Századok – 1964

Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 42

A BETHLENI KORMÁNYZATI RENDSZER BI KÁSA 59. A kartelltörvényjavaslatot 1931. január 27-én terjesztette a képviselőház elé az egységes párti Csák Károly, de a képviselőházi és felsőházi vita több hónapon át elhúzódott, a törvényt 1931. augusztus 27-én hirdették ki a parlamentben. Az ellentétek a vita során még élesebben kiütköztek, és a parlamenti tárgyalás sajtóvisszhangja igen jelentős volt, a parlament március 4-én fogadta el és küldte át a felsőháznak. A törvényjavaslat előadója igyekezett bizonyítani előadói beszédében, hogy az agrárválság, a vámpolitika és a kartellek között semmi összefüggés nincs,5

7

de azt elismerte, hogy az agrárválságot a kartelltendencia erősen kiélezte és kihasználta. Ugyanakkor igyekezett cáfolni azt a beállítást, mintha a törvényjavaslatot politikai hangulat, az agrárkrízis vagy iparellenes agitáció szülte volna. A lényeget elleplezni igyekező előadói beszédből is kiderült azonban, hogy az egységes párton belül is felmerült az állami beavatkozás fokozódásának a problémája,5

8

s ha az előadó a választ a kérdésre nem is adta meg, leszögezte, hogy a kartelltörvény ,,csak az első lépés és annak is volt szánva", és ennél a párt nem fog megállni. Természetesen nem arról volt szó, hogy a bethleni kormánypolitika valóban az állami beavatkozás — ami világviszonylatban is sok helyen jelentkezett — a kartellek korlátozásának politikáját célozta volna, hanem arról, hogy akár demagóg célzattal, akár a belső erők nyomására, vagy, ami a legvalószínűbb, e két tényezőtől együttesen kényszerítve, az egységes párt kijelölt előadója a parlamentben éppen a javaslat során felvetette a jövőbeni gazdaságpolitika lehetőségeit. A gazdasági válság következtében egymásután kerültek a parlament elé 1931-től kezdve azok a törvényjavaslatok, amelyek az állami beavatkozást a gazdasági életben egyre határozottabban előtérbe juttatták. Az Egységes Párt különböző csoportjai lényegében megegyeztek abban, hogy a gazdaságpolitikában uralkodóvá kell tenni az állami beavatkozás irányzatát, de a „kinek áz érdekében, ki ellen" jelszó lett az egységespárti csoportok fő harci kérdésévé. A finánctőke jelentős befolyással rendelkezett a kormánypárton belül, ha közvetlenül nem is vett részt a kormányzásban, de gyakorlatilag megvásárolta a párt, illetve a képviselők többségét. Döbbenetes erejű lelepleuralom céljaiban, jelszó volt közöttük is, hogy ha sok is a baj, csak pár évig kell kitartani s aztán jön a nagy változás, az a nagy fordulat, amelynek titkával táplálták őket, a nagy külpolitikai siker, amelyre minden hitüket és számításukat feltették, s amelyről azt gondolták, hogy annak birtokában aztán játszva megoldják majd a belső szociális problémákat is. És az évek múltak és mindebből semmi sem következett be. Milyen csalódás, milyen meghasonulás az azoknak, akik lelküket és jóhiszeműségüket adták oda a konszolidáció ámításaihoz. Most itt állnak mindenből kifosztva . . ." Milotay : Az ismeretlen Magyarország. 30. 1. 57

„Akik a vámpolitikának a kartellizálódással való összefüggését keresik, talán szintén tévednek, amikor azt mondják, hogy különösen nemzeti kartellek megalakulásának a vámpolitika volt az oka, hogy a vámvédelem kihasználásával alakultak és tartották fenn magukat a kartellek." — Csák Károly előadói beszédéből. Képviselőházi Napló. XXXIII. köt. Bpest, 1931. 52.1. 58

Csák Károly erről a következőket mondotta: „Azt hiszem, hogy nem hosszú idő múlva döntenie kell a világ gazdasági rendjének és az azt irányító tényezőknek, hogy milyen irányt válasszanak . . . És ha a kartellek azt a nagy hivatást, amelyet maguknak tulajdonítanak és azt az erőt, amelyről mi is hisszük, hogy megvan bennünk, megfelelő irányban fogják gyümölcsöztetni, megfelelő irányban fognak dolgozni, akkor lehet, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy nemcsak a gazdasági, hanem a szociális kérdéseket is ezek a nagy gazdasági organizációk fogják megoldani . . ." Uo. 54. 1.