Századok – 1964

Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Infláció és elzárkózási irányzatok Magyarországon az első világháború után (1921–1924) 661

INFLÁCIÓ Ей ELZÁBKÖZÁSI I RÁNYZATOK M AGYABOBSZÀGON 663 írása értelmében a pénzrendszer elkülönítésére. Az 1700/1920 ME sz. rendelet kimondta az Osztrák-Magyar Bank által kibocsátott bankjegyek felülbélyegzését, s ezzel megteremtették a külön magyar koronát. Ezt a lépést egyben az infláció folyamatának lassítására akarták felhasználni. Ezért a lebélyegzés a forgalomban levő pénzmennyiség 50%-nak kényszerkölcsön útján történt lecsapolását is jelentette.5 A bankjegymennyiség így lefoglalt felét az állam kiadásainak fedezésére fordíthatta, s amíg ezen összeg — a tervezet szerint mintegy 7 — 8 milliárd korona — tartott, nem kellett az újabb bankjegykibocsátás eszközéhez folyamodni. E lépés ugyan átmeneti enyhülést hozott az infláció folyamatában, de megállítani vagy radikálisan lefékezni nem tudta azt. Ez alapjában a termelés változatlanul kedvezőtlen helyzete, az árukészletek hiánya mellett nem is lehetett másként. De maga a lebélyegzés módja sem volt alkalmas a kívánt eredmény biztosítására, hiszen a pénzügyi kormányzathoz közel álló bankérdekek messzemenő érvényesülése következtében a lebélyegzés nem vonatkozott az 1920. március 8. előtt bankokban elhelyezett folyószámla- és: takarékbetétekre, valamint a postatakarékpénztár által kibocsátott pénzjegyekre. A Kereskedelmi Bank pl. a lebélyegzésből eredetileg 135 milliós kényszerkölcsönt fizetett volna, amit azonban végül is 60 millióra szállítottak le.6 Az 1920 márciusi intézkedés hatására tehát csak átmeneti javulás következett be. A papírkorona értéke júliusig valamelyest emelkedett, s a februári 1.90 centime-os zürichi jegyzés 3.37-re nőtt. Ezt követően azonban az államháztartás változatlanul zilált viszonyai között az állam ismét csak forgalomba dobta a lecsapolt pénzkészleteket, sőt újabb kibocsátásokhoz folyamodott. 1920 folyamán 5627 millió korona újabb hitelt vett fel az Osztrák-Magyar Banktól.7 Az augusztustól meggyorsuló pénzkibocsátás hatására a korona árfolyama ismét zuhanni kezdett, s az év végére 1.15-ös árfolyammal már jóval a februári szint alá hanyatlott.8 Az 1919—20 folyamán megvalósuló pénzügyi politika nem tükröz más képet, mint amit a kialakult gazdaságpolitika általános hiányával már említettünk. Az intézkedéseket a napról-napra sodródás, a mindennapi igényekhez való alkalmazkodás kényszere szülte, de azokban semmiféle határozott pénzügyi koncepciót nem lehetett felfedezni. A pénzromlás sok éves folyamatával szemben nem léptek fel valamiféle határozottabb deflációs kísérlettel, nem próbálták meg az államháztartás helyzetének alapos rendezését, és nem kísérleteztek semmiféle egyéb intézkedéssel sem, amely a pénz értékét megszilárdította volna. Ugyanakkor a kormány tulajdonképpen inflációs politikát sem folytatott, hiszen nem folyamodott a pénzkibocsátás olyan eszközéhez, mely méreteivel már inflációs konjuktúra keltésére alkalmas. Az első kialakult és határozott pénzügypolitikai koncepció Hegedűs Lóránt nevéhez fűződik, aki 1920 decemberében veszi át a pénzügyi tárcát és a képviselőház ülésén elmondott programbeszédében nyilvánosságra hozza a pénzügyi reform terveit.9

' Hegedűs a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének (TÉBE) elnöki és a Kereskedelmi Bank ügyvezető igazgatói tisztét cserélte felaTeleki-kormány pénzügyminiszterének posztjával. Bekapcsolódása ж aktív politikai életbe 5 Az 1920. évi Nemzetgyűlés Irományai. I. 117. 6 K. G. L. Kereskedelmi Bank. Zöldkönyvek 1920. aug. 19. 5971. 7 O. L. Pénzügyminisztérium. Genf. 3. cs. VEIL 13. 8 Rácz Tibor : Valutaügyünk története a Magyar Nemzeti Bank alapításáig. Bpest.. 1934. 12. 1. 9 Nemzetgyűlési Napló, 1920. dec. 20-i ülés.