Századok – 1964
Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Infláció és elzárkózási irányzatok Magyarországon az első világháború után (1921–1924) 661
INFLÁCIÓ ÉS ELZÁIIKÖZÁSI IRÁNYZATOK MAGYARORSZÁGON 683 teljesen hatástalanok maradtak.0 8 Mindez világossá tette, nem kell attól tartania a nagybirtoknak, hogy a tilalmak komoly veszélyeket jelenthetnek számára. Végül nem szabad a kérdés politikai vetületéről sem megfeledkezni. A Bethlen-kormány s annak nagybirtokos politikusai is abból indultak ki, hogy a szomszédos agrár importáló országok rá vannak utalva a magyar terményekre, s méginkább: ipari kapacitásaikat csakis a magyar piac megtartása esetén foglalkoztathatják. Ezen kiindulás alapján nemcsak arra számítottak, hogy az éles ipari behozatali tilalmak kedvezőbb pozíciót biztosítanak a magyar kormánynak a gazdasági tárgyalásokhoz, de egyenesen addig mentek, annyira biztosnak hitték Ausztria és különösen Csehszlovákia Magyarországra utaltságát, hogy kereskedelmi engedményekkel területi követeléseket is szembeszegeztek. Anélkül, hogy részletesen a kérdés vizsgálatába bocsátkoznánk, utalni szeretnénk az 1921 nyári marienbadi cseh—magyar tárgyalásokra, melyeken a cseh küldöttséget Benes, a magyar delegációt Teleki Pál vezette, s a tárgyalás — gazdasági vonatkozásban — azon hiúsult meg, hogy a csehszlovák kormány ,,. . .a kereskedelmi szorosabb kapcsolatot főleg azért hárította el, minthogy tudta, hogv ilyenbe mi csak területi engedmények árán lépnénk".09 De a minisztertanács egyik 1922 őszi ülésének állásfoglalása is hasonló álláspontokat tükrözött. Bethlen István azon nézetének adott pl. hangot, hogy „Csehszlovákia most gazdasági krízisen megy át és nagy szüksége van arra, hogy velünk gazdasági megegyezést létesítsen, és ha mi gazdasági szerződést kötünk Csehszlovákiával, annak a mai viszonyok között kétségtelenül Csehszlovákia látná nagyobb hasznát". A jegyzőkönyv tanúsága szerint a miminiszterelnök „egyrészt jogi és politikai, másrészt a pénzügyi és kereskedelmi kérdések között feltétlenül junktimot kíván felállítani".7 0 Nyilvánvaló tehát, hogy nem a nagybirtok rovására keresztülerőltetett, nagytőkés érdekeket szolgáló kormányintézkedésekkel állunk szemben a tilalmi intézkedésekre alapozott gazdaságpolitika esetében, hanem a gazdasági és politikai megfontolások egymásba fonódó szempontjairól van szó. S e szempontok kialakításában a „nagypolitika" és a távolabbi nemzetgazdasági érdekek!,ől kiindulva a nagybirtok politikai gárdája is részes volt. Kétségtelen tény, hogy a külkereskedelmi tilalmak közvetlen hasznát elsősorban a nagytőke fölözhette le, de messzemenően eltúlzott, hogy a nagybirtok ebből akár pillanatnyilag is figyelembe jövő veszteségeket szenvedett volna. Ez utóbbi nézet ellen a legfontosabb tényekre már hivatkoztunk, amikor rámutattunk azon állítás megalapozatlanságára, hogy az új magyar behozatali korlátozás váltotta ki a szom-68 Ungarisches Wirtschafts-Jahrbuch. 1925. 87. 1. 69 О. L. Minisztertanácsi jkv. 1921. júl. 1. 70 O. L. Minisztertanácsi jkv. 1922. okt. 27. — A cseh—magyar tárgyalásokat megelőző jelentés még világosabbá teszi, hogy a kormánykörök mennyire biztosak voltak helyzeti előnyükben. Hadd idézzük ennek alátámasztására a prágai követség 1921. márc. 5-i jelentését: „Általában véve az egész ipartermelés kritikus helyzetének legfőbb oka — írják a csehszlovák gazdasági helyzetről —, és erre kiváltképpen a közeli kereskedelmi tárgyalásokra vonatkozólag óhajtanám a figyelmet felhívni, hogy a csehszlovák köztársaság, mely a volt Osztrák-Magyar Monarchia ipari termelésének 80%-át örökölte, egyidejűleg elvesztette, legnagyobbrészt gazdaságpolitikája következtében, természetes piacát . Új piacot Nyugateurópában és Oroszországban eddig nem sikerült t alálnia, úgy hogy iparát, mely 90%-ra kivitelre van utalva — ma a legnagyobb veszély fenyegeti . . . Szem előtt tartva, hogy a csehszlovák állam van ráutalva arra, hogy minálunk lerakhassa árukészletét, nem pedig, hogy mi volnánk a csehszlovák ipartermékekre utalva, taktikai helyzetünk a tárgyalásoknál ícitünő." (0. L. Küm. Gazd. pol. oszt. 32. cs. 36. 379—1921.) 3*
