Századok – 1964
Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 635
648 V. WINDISCH ÉVA családi nevét, amikor megmagyarosítja; erőszakkal veszi el gyermekeitől anyjuk nyelvét, kényszerítve őket, hogy jól vagy rosszul, de csak magyarul beszéljenek; a német kereskedő és iparos kiirtotta német cégtábláit, német címkéit, címzéseit, vignettáit és számadásait, hogy ezeket az érthetetlen magyarral helyettesítse." Az általa felvirágoztatott városok utcáinak nevét engedte magyarrá változtatni; sőt a magyar ruhát is felvette.5 6 Teljesen hasonló szemrehányásokkal illeti Max Schlesinger már 1850-ben a pozsonyi német polgárokat.57 Ezeket az általánosságban mozgó leírásokat egyéni példák egészítik ki a közigazgatás, tudomány, művészet terén, értelmiségi és polgári pályákon működő németek érzelmi, majd nyelvi elmagyarosodásáról.5 8 Hogy azután e látszat ellenére bizonyos területeken vagy egyes társadalmi rétegekben nem tapasztalható-e az asszimilációs folyamat meglassúbbodása: erre a kérdésre pontos demográfiai adatok hiányában nehéz lenne válaszolni. A magyarországi németség reformkori, 48-as és szabadságharcos, s abszolutizmuskori politikai magatartásának áttekintéséből azt a következtetést szűrhetjük le, hogy ebben az időszakban német nemzeti mozgalom történeti feltételei még nem, vagy csak igen kis mértékben alakultak ki. Az a szűk értelmiségi csoport, mely a korszak folyamán egyre határozottabban fogalmazta meg a németség nacionalista követelményeit, nem talált tömegbázist a magyarországi német polgárság körében; a német parasztság felé való — ekkor eleve reménytelennek látszó — fordulásra pedig nyilván maga sem gondolt. Hogy a német mozgalom kilátásai milyenek lesznek a kiegyezés utáni Magyarországon, azt ezen a német öntudatú csoporton kívül álló erők fogják eldönteni: egyfelől a magyar kormányzat viszonya a nemzetiségekhez, másfelől a határokon túlról már jelentkező német agitáció ereje és sikeressége; s végül, de nem utolsósorban, az a körülmény: mennyire alakulnak ki a kapitalizálódó Magyarország németsége körében egy nemzeti mozgalom gazdasági és társadalmi előfeltételei.59 2. A magyar nemzetiségi politika és a magyarországi németség Az 1867. évi kiegyezés az Ausztriától való félgyarmati függés árán biztosította a magyar, uralkodó osztály számára a nemzetiségek elnyomásának lehetőségét. Az 1868. évi nemzetiségi törvény — megalkotói liberális nézeteinek megfelelően — jelentős pozitív rendelkezéseket tartalmazott ugyan, de e szándékok a rendszer uralkodó tendenciáival szemben nem bizonyultak életképesnek.6 0 A nemzetiségek nyelvi-kulturális jogainak korlátozására, a nemzetiségi mozgalmak felszámolására irányuló kísérletek szükségszerű velejárói — mint valamennyi nemzetiségekkel rendelkező európai állam példája mutatja — egy polgári államszervezet felépítésének. Magyarországon — rendkívüli mértékű nemzetiségi megosztottsága folytán — a polgári államfejlődésnek ez az ága « Fritz Valjavec: Quellen . . . 467—481. 1. 5' Idézi Raimund Friedrich Kaindl : Geschichte der Deutschen in den Karpathenländern. III. köt. Gotha. 1911. 349. 1. 58 Pukánszky Béla : Német polgárság . . . 85—89. 1. 59 Erre vonatkozólag ld. az Acta Historica-ban megjelenő cikkemet. 60 A kiegyezésre és annak nemzetiségi vonatkozásaira ld. általában: I. Tóth Zoltán: A nemzetiségi kérdés a dualizmus korában. Századok. 1956. 368—370. 1.; Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei. Bpest. 1955. (A történettudomány kérdései 19.) 3—7, 24. 1. Vö. még Hanák Péter: A dualizmus válsága. Történelmi Szemle. 1959. 48—62.1.
