Századok – 1964
Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 42
60 MARKTS LÁSZLÓ zéssel szolgált e tekintetben a keresztény párt egyik képviselője: Csík József, aki interpellációja során elmondotta, hogy alig van a képviselőháznak olyan tagja, mindössze negyvenhét, aki nincs érdekelve valamelyik részvénytársaságban, bankban vagy vállalatban, mint igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tag.5 9 Csík József az állami bürokrácia zászlójaként szolgáltatta a leleplezéseket, mégha tőkeellenes demagógiával támasztotta is alá. Az állami bürokrácia és egyéb szabadfoglalkozásúak vagy más középrétegek tőkeellenes kirohanásaikkal a fasiszta államhatalom létrehozásának igényét jelentették be, mint ahogy Csík József is Mussolini parlamentjét jelölte meg követendő például dörgedelmes purifikációja végén. Ez a közalkalmazotti bürokrácia ki akarta billenteni a hatalomból a finánctőke fizetett exponenseit, akiknek jelentős csoportja hasonló kurzusjelszavakkal és tőkeellenes demagógiával került a parlamentbe, a vezérek többsége azért, hogy a jól jövedelmező állásokat elfoglalhassa, a zöm pedig azért, hogy a fasizált államhatalom birtokában biztosítsa az állami bürokrácia vezetőszerepét politikailag és gazdaságilag egyaránt. A finánctőke hatalmi befolyásának visszaszorítását az agráriusok is követelték, táboruk azonban meglehetősen heterogén képet mutatott, hiszen a nagybirtoktól a 20 holdas gazdákig voltak képviselve e csoportban — igaz, hogy súllyal a nagybirtok rendelkezett. Az agráriusok az ipar számára kedvező vámtarifát 1928 óta csaknem állandóan támadták, a közterhek pedig ugyancsak az államhatalom nyomasztó súlyát éreztették. Marschall Ferenc, az agráriusok egyik egységespárti szószólója nyíltan le is szögezte a kartelitörvény vitájában, hogy nem kívánja az „állami omnipotencia" növelését és ellensége az etatizmus terjedésének.60 A harc a hatalmi túlsúlyért főleg a kulisszák mögött folyt. E csatározásnak, a bethleni kormányzati rendszeren belüli erők összecsapásának egyik nagyon jelentős állomása az 1931 február—márciusában lezajlott folytatólagos koronatanács, amelynek jegyzőkönyve6 1 félreérthetetlenül mutatja az egymást keresztező irányzatok erővonalait. 1923-ban az Etelközi Szövetség vezére, Gömbös jobboldali ellenzékbe vonult csoportjával. Kapcsolata egészen 1929-ig nem is volt a kormányzóval. A szegediek arisztokrata és dzsentri szárnya a polgári származású, „radikális'' jelszavakat hirdető Gömböséket igyekezett háttérbe szorítani, ebben mindkét részről személyi, politikai és karriermotívumok is szerepet játszottak. A bethleni politika kedvezett ennek a törekvésnek, bár Bethlen a fajvédőket biztos tartalékként kezelte a TÉBE és a GyOSz ijesztgetésére és saját „liberalizmusának" igazolására. Gömbös visszakerülése a kormányba Ulain Ferenc közvetítésével gróf Károlyi Imre révén történt, aki Horthy előtt ismét „szalonképessé" tette Gömböst, Bethlen irányában maga Gömbös mutatott lojalitást, és ezáltal egyben legfőbb biztosítéknak tünt a jobboldali ellenzék leszerelésére. 59 Előadta még a következőket: „az egyik volt miniszter úr 17 vállalatban igazgatósági tag, a másik volt miniszter úr 12 vállalatban, a harmadik 18 vállalatban, a negyedik volt miniszter úr 11 vállalatnak igazgatósági tagja ... a Felsőházban nem jobb a helyzet. . ." Csík József interpellációja 1931. jan. 14-én. Képviselőházi Napló. XXXIII. köt, 15. 1. «»Uo. 144. 1. 61 A gazdasági és politikai válság ügyében tartott koronatanács jegyzőkönyve. (1931. febr. 20.—márc. 6.) — Horthy Miklós titkos iratai. Az iratokat sajtó alá rendezte, magyarázó szövegekkel és jegyzetekkel ellátta: Szinai Miklós és Szűcs László. Bpest. 1962. 82-109. 1.
