Századok – 1964
Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Infláció és elzárkózási irányzatok Magyarországon az első világháború után (1921–1924) 661
'680 BEKEND X. IVÁN-BÁNKI GYÖBGY ban a magyar piac régi szállítója, Csehszlovákia, az export fokozásával igyekeztek eladási nehézségeiken úrrá lenni, s valósággal elárasztották a magyar piacot árucikkeikkel. Mindezek a jelenségek, melyek — mint már rámutattunk — nagy szerepet játszottak az uralkodó osztályok fellépésében a Hegedűs-féle szanálási kísérlet ellen, szükségszerűen felvetették, elsősorban a nagytőke részéről, az ország kereskedelempolitikai helyzete rendezésének kívánságát. Egyre élesebb panaszok hangzottak el a túlzott külkereskedelmi liberalizmusról, a szinte korlátlan behozatali szabad listáról, a külső verseny pusztító hatásáról.58 „Míg Csehország, Ausztria és maga Németország is behozatali tilalmakkal védi iparát, addig bennünket szomszédaink szabad lerakodóhelynek tekintenek, ahová tömegesen vetik áruikat. . . hogy ezáltal ipari túlprodukciójuknak levezető csatornát biztosítsanak. Az ő behozatali tilalmaik elzárják előlünk a mi, saját fogyasztópiacainkat"5 9 — mondotta Goldberger Leó, a nagytőke egyik exponense. A nagytőke követeléseit alátámasztotta, liogy valóban joggal hivatkozhatott a világszerte kibontakozó, megerősödő protekcionista törekvésekre. Az Egyesült Államokban 1921 májusában léptetik életbe az új ideiglenes tarifatörvényt, mely külön dömping-vámokat is tartalmazva korlátozza a behozatalt. Franciaország 1919 nyarán, majd 1921 tavaszán-nyarán sorozatos vámemelő intézkedésekkel még értéktelen valutával rendelkező országok bevitele ellen is biztos védelmet teremtett. Az 1921 júliusában bevezetett új olasz vámok a háború előtti védelmet 10 — 15-szörösére emelték, s 1921 nyarán, őszén Anglia, Svájc és Spanyolország is nagyarányú vámemeléseket hajt végre. Az 1921 tavaszán-nyarán fellépő kritikus gazdasági helyzet, valamint a nemzetközi kereskedelempolitikában mind általánosabbá váló erős protekcionista irányzat meggyőzően támasztotta alá a Bethlen-kormány számára a nagytőke érveit, s lehetővé tette, hogy a nemzetgazdaság érdekeire hivatkozva valósítsák meg azokat. 1921 nyarán, néhány hónappal a Bethlen-kormány hatalomra jutását követően, a miniszterelnök már a képviselőház nyilvánossága előtt jelentette be: ,,. . .a kormány a kivitelt fokozni, ellenben a behozatalt lehetőleg mérsékelni kívánja, és ez utóbbi szempontból revízió alá fogja venni a behozatali szabad listát. Ez az intézkedés megfelel a gyáripar kívánalmainak, amelv az ipari import korlátozását régtől fogva sürgeti. Ellentétben áll viszont a behozatal további korlátozása a kereskedelem érdekeivel."60 Néhány nappal később, július 16-án a Budapesti Közlönyben már napvilágot is látott az 5.578/1921 M. E. számú kormányrendelet, mely módosította a behozatali szabad listát, kiszélesítette a behozatali tilalmak körét, és az ipari késztermékek importját különösen szigorú korlátok közé szorította. Az infláció további éveiben a tilalmi rendszert több alkalommal tovább szigorították. Lényegében egyidejűleg, a tilalmi intézkedések kiegészítéseként, jelentősen módosították az inflációs vámtételeket is. A háború előtti vámtarifákat, mint már utaltunk rá, főként az állami bevételek növelésének financiális indítékából, a pénz elértéktelenedése hatására időről-időre emelték. A gyakran módosított ún. vámfelpénzek azonban mindig elmaradtak a pénzromlás mértéke mögött, és soha nem biztosították még a háború előtti vámszínvonalat sem. 1921 máju-Magyar Gyáripar. 1921 máj.; O. L. Kiirn. Gazd. pol. 32. es. 2/81639/1921. 59 Idézi Reményi Lajos: Az önálló imperialista protekcionizmus kezdetei Magyarországon az első világháború utáni években (1921—1924). Közgazdasági Szemle, 1960. febr. 60 Magyar Kereskedők Lapja, 1921. júl. 10.
