyipar versenyét korlátozta az ipar számos területén, elsősorban az újonnan kibontakozó ágazatokban. A vállalkozások számának gyors emelkedése ezen tőkés kategóriákban, melyet az infláció tárgyalásánál bemutattunk, természetesen részben a tilalmi rendszeren alapuló gazdaságpolitikával állt kapcsolatban. Az infláció és tilalmi intézkedések 1921 közepétől erőteljesen alkalmazott gazdaságpolitikája tehát új lehetőségeket teremtett az uralkodó osztályok megrendült gazdasági pozícióinak helyreállítására, s az állam gazdasági beavatkozása révén a békegazdaság megalapozásának, a gazdaság konszolidálásának útjait egyengette. Az inflációs konjunktúra időszakában, 1921 és 1924 között a gazdaságpolitika bemutatott eszközeinek segítségével a beruházási javakban mutatkozó nagy kereslet, valamint a behozatali korlátozás lehetőségét kiaknázó könnyűipari konjunktúra eredményeként az ipari termelés —• az inflációra jellemző hullámzásokkal — az évtized elejéhez képest gyorsan emelkedett, és elérte a háború előtti színvonal 70%-át. A lakosság legszélesebb tömegeire mérhetetlen nyomort hárító gazdaságpolitika eszközeivel a tőkés osztályok hatalmas spekulációs-inflációs nyereségekre tehettek szert, s valóban biztosították a béketermelésre való áttérés kibontakozását, de ennek ellenére sem tudtak megbirkózni az ország gazdasági fejlesztésének égető problémájával, sőt kellő mértékben még a háború utáni rekonstrukció feladatával sem ! Az első világháború utáni Európában Magyarország gazdasági helyreállítása haladt — Lengyelország kivételével — a leglassúbb ütemben.71 71 Ingovar Svennilson: Growth and Stagnation in the European Economy. Geneva. 1954. 304—305. 1.
