Századok – 1964
Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 42
58 MÁRKl'S LÁSZLÓ hangulatát egyfelől, az állami bürokrácia és a fajvédők állami beavatkozási igényét és a zsidónak bélyegzett nagytőke „elleni" akció feltűnését másfelől, akarta Bethlen levezetni, illetve kielégíteni, ugyanakkor pedig a párt ún. liberális tagjai, illetve a finánctőke irányában dokumentálni, hogy — mint ez a törvényjavaslatból kiderült — a kormányzat éberen őrködik a tőkés gazdálkodás érdekein.5 2 Ezúttal azonban a bethleni taktika csődöt mondott. Már a törvényjavaslat parlamenti bizottsági vitáján kiderült, hogy a GyOSz nem látta, vagy ami sokkal valószínűbb, nem akarta meglátni az akció taktikai jellegét, Biró Pál meglehetősen éles formában szólalt fel a javaslat ellen.53 Hasonlóan lépett fel Lakatos Gyula, Fellner veje is. Míg a GyOSz az ipar érdekei elleni akciónak tüntette fel a törvényjavaslatot, addig az agráriusok— éppen ellenkezőleg — kevesellték a kartellek elleni intézkedéseket. Erdélyi Aladár nyíltan megmondta, hogy a törvénytől nem vár eredményeket. Herczegh Béla szerint a javaslat megfelel ugyan a maga elé tűzött célnak, de szerinte „az agrárérdekek igazi és legfőbb védelme a mezőgazdasági termelés és értékesítés megszervezése volna . . . Ez volna a pozitív védekezés, ami ebben a javaslatban van, inkább negatív irányú, inkább csak a nagyobb veszély megelőzése."5 4 A kormány tagjai, Bud János közgazdasági és kereskedelemügyi és Zsitvay Tibor igaz ságügy miniszter a bizottság vitáján félreérthetetlenül leszögezték, hogy a tőke ellen való fellépést teljes mértékben visszautasítják és helytelenítik az ipar- és tőkeellenes hangulatot; Zsitvay összefoglalva a vitát, megállapította, hogy „a kartell egy természete^ fejlődési folyamat eredményeként áll itt és immár erkölcsileg kifogás alá nem eső gazdasági jelenség".55 A kormány tagjainak ilyen állásfoglalása az állami bürokrácia és a fajvédők jobboldali „radikalizmusát", a „zsidó-bankokrácia" elleni harcvágyát korántsem elégítette ki, s ha ennek jelét — függő helyzetük miatt — nem is nyilvánították egyelőre, a későbbi többé kevésbé határozott állásfoglalásuk Gömbös mellett bizonyította a Bethlen-kormány politikájával szembeni ellenérzésük növekedését. Az állami bürokrácia növekedése és hatalmi súlyának gyarapodása azonban már a kisgazdapárti kritika tárgya is — bár létezéséről már korábban is tudott a demokratizálódás irányát igénylők tábora —, de annak lehetősége, hogy adott esetben a mérleg nyelvekónt döntő politikai tényezővé válhatnak, még — ha nem is ilyen határozott formában megfogalmazva a polgári ellenzék oldaláról — újszerűnek hatott a középrétegek számára. Ellenkező oldalról ugyan, de ellenforradalmi fajvédőből a totális fasizmus harcosává váló Milotay is felismeri a közigazgatási apparátus jövőbeni politikai szerepét, és a fasizmusba torkolló radikális jobboldali irányzat tartalékjaként veszi számba soraikat.56 52 A kartelitörvény szerepéről: Incze : i. m. 200. és köv. 1. 63 Az igazságügyi, közgazdasági és közlekedésügyi bizottság ülése 1931. évi jan. hó 13-án— Ein. tan. Irattára, gyorsírói jegyzetek, 144. es. — Fellner Henrik a GyOSz ülésén kijelentette: „Elhibázott az a törekvés, amely a krízist a kartelitörvény segítségével véli enyhíteni. . ., bizonyos, hogy a kartelitörvény az ipar visszafejlődéséhez fog vezetni . . ." Pesti Hírlap, 1931. jan. 6. — A GyOSz előterjesztése az országgyűlés tagjaihoz 1931 januárjában leszögezi, hogy „a magyar gyáripar e javaslatban az ipari termelés legnagyobb veszélyeztetését látja . . ." 64 Ein. tan. Irattára. Gyorsírói jegyzetek. 145. es. 55 Uo. 146. cs. 56 Milotay — politikai céljának megfelelően — úgy rajzolja meg a közigazgatási apparátus tudatában végbemenő folyamatot, mint amely a válság hatására fordulóponthoz érkezett: „Két-három évvel eaelőtt még mennyi meggyőződéssel hittek a mai
