Századok – 1964
Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Infláció és elzárkózási irányzatok Magyarországon az első világháború után (1921–1924) 661
INFLÁCIÓ Ей ELZÁBKÖZÁSI I RÁNYZATOK M AGYABOBSZÀGON 681 sában azonban az addig egységes vámfelpénzek helyett bevezették a vámfelpénzkategóriák rendszerét. A behozatalra kerülő árukat három kategóriába sorolták, melyek közül a legmagasabb vámokat képviselő csoport — ide sorolták a készáruk, iparcikkek zömét — megközelítette a háború előtti vámszínvonalat. 1923. február 11-én pedig a hivatalos lap további módosító rendelkezést hozott nyilvánosságra. Az import árukat négy csoportba osztva, a belföldön gyártott iparcikkek úgyszólván mind az aranyparitás szintjén tartott legmagasabb kategóriába kerültek.8 1 Figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy a kötött devizagazdaság 1922 augusztusi bevezetése — melyről korábban már szóltunk — ugyancsak prohibitív hatást is gyakorolt, hiszen az elégtelen mennyiségben rendelkezésre álló devizát csak korlátozottabb mértékben engedélyez -ték készáruk behozatalára fordítani. A tilalmi rendszer és a vámfelpénzek revíziója — az inflációs védő hatástól és kötött devizagazdálkodástól támogatva — 1921-től valóban hathatós piacvédelmet biztosított, s a kormány intézkedéseit az elzárkózásban leginkább érdekelt Textilgyárosok Országos Szövetsége is a legnagyobb elismeréssel üdvözölte: ,,A kormány által felállított alapelvnél messzebb menő védelmet azonban maga az ipar sem vindikált magának. . ."62 Az 1921 közepétől bevezetett és a további években megszigorított prohibíeiós intézkedések egyre erőteljesebben éreztették hatásukat a külkereskedelmi forgalomra. Míg 1920-ról 1921 évre — változatlan áron számítva — mintegy 25%-kal nőtt a behozatal értéke — amiben szerepet játszott a belföldi áruhiány — , addig 1921-ről 1922-re már csak 3%-os az emelkedés, és a következő évben a behozatal mintegy 20%-kal visszaesett. Ezzel egyidőben viszont a ki' itel egyharmados emelkedést mutatott.0 3 A behozatal mennyiségi csökkenése egyben az importstruktúra lényeges változásával járt együtt. A készáruk részesedése 68,4%-ról 44,9%-ra esett, ami nemcsak viszonylagos, a nyersanyagok és félgyártmányok nagyobb növe> kedése folytán beálló visszaesést, de valóságos, 170 millió aranykoronás volumencsökkenést is takar. A változások legfontosabb tényezője a textilipari készáruk erőteljes kiszorítása volt. 1921-ben az egész behozatal 40, az ipari behozatalnak pedig 56%-a a textiliákra esett, 1923-ban a textiláruk részesedése az összebehozatal 21,4%-ára csökkent, bár még mindig az ipari behozatal fele körül mozgott.6 4 A többi könnyűipari termék behozatala is jelentősen csökkent, nem esett azonban vissza a gépimport, amely főként az ugrásszerűen emelkedő textilgép vásárlások következménye volt. A készáru behozatal visszaszorításával egyidőben a behozatalon belül egyre emelkedett, az 1921. évi 18,2%-ról 1923-ra 29,5%-ra növekedett a nyersanyaghányad.6 5 A prohibitív intézkedések hatására bekövetkező változások nemcsak az 1920—21-es állapotokhoz képest idéztek elő struktúraeltolódást a külkereskedelemben, hanem a világháború előtti viszonyokat alapul véve is. A készárubehozatal 1923-as nem egészen 45%-os aránya nemcsak a különösen felduzzadt 1921. évi színvonalhoz képest jelentett csökkenést, de a készáruimport 1913. 61 GyOSz XXV. évi jelentése. Bpest. 1927. 461—462. 1. E kérdésre, valamint általában a prohibicióproblémájára lásd: Reményi Lajos már idézett, a Közgazdasági Szemlében publikált tanulmányát. E munka szükségtelenné teszi, hogy a kérdés részletesebb vizsgálatába bocsátkozzunk. 62 Textilgyárosok Országos Szövetségének Évkönyve 1921. 3. 1. 63 Statisztikai Évkönw. 1923—1925. 144.1. 64 üo.; Közgazdasági Szemle 1921. 144, 145. 1. 65 Kereskedelmi és Iparkamara 1927. évi jelentése. 30. 1. 4 Századok 1964/4.
